Piacok, hangulatok, Róma

Róma központjában mindig pezseg az élet, egész évben látogatják turisták. Az olasz gasztrokultúra szinte mindenütt a világon ismert és népszerű, legalábbis ami a pizzát és a változatos tésztaételeket illeti. Ezeket kötelező is megkóstolni – nem okoznak csalódást -,  de nálunk kevésbé ismert ínyencségeket is érdemes beiktatni ebédre vagy vacsorára. Az éttermekben meglepő fogásokkal is találkozhatunk.

Kezdjük a piacokon és az élelmiszerüzletekben fellelhető kínálattal! A belvárosban – a Piazza Navona környékén található sikátorokban – több kis piaccal találkozhatunk korzózásunk alkalmával. A zöldség- és gyümölcsárusok többnyire a bazárosok mellé települnek. Amíg az utcai bazárok (felejthető kínálattal) késő éjszaka is nyitva vannak, addig a zöldség- és gyümölcsárusok jellemzően csak napközben – reggeltől kora délutánig – érhetők el. Ezeken a kis piacokon is nagy a kínálat: avokádó, licsi, gránátalma, kiwi, banán, eper, mandarin, citrom, ananász, narancs, szőlő, dió…mondhatnánk, hogy a szokásos, mindezek hellyel-közzel nálunk is elérhetők. A különbség az, hogy a gyümölcsök hibátlanok, gusztusosak, s ugyanez elmondható a zöldségfélékről is: spenót, paradicsom (minden mennyiségben), burgonya, articsóka (erről később még lesz szó!), gomba, paprika stb….frissek, szépek. Nagyon adnak a minőségre, a látványra.

Márpedig a látvánnyal könnyű megvenni a turistákat. A belvárosban rengeteg étterem van, a bejárat előtt, az utcán mindig pásztázza a járókelőket egy-két vendégcsalogató pincér, napszaktól függően széles mosollyal rád köszönnek: Buon Giorno, Buona Sera. Nem rámenősek különösebben, csak kedvesek. (Rámenős utcai árusokból van elég…tele vannak bóvlival.) A pincéreknél (is) feltűnőbbek azonban az éttermek bejáratához kihelyezett étvágygerjesztő friss falatok, melyek az adott étterem kínálatából adnak ízelítőt. Nemcsak készételeket, italokat láthatunk a kis asztalokon, hanem ládikókban friss zöldségeket is, hogy a kedves vendég érezze: itt tényleg friss-ropogós alapanyagokból főznek. Tészták, italok (jobbára borok) is feltűnnek persze a szabadtéri kirakatban. A kifinomult olasz stílus itt is megmutatkozik.

S ha már látványra sikerült valamelyik étteremnek megvennie bennünket, mire is számíthatunk? Étteremtől függ… Mi a klasszikus utat választottuk, amikor éttermek mellett döntöttünk: ha sok a vendég, az jót jelent!

Elég sok üres éttermet, gyér forgalmú olaszos gyorsétkezdét látni napközben és esténként is, olyan egységek mellett, amelyek egyfolytában dugig vannak. Egy-egy felkapott étterem előtt esténként sorban állnak az emberek, hogy bejuthassanak. Forgalomnövelő tényező, ha futballmeccs van a tévében, és az étteremben nyomon követhető a közvetítés. Sok helyen ilyenkor is az utcán állnak az emberek (helyiek), mert kiszorulnak az étteremből. Na, és a fagyizók! Van belőlük jócskán – februárban is nyitva vannak éjszaka 23-24 óráig. A főbb nevezetességek – Colosseum, Trevi-kút, Piazza Navona, Szt. Péter Bazilika, Forum Romanum stb. – mellett találni egy-két jópofa retró büfékocsit (a kínálatban szendvicsek, chipsek, édességek, szénsavas üdítők…a szokásos kalóriabombák, éhenhalás megelőzésére), az utcákon pedig rendre feltűnik egy-egy gesztenyesütő emberke.

Mint írtam fentebb: pizzát, tésztát, lasagne-t kötelező Olaszországban enni. Finomak! A pizzatészta ropogós és vékony, a feltét bőséges. Az általunk megkóstolt tésztaételek közül a pestós, garnélás, fenyőmaggal megszórt pennét emelném ki. (Megkísérlem elkészíteni, nagyon ízlett!) Finom volt a párolt, fűszeres, chilis paraj is (a zsenge parajt nem vágják apróra, hanem szárastól megpárolják). Szokatlan volt a csípős spenót, de jó (nagyon egészséges!). Szeretik a sült zöldségeket is – paprikát, cukkinit, padlizsánt…

Ehettünk volna például csigát. Ezt elvetettük. Családunkban szinte mindenki szereti a halat, a tengeri herkentyűket. Ezért is tűnt vonzó esti éteknek a tonhal tatár az egyik belvárosi étteremben. Nyers tonhalból készül, rukkolával, nyers paradicsommal és ropogósra sütött pizzafalatkákkal szervírozták. Nem tűnt ‘bevehetetlennek’. Maga a hal is nyers fűszernövényekkel, apróra kockázott paradicsommal volt ‘megbolondítva’, minimális fűszerezéssel. Nyers halat eddig csak szusiként fogyasztottam…a tonhal tatár kifogott rajtam, nem bírtam megenni. (Szerencsére, volt, aki átvállalta!) A nyers hal ennyire töményen, frissessége ellenére is a furcsa mellékízzel nem volt kedvemre való.

Annál inkább ízlett a másik különlegesség, a sült articsóka! A receptjét nem ismerem, Rozmaring & Csokoládé oldalán látható egy készítési útmutató, így készülhetett! Isteni! A levelei ropogósak, íze karakteresebb, mint a burgonyachipsé, a szára pedig (bár látványra nem túl meggyőző) finom, puha, ízletes. Öt euróért adták (előétel).

Édesség! Amire nagyon rákaptam Rómában, az a Frappe di Carnevale! Olyasmi, mint nálunk a csörögefánk. A Piazza Navona egyik cukrászdájában hajszálvékony a tésztája, mint kiderült, otthon hiába próbálnám kivitelezni, géppel nyújtják ilyen vékonyra a tésztát.

Apropó, tésztagép! Jó kis masinákat árulnak Olaszországban…bár nálunk is elég nagy már a felhozatal.

Tészta úton-útfélen…

A kávé mindenhol jó…a legeldugottabb sarki kiskocsmában is…

Édesség…rétestésztába göngyölt falatkák

Még mindig tészta…nézzétek az árakat! (Sokkal olcsóbb a száraztészta, mint Magyarországon.) Persze sok minden náluk drágább. Rengeteg paradicsomot esznek, használnak a főzéshez (legalábbis ez a képzet él bennünk az átlag olasz polgárokról is), a paradicsom ennek ellenére meglehetősen drága volt februárban. A sajtok sem olcsók! Összességében elmondható, drágább az élelmiszer, bár ki lehet fogni nagyon jó – minőségi – termékeket is, akciósan. (Néhány példa az árakra: 1 kg citrom 3 euró, 1 kg paradicsom 7 euró (paradicsomból 3-4 félét árulnak), 1 kg cukordinnye 2,5 euró, 1 kg narancs 2 euró. Pizza 7 eurótól. Tésztaételek 8-12 euró. Sütemények darabja: 2-3 euró. Presszókávé: a frekventált, teraszos kávézók többsége 2-2,5 eurót kér, de kisebb, eldugottabb kávézókban 80 centért is lehet isteni kávét inni!)

Tengeri herkentyűk a sarki közértben – Olaszországban sem olcsó mulatság

Szépítők Magazin

2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.