Újrahasznos térelválasztó, zöld árnyékolás: ültessünk PET palackba!

Évente mintegy 1,2 milliárd PET-palack kerül forgalomba hazánkban. Ezek nagy része tömörítés nélkül a szemétbe, onnét pedig a hulladéklerakókba kerül. Ha az 1,2 milliárd PET-palackot a legkorszerűbb tömörítési eljárással préselnék, akkor is mintegy 410 ezer köbméternyi területet foglalna el. Tömörítés nélkül ez a szám elképzelhetetlenül nagy: 2,5 millió! Házilag újrahasznosítani minden egyes megvásárolt, kiürült palackot lehetetlenség, de egy-egy kreatív ötlet megvalósításához kiváló alapanyag.

Olvasónktól, Imolától kaptuk a két fotót. Pergolára rögzített függőkertet, térelválasztót alakított ki PET-palackok felhasználásával. Alacsony növésű virágokat ültetett a palackokba, egyenlő távolságban öt palack került egymás alá, az újrahasznos ültetőedényeket erős zsinegre fűzte fel. Egy-egy palackot négy helyen lyukasztott ki, a két szélükön, alul és felül.

Ha gyorsan növő kúszónövényt, például babot ültetnénk el hasonló módon, rövid időn belül kialakulna a zöldfüggöny, természetes árnyékoláshoz esztétikus és kreatív megoldás.

Mit tehetünk a PET palackok visszaszorításáért?

Eladási mutatók szerint az utóbbi években megnőtt az ásványvízfogyasztás, ezáltal a háztartásokba kerülő PET palackok mennyisége Magyarországon, amit sokan azzal magyaráznak, hogy az emberek egyre kevésbé bíznak a vezetékes ivóvíz tisztaságában. Van alternatíva, léteznek ugyanis vízszűrő kancsók és kulacsok. A szénalapú filterrel ellátott edények megbízható alapossággal szabadítják meg a csapvizet a káros, elszíneződést, kellemetlen mellékízt és szagot kiváltó anyagoktól. Gazdaságosabb beruházás, mint az ásványvíz, s persze mellettük szól az is, hogy használatukkal jelentősen visszaszorítható a háztartási hulladék, a szemetesben landoló, hosszú évtizedekig környezetterhelő PET palack mennyisége.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.