Sokkoló dokumentumfilm egy 21. századi házasságszédelgőről. A Tinder-csaló
Gazdag, világjáró gyémántmogulnak adta ki magát, és a neten szedett fel nőket, majd dollármilliókat csalt ki tőlük. Most viszont néhány áldozat bosszúra készül. Ez A Tinder-csaló c. Netflixen elérhető dokumentumfilm rövid ismertetője.
Nem mindegy, hogy ez a film milyen életszakaszban, élethelyzetben talál meg. Akár foglalkoztat a társkeresés (online), akár túl vagy rajta, mert megállapodtál, és/vagy új kapcsolat nem foglalkoztat, végül is mindegy, ez a történet akkor is hatással lesz rád. Ha szülőként nézed végig, nehéz lesz a témát magadtól távol tartani. Csak abban bízhatunk, hogy azokkal, akik számunkra a legfontosabbak, nem történhet meg hasonló: nem válnak érzelmeket kijátszó gátlástalan szélhámossá, sem ilyen csalók áldozatává.
Jó estét nyár, jó estét szerelem!
Házasságszédelgő szélhámosok mindig voltak, nem az internet szülöttei. Az 1972-ben bemutatott, Fejes Endre novellája alapján készült Jó estét nyár, jó estét szerelem c. film is hasonló témát dolgoz fel, megtörtént események alapján. Egy pszichopata munkásfiú megfeszített energiával összekuporgatott pénzén személyiséget cserél. Görög diplomatának adja ki magát, luxusvacsorákat fizet, elegáns nőknek udvarol, az eljegyzés elől persze mindig eltűnik… Nincs új a Nap alatt.
Mégis, a Netflixen elérhető dokumentumfilmek közül kevés kavart fel mostanában ennyire, mint A Tinder-csaló. Alaposan megnyomja és megdolgoztatja az embert, számos kérdést vet fel és hagy megválaszolatlanul.
A dokumentumfilm három nő elbeszélésén és bizonyítékain keresztül mutatja be Simon Leviev ámokfutását. A Simon Leviev felvett név, a férfi még most is (?!) használja a közösségi médiában. Valójában Shimon Hayut-ként látta meg a napvilágot Izraelben; az ottani bűnüldöző szerveknek évek óta a látóterében volt más jellegű bűncselekmények miatt, ezért nem utazott sokáig a szülőhazájába.
Mind a három nő bedőlt ennek a férfinak, s rajtuk kívül még sokan mások is. Leviev magát dollármilliomos üzletembernek kiadva piramisjátékszerűen szedte áldozatait a Tinderen. Rengeteg pénzt csalt ki a behálózott nőkből, akikkel elhitette, hogy megfogták az Isten lábát, hogy számára nem létezik senki más, ők az igaziak, az egyetlenek. Egyszerre több vasat tartott a tűzben, bevált forgatókönyv szerint rántotta sötét játszmájába a nőket. A megtervezett taktika első látványos felvonása a beetetés volt, az elkápráztatás, az érzelmi behálózás.
Ebben a játékban Leviev mozgatta a szálakat, de nem egyedül vitte véghez a tervét. Többen asszisztáltak a meséhez; az álmilliárdosnak volt saját személyzete, testőre, legalábbis így mutatta be őket az orruknál fogva vezetett hölgyeknek.
Rettenetes, ha egy embert az érzelmein keresztül játszanak ki. Leviev ebben megdöbbentően profi.
A történet pedig nagyon mai. Rengetegen keresik a szerelmet a Tinderen. Sokan pedig csak laza kapcsolatra vadásznak. Ahogy a közösségi médiában is jellemző, ezen a felületen is igyekeznek a felhasználók jó benyomást kelteni. Nagy a verseny. Ha pedig versenyben akarsz maradni, adni kell a külsőségekre. Megjelenik a profilod ismeretlenek százai, ezrei előtt, nem mindegy, mit érzékelnek, mit látnak belőled. Beszédes az adatlapod, és beszédesek az elvárások is. Rontod az esélyeidet, ha magadról előnytelen fotót teszel fel, jó, ha kitűnsz valamivel a tömegből. A tét a jobbra húzás.
