A stressz napos oldala. Könyvismertető
A stressz fogalma már olyannyira kitágult, hogy mindent beleértünk, amit nem szeretnénk megtapasztalni, és mindent, ami csak rossz a világban.
Egyformán használjuk a szót a forgalmi dugókra és a családi halálesetekre. Stresszt élünk át, amikor aggódunk, elfoglaltak, frusztráltak vagyunk, amikor fenyegetve érezzük magunkat, vagy valamilyen nyomás alatt állunk. Stresszel bennünket egy e-mail, a politika, a hírek, az időjárás, vagy éppen a vég nélküli teendők listája. A betegség, a gyereknevelés, a párkapcsolati kudarc, az anyagi problémák.
Tele vagyunk stresszel. De különbséget tudunk tenni a jó és a rossz stressz között? Képesek vagyunk látni a stresszben rejlő erőforrásokat? A stressz napos oldala c. kötet nem a stressztől való megszabadulás, hanem a stresszel való helyes bánásmód útmutatója. Hogy többé ne stresszeljünk a stressz miatt.
– Kutatások sora bizonyítja, hogy az optimisták tovább élnek, mint a pesszimisták – írja a szerző, Kelly McGonigal kutató pszichológus, egyetemi tanár. A derűlátó emberek a stresszt általában jobban kezelik, mint a borúlátók. Egyáltalán: kezelik, proaktív módon képesek megküzdeni vele, nem menekülne előle, kevéssé hajlamosak a stresszt függőségekkel tompítani. Más megközelítésben pedig: sok embernél éppen a stressz váltja ki, vagy mélyíti el a depressziót. Ördögi kör…
A hatékony stresszkezelés első lépése a stresszel kapcsolatos felfogásunk megváltoztatása. Sok emberre elmondható az ún. beállítódási vakság, vagyis addig a szintig sem jutunk el, hogy tudatosítsuk: valójában mit gondolunk a stresszről. Motivál? Tettekre sarkall? Kimerít? Megbénít? A stresszel kapcsolatos beállítódásunk kihat arra is, hogy hogyan reagálunk mások stressz-szintjére. Zavar, ha mások stresszesek? Megpróbáljuk elkerülni őket vagy képesek vagyunk higgadtan, okosan kezelni? Amint elkezdjük a stresszel kapcsolatos beállítódásainkat tudatosa(bba)n figyelni, sokkal jobban tudjuk kezelni (magunkban elhelyezni, vagy az életünkből kizárni) a különböző stresszhatásokat és észrevesszük a jó oldalát is, képesek leszünk erőforrásként kiaknázni.
1936-ban Selye János, a magyar származású, Kanadában élő endokrinológus állatvizsgálatokon keresztül figyelte meg, milyen hatást gyakorol a szervezetre a stressz. Felállította azt a tézist, hogy a stressz megmérgezi az életünket. Való igaz, rengeteg tudományos bizonyíték van arra, hogy a súlyos, traumatikus stressz kárt tehet a szervezetünkben. (…) Ám amit a stressz káros hatásairól hallunk, annak legnagyobb része a mai napig laboratóriumi patkányokkal kapcsolatos kutatásokból származik – írja Kelly McGonigal.
Gondolatok a kötetből
A különböző stresszhelyzetek eltérő reakciókat váltanak ki belőlünk.
A társas stressz minden más stresszfajtánál jobban megnöveli az oxitocin mennyiségét a szervezetben. Ez a hormon sarkallja társas kapcsolatok kötésére és erősítésére az embert.
A teljesítménystressz az adrenalinszintet növeli, ami energiát biztosít és a figyelmet élesíti.
Korai stresszélményeink erősen meghatározzák, miként viszonyulunk a stresszhez felnőttkorban.
Génjeink is meghatározzák, hogyan reagálunk a stresszre. Vannak, akik nagyobb stressztűrő képességgel születtek, s vannak, akik kifejezetten érzékenyek a stresszre. A genetikai adottság ugyanakkor nem jelenti a végzetünket, csak hajlamosít bizonyos feldolgozási módokra.
Ha megértjük, hogy a stressz átélése nyomán jobban tudunk bánni vele a továbbiakban, könnyebben fogunk szembenézni az újabb kihívásokkal.
Ha arra számítunk, hogy tanulni fogunk a stresszből, akkor a stresszreakciónk a stresszoltás felé tolódik el.
Az agy és a szervezet folyamatosan képes újraalakítani önmagát, hogy meg tudjunk felelni az előttünk álló kihívásoknak.
A stresszválasz be van építve az emberi működésbe, abba, ahogy egymáshoz kapcsolódunk és ahogy a világban megtaláljuk a helyünket.
A stresszt a szolgálatunkba kell állítanunk, sőt, meg kell bíznunk benne.
Kötet címe: Kelly McGonigal: A stressz napos oldala – Miért jó a stressz, és hogyan bánjunk vele ügyesebben?
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.