Orvosok és ápolók történetei. „A beteg, aki megváltoztatta az életemet.” Könyvajánló

Több ezer ember osztja meg naponta a fájdalmát és örömét az „egészségügyisekkel”: a sebésztől a pszichiáterig, az idősgondozótól az ápolóig. Ahhoz, hogy a szakemberek igazán jól tudják végezni a munkájukat, szakmai empátiára van szükségük. Ez abban nyilvánul meg, hogy együtt éreznek a páciensekkel, ám érzelmileg némileg távol tartják magukat tőle. Ennek ellenére sok orvosnak és ápolónak van egy olyan betege, akinek sikerült áttörni a szakmaiság páncélján, és ráébreszteni őt hivatása lényegére, akit sohasem felejt el. Róluk, a gyógyító betegről szól ez a könyv. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent A gyógyító beteg c. könyv betekintést nyújt a „fehérköpenyesek” lelki- és gondolatvilágába, és megmutatja, milyen fontos dolgokat tanulnak a betegeiktől.

– E könyv annak a számos embernek a történetét tartalmazza, akik lehetőséget adtak a róluk gondoskodó „fehér köpenyeseknek”, hogy tanulhassanak a szakmájukról, önmagukról és az életről – írja a kötet előszavában a szerző, Ellen de Visser.

Részlet a kötetből

HANGSZALAG

Idie Pijnenburg nővér (62)

Néhány éve élt azon az osztályon, ahol én dolgoztam. A hatvanéves, zárkózott férfi nem bírt megbirkózni a stresszel, és nem tudta magát kifejezni. Az emiatt érzett stressz rendszeresen agresszív kitöréseket okozott, sőt még pszichotikus időszakokat is. A felesége félt tőle, és már nem szerette volna, hogy otthon éljen a férje. A férfi nálunk jól érezte magát. Saját szobája volt, a kertben tevékenykedett. Hétvégenként rendszeresen látogatta az asszony, vagy ő ment haza. Pontosan tudta maga is, mi a legnagyobb problémája, és a maga módján meg is fogalmazta. „Nem tudok beszélni” – mondta, és rosszkedvűen csóválta a fejét.

Majd elkezdett fájni a torka. Kiderült, hogy daganat van a hangszalagján. És pont neki jutott egy ilyen betegség, egy olyan férfinak, aki azt mondta magáról, hogy nem tud beszélni. Mennyire szimbolikus! Meg kellene műteni, de akkor örökre elveszítené a hangját. A tumorral együtt a hangszalagokat is eltávolítanák.

Nem volt más lehetőség. Kezelés nélkül lassan megfulladna. Próbáltuk vele megbeszélni a helyzetet, de kétségbeesett, és a stressztől pszichózisba került. A felesége nem tudta, mit tegyen. Minket kért meg, hogy döntsünk. Csapatunk egyeztetett az orvosokkal, együtt mérlegeltük, mi lenne a legjobb kezelés számára.
A műtétre egy távoli kórházban került sor, ahol senkit sem ismert, és a családja is csak ritkán tudta látogatni. Milyen elveszettnek érezhette magát! A beavatkozás sikerült, visszatért hozzánk, de hang nélkül. Olyan traumára készültünk, melyet lelkileg soha nem fog tudni feldolgozni. De legnagyobb meglepetésünkre lassan visszatért belé az élet. Gesztikulált, sőt elkezdett felírni dolgokat, hogy egyértelmű legyen, mire gondol. Megtanult újra beszélni egy készülék segítségével, amit a gégéjéhez kellett tartania. Nem volt egyszerű megtanulni a készülék kezelését, de annyira szerette volna használni, hogy néha még a szava is elakadt. Abban az évben teljesen más ember lett belőle, vidám és érdeklődő.

A régi stressz nagy része eltűnt. Sejtettük, mi válthatta ki. Most, hogy nem kellett beszélnie, mivel senki sem várta el tőle, már nem érezte a terhét. Életében először nyugodtan tudott beszélgetni. Az emberek örültek annak, amit mondott, sőt még dicséreteket is kapott érte. Így tehát az életét megmentő műtét lelki szabadságot is adott neki – ezt nem láttuk előre. Látványos gyógyulása fontos tanulsággal szolgált nekem, harmincöt éven keresztül épülök ebből a tanulságból, sőt a munkámra és a magánéletemre is hatást gyakorolt. Legyünk nyitottak, tartsuk lehetségesnek azt, hogy másképp állnak a dolgok, mint ahogy gondoljuk.
Olyan gyakran vagyunk bizonyosak valamiben, de bármiről legyen is szó, nem baj, ha olykor tévedünk. Pszichiátriai ápolóként akkoriban úgy gondoltam, elegendő tapasztalatom és emberismeretem van ahhoz, hogy megértsem a betegeket. Gyakran gondolkodtam – a legjobb szándékkal – helyettük.

De ez után az eset után már soha nem gondolkodtam feketében vagy fehérben. Amikor elmentem az osztályról, még tartottam a férfival a kapcsolatot. Néha felkerestem, és amikor meghalt, elmentem a temetésére. A műtét után még évekig boldog életet élt; jóval boldogabb lett, mint előtte. Nem volt többé pszichotikus.

 

A gyógyító beteg c. könyv a Scolar Kiadó weboldalán >>

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × 2 =

hirdetés