A balra húzás villámgyors, érzelemmentes értékítélet. Nem kell lelkiismereti kérdésként kezelni, hisz az illető nem tudja, hogy balra húztad…vagyis nem tetszik neked. Ha viszont mindketten jobbra húztátok egymást, az belépő, létrejöhet a párbeszéd közöttetek, ebből pedig bármi (jó is) kisülhet…
Körülbelül így működik a Tinder, és főleg a film letaglózó hatása után úgy érzem, hálás lehetek azért, hogy ez az ismerkedős app engem totálisan hidegen hagy. Szerintem egy idő után (vagy már elég hamar) be lehet tőle csavarodni. Sikertörténetekről is hallani persze, biztos sokan találtak egymásra itt, de erőteljesebbnek érzem a Tinder romboló voltát: függőséget alakít ki, felszínessé tehet, megtépázhatja az önbizalmat, és általában a másokba vetett bizalmat, keserű tapasztalatokkal, csalódásokkal gazdagíthat… Megértem persze azokat, akik szeretik és nem tartják ördögtől valónak, az enyém csak egy vélemény.
Sokan élnek úgy a világban, hogy nincs fogalmuk a Tinder-jelenségről. A Z-generáció szülöttei számára magától értetődő az online ismerkedés, ők már a neten, okoskütyükön szocializálódtak, az X- és Y-generáció tagjai pedig a felzárkózók…van, aki a gyors változásokkal nem tud és nem is akar lépést tartani. A Tinder nem csak a fiataloké, mindenféle korosztály képviselteti magát. És mindenféle embertípus.
A Tinder-csaló jelenleg a legnézettebb film a magyar Netflixen, ami abból is adódik, hogy csak pár napja tűzték műsorra. Feltehetően a premier utáni időszakban is tarolni fog.
Jó lenne látni az utóéletét, hisz a csaló a mai napig éli világát, és nem hagyott fel a tevékenységével. Ez a történet rengeteg emberhez jut most el, így feltételezhető, hogy a szélhámos teljesen ellehetetlenül, nem tud újabb áldozatokat behálózni. Ez a film egyik érdemi haszna.
Az a tény viszont, hogy emberünk – miután legalább tízmillió dollárt csalt ki nőkből – még mindig szabadlábon flancol, felettébb nyugtalanító. Míg az áldozatai súlyosan eladósodtak, addig ezzel a gátlástalan bűnözővel nem tud mit kezdeni az igazságszolgáltatás, pedig számos ország érintett az áldozatok révén…
A másik nyomasztó gondolat, amit a film kihangosít és gyomorszájon üti az embert, az az, hogy igen, léteznek körülöttünk ilyen emberek.
Születnek, kinevelődnek olyan tehetségek, akik zseniális furfanggal képesek kijátszani másokat, szenvtelenül, szívtelenül, gátlástalanul.
Mondhatjuk erre, hogy pszichiátriai esetek, ez nem vigasz és nem lehet felmentés sem. Életeket tesznek tönkre, helyrehozhatatlan károkat okoznak. Dermesztő a velük szemben megnyilvánuló tehetetlenség. Halovány reménysugár ez a film minden hasonló anyagi-érzelmi kifosztást elszenvedett áldozatnak. Ez is valami, de azért édeskevés.
A nők mindig azt hiszik el, amire vágynak?
