Flóra istennő köszöntése, a Szentlélek kiáradása, királyok és királynők: itt a piros pünkösd napja!
A húsvét utáni hetedik vasárnap pünkösd, és annak ellenére, hogy az ünnep akár júniusra is eshet, májust régen pünkösd havának neveztük. Egyszóval nagy ünnep volt régen, és ahogy más esetekben is, úgy a pünkösdi néphagyományok is ősi pogány, illetve keresztény elemekből keveredve alakultak ki: gyönyörű ünnep, amiben a természet, a nőiség, a szépség, a férfias ügyesség ünneplése koncentrálódik.
A Szentlélek kiáradása
A húsvét utáni ötvenedik nap pünkösd, amikor a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli: szélzúgás és lángnyelvek alakjában jelent meg az apostoloknak, akik ezután különféle nyelveken kezdtek beszélni, így prédikálni is tudtak különböző népeknek. Ekkor alakultak az első keresztény közösségek, ezért a pünkösd az egyház születésének ünnepe is. Sok helyen tartottak ezen a napon búcsújárást, a magyar nép esetében a legismertebb, máig is élő búcsújáróhely Csíksomlyó.
Szentmise a csíksomlyói búcsún a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben felállított oltárnál. MTI Fotó: Máthé Zoltán (archív)
Tavaszköszöntő
A pünkösdhöz kapcsolódó magyar népszokások pogány eredetű elemei a római floráliákra is visszavezethetőek, olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmakra, amikor Flora istennőt, a növények és virágok, illetve a termékenység istennőjét köszöntötték. Ezt őrzi az a népszokás, miszerint az ablakokba, vagy a ház kerítéslécei közé zöld ágakat, virágokat tűztek, többek között pünkösdirózsát, azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám, illetve elűzzék a gonosz, ártó szellemeket. Néhol a lányos házakra tettek ki zöld ágakat, a magyar nyelvterület egy részén ilyenkor állítottak májusfát, sokfelé pedig ilyenkor bontották le.
Pünkösdi királyság
Az egyik, pünkösdhöz kapcsolódó néphagyományt egy szólásunk is őrzi: rövid, mint a pünkösdi királyság. Európában a középkor óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, amiről Jókai Mór is írt az Egy magyar nábob című regényében: a királyt lovasversenyen vagy ügyességi megmérettetésen választották. Ez gyakran egyfajta beavatási rítus is volt, így avatták fel a legényeket, akik onnantól kezdve udvarolhattak, kocsmázhattak. A győztes pedig egy hétig vagy egy évig kiváltságokat élvezhetett, például minden lakodalomba, mulatságra hivatalos volt, a község fizette, amit a kocsmában ivott, és ha valami apró vétséget követett el, nem kapott testi büntetést: nagy úr volt a pünkösdi király, de csak egy ideig. Az ehhez kapcsolódó szólás utal valaminek a mulandóságára, értéktelenségére, azt is szokták mondani:
a pünkösdi királyság nem nagy uraság. Ez is azt fejezi ki, hogy nem sokat ér az olyan boldogság, ami nem tartós.
Még ma is vannak olyan iskolák, ahol ez idő tájban tartanak hasonló szokásokat: ügyességi versenyt rendeznek, és aki megnyeri a korcsoportjában, bizonyos kiváltságokat élvezhet, például az iskolai ebédlőben bármikor előre állhat a sor legelejére, évente egyszer kiválthat valamilyen szóbeli vagy írásbeli feleletet, eldöntheti, ki mellé ül, stb.
A budapesti középiskolai ifjúság pünkösdi tornaversenye. Póznamászás.
A budapesti középiskolai ifjúság pünkösdi tornaversenye. Síkfutás.
A budapesti középiskolai ifjúság pünkösdi tornaversenye. Kötélhúzás.
Természetesen azért a pünkösdből a lányok sem maradtak ki, együtt járták pünkösdvasárnap a falut házról-házra, énekelve, táncolva. A különböző vidékeken többféle típusa élt a szokásnak: volt, ahol a legények is elkísérték őket, máshol választottak egy központi szereplőt, a pünkösdi királynőt, aki díszesebb ruhában volt. Hasonló szokás volt a pünkösdikirályné-járás vagy cucorkázás, amikor négy-öt nagyobb lány körbevitt egy kislányt, aki a legkisebb, a legszebb volt, a feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, gyakran termékenységvarázsló mondókákat mondtak, és ezért ajándékot kaptak. A rózsának az ünneppel való kapcsolatára ezek a dalszövegek is utalnak, a pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszítette vagy rózsaszirmot hintett maga köré.
Egy népszerű mondóka:
„Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
Jó legény, jól megfogd a lovad kantárát,
Ne tépásssza, ne tapossa a pünkösdi rózsát!”
Ennek voltak olyan változatai, például Nyugat-Magyarországon, amikor egy fiút török basának öltöztettek be, nadrágját szalmával tömték ki, felsőtestét zöld ágakkal, virágokkal díszítették. A Dunántúl egyes részein pedig a rabjárás volt jellemző, amikor a pünkösdölő lányok a lábuknál összeláncolt fiúkat vezettek, így kértek adományokat „a szegény katonaraboknak”. A bodzajárás során pedig egy olyan fiút kísértek végig a falun, akin bodzából készített köpeny volt.
Pünkösdkor a párválasztásnak is vannak hagyományai, ilyenkor általában bálokat szerveztek a falvakban, az udvarlási szokások közé tartozott, hogy a legények pünkösd hajnalára pünkösdi rózsát tettek a leány ablakába, vagy például Egerben a legény mátkatálat küldött a választott lánynak, és ha a lánynak is tetszett a legény, hasonló tálat küldött vissza. Időjárás- és termésjóslás is kapcsolódik az ünnephez, Gyimesben például a pünkösdi eső jelent jó termést, Baranyában a szép idő. A pünkösdi harmatnak szépségvarázsló erőt tulajdonítottak, ezért a lányok hajnalban a kertben mosdottak.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.