Ilyen esetekben gyakran apellálunk arra (sokszor még a hatóság is), hogy ami történik, az két ember magánügye, firtatjuk az áldozat egyéni felelősségét is. Ugyanakkor azt is kezdjük végre megérteni, hisz annyiszor halljuk, hogy az áldozathibáztatás kártékony és kontraproduktív, vagyis kerülendő, nem szép dolog. Láthatjuk nap mint nap a kommentfolyamokban, mennyire nehéz erre a szemléletre átállni, megérteni a lényegét. A film azt is érinti, hogy a közvélemény miként kezelte az első híradások után a Tinder-csaló áldozatait. Sokak szerint nekik nem voltak tiszták, tisztességesek a szándékaik, és ez vitte őket lépre. Sokak szemében Leviev áldozatai gold diggerek, és felesleges sajnálni őket azért, mert elvakította őket a luxus, a csaló által megcsillantott magasélet, amiben nem számít a pénz, amiben nincsenek fékek, nincsenek határok…
Ennek kapcsán mindannyiunknak jól jöhet egy kis önreflexió: számunkra meddig vonzó és honnantól kezdve nyomasztó az, ami egzisztenciális síkon meghaladja a szokványosat? Mit jelent számunkra a mérték, az érték? Létezik-e bennünk erre nézve valamiféle irányt adó belső mérce…?
Az emberiség nagy része számára szinte felfoghatatlan, hogy egy alkalommal el lehet verni több ezer dollárt egy butikban, étteremben vagy szórakozóhelyen, van, akinek az ötcsillagos hotel alapszolgáltatás, és van, aki úgy repked a nagyvárosok között magángéppel, ahogy más a BKV-vonalon zötyög két megálló között…
Az pedig, hogy sokak számára ez az életnívó kifejezetten vonzó, azzal nehéz mit kezdeni. El kell fogadni, lehetőleg ítélkezésmentesen. Ilyen a világunk – rendkívül fontossá váltak a külsőségek, az anyagi javak mindenek felett. Ne legyünk álszentek, sokan ez alapján választanak maguk mellé társat. A külvilág szemében ők a szerencsések, mert van elég pénzük, így aztán nem lesz több gondjuk az életben… Lehet, hogy tévedek – nem ez a közfelfogás?
Ha pedig társkeresés, barátság, mit kezdhetünk azzal a klisével a mai felgyorsult világban, miszerint a másik megismeréséhez, a kölcsönös bizalom kialakulásához idő kell? Kihez szeretnek kapcsolódni az emberek? Van abban igazság, hogy nem az egyénnek, hanem a sikerének vannak barátai…? (Bajban ismerszik meg a jó barát.)
A közel kétórás film végére a csaló körül egyre fogy a levegő, sorra lelepleződik; hazudozik, mellébeszél és menekül. Megértjük, hogy ez az ő valódi élete. Nyilvánvaló addigra, hogy valójában nincs személyisége, egy nagy nulla, egy „senki”. (Pszichiátriai eset.) Nyilvánvaló az is, hogy egy lepukkant külvárosi garzonból bejelentkezve semmire sem ment volna a Tinderen… Pedig lehetett volna a sötét kisszobájából üzengetve is fess, kedves, udvarias, figyelmes hódoló – vajon hányan akarták volna ezen paraméterekkel jobbra húzni…? A másoktól kicsalt összegekből bérelt magánrepülőkön, luxusautókban ülve, mindig pazar outfitben mutatkozva, impozáns helyszíneken pózolva viszont elég hamar elkelt… Ezzel a ténnyel nyilvánvalóan minden áldozat szembenézett. Kemény lehetett.
Valahol hálásak lehetünk ennek a három nőnek azért, hogy ki mertek állni a történetükkel, a könnyen ítélkező köz pocskondiázását is vállalva. Ennek a történetnek sok tanulsága van, 21. századi népmese, mindannyian okulhatunk belőle.
***
Korábbi cikkünk a témában
Rohanó élet, ritkuló személyes kapcsolatok, netes ismerkedés, ellenőrizhetetlen háttér, a közös ismerősök hiánya… Honnan tudhatod, hogy egy valódi kapcsolatba sétálsz-e bele, vagy csapdába? Hogy a leendő társadra, vagy egy gazemberre akadsz-e? Egy kapcsolatszédelgő, érzelemrabló, pénzt elcsalóra, aki nők kifosztásából, becsapásából él?
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.