Szabadúszó utasok. Vendégszerzőnk, Viki tapasztalatai a digitális nomádságról
Hétfőtől péntekig, kilenctől ötig – ebbe könnyű beleszokni, mondhatni kényelmes is. Vannak, akikben viszont ott motoszkál a gondolat, hogy a monitor képernyőjét 3D-s világra cseréljék, álmok helyett olyan életet éljenek, ahol léteznek naplementék. Vendégszerzőnk, Viki hat évvel ezelőtt váltott digitális nomád életmódra. Tapasztalatairól mesél most nekünk.
Ki a digitális nomád?
A klasszikus szabadúszó munka és az utazó, élménygyűjtő életmód keveréke a digitális nomádság. Gyakorlatilag a munka elvégzéséhez elegendő egy jó laptop, esetleg egy telefon és persze megfelelő internet. Ez csábítóan hangzik, de nagyon fontos az is, hogy legyenek ügyfelek, lehetőleg hossztávon. Nem lehet jó digitális nomád, aki képtelen a saját idejét hatékonyan beosztani, vagy aki nem tartja tiszteletben a határidőket – bár azt hiszem, ezek minden munkahelyen elvárt tulajdonságok, mégis, amikor az ember a saját főnökévé válik, könnyű elcsúszni. A legtöbb digitális nomád, szabadúszóként kezdte – biztonságos terepen megalapozva az utazáshoz szükséges életmódot, anyagi hátteret.
Hogyan találhatsz így munkát?
Egyre több, szabadúszókat kiszolgáló weboldalon lehet munkát keresni, ilyen az upwork vagy például a freelancer – bár ezekkel nekem nincs tapasztalatom. Én a szakterületemen belül igyekszem ugyanúgy munkát keresni, ahogy korábban irodai munkára is jelentkeztem. Persze, ilyenkor egy álláshirdetés feltételeinek nehéz megfelelni (sokszor nem is konkrét hirdetésre jelentkezem), ezért ki kell emelni azokat az előnyöket, amikre az adott vállalkozás akkor tehet szert, ha olyan embert alkalmaz, aki fizeti a saját adóját, nem igényel munkaeszközt és akár életmódjával, tapasztalataival hozzáadhat valami kis extrát is a projektekhez – például az utazás közben készített fotókat. Én eddig minden ügyfelemet így szereztem. Sok-sok próbálkozást igényel és fel kell készülni a visszautasításokra – kevés helyen nyitottak szabadúszók alkalmazására (főleg olyan szabadúszókra, akik a hét egyetlen napját sem akarják az irodában tölteni, sőt egy megbeszélésre sem lehet csak úgy behívni), még ha a munka elvégzése egyébként nem is feltétlenül követelné meg a személyes jelenlétet. Tapasztalataim alapján Skype, Whatsapp vagy Facebook Messenger bőven elegendő a kapcsolattartásra és ezt érdemes lenne bevezetni azokban az esetekben is, amikor a személyes találkozó is megoldható lenne. Az utazás kihagyásával rengeteg idő megspórolható.
Milyenek a munkanapok?
Dolgozhatok a tengerparton, a dzsungelben, a hegyek között – bárhol, ahol van megfelelő internet. Én általában a határidőket veszem figyelembe és nem azt, hogy hétfőt vagy szombatot írunk-e. Szeretem tömbösíteni az elvégzésre váró munkát, például hétfőn és csütörtökön két projekt feladatain dolgozom, kedden és pénteken két másik projekten és így tovább. Úgy tapasztalom, hogy ez segít a koncentrálásban és elegendő időt ad a visszajelzésekre is. A másik trükköm, hogy maximum két óra után mindig felállok és minimum 15 percig valami mást csinálok. Ez szintén segít megőrizni a fókuszt. Mondhatni, hogy nem érek rá egész nap dolgozni, de nem hiszem, hogy most kevesebbet dolgoznék, mint egy átlagos 8 órás munkanapon. Óriási motivációt ad az, hogy nem kötelező kitöltenem a 8 órát. Ha végzek 5 óra alatt, a nap többi része az enyém. Szerintem, ha mindenki hazamehetne a munkahelyéről, amint kész van az adott napra szánt feladatokkal, sok helyen kora délután kiüresednének az irodák. De ez óriási önfegyelmet igényel – az interneten nagyon könnyű eltévelyedni.
Az időeltérésekre természetesen én figyelek, ez nem várható el az ügyfelektől. Emiatt, ha magyar ügyfeleknek dolgozom, Ázsiában nagyon könnyű alkalmazkodni, hisz amikor már ott dél van, otthon még csak kora reggel. De nyugat felé is csak minimális szervezést igényel, például nem vállalhatok 24 órás határidős feladatokat.
Mennyi pénzre van szükség?
Ez egyedi igények szerint nagyon eltérő lehet. Mi ketten utazunk, általában fél évet töltünk egy országban, aminek köszönhetően kedvezően tudunk lakást bérelni, valamint, ha utazgatnánk a környéken, egy fapadossal, hátizsákkal olcsóbban megtehetjük. Vietnámban havi 1000-1200 dollárból éltünk, amiben benne van, hogy hat hónapra vettünk robogót, lakást béreltünk, ebédet többnyire én főztem, de vacsorára sokszor a helyi food-courton ettünk. Ebbe belefért néhány kisebb kirándulás a környéken, valamint egy nagyobb, a kambodzsai Koh-Rong szigetekre. Persze léteznek ennél jóval drágább helyek is. Repülőjegyet mindig oda-vissza veszünk, ami általában 1200-1600 dollár kettőnknek, úticéltól függően. Biztos, hogy megoldható olcsóbban, de mi egy plusz sportfelszereléssel utazunk, ami jelentősen leszűkíti az ár-érték arányban megfelelő légitársaságokat. Ha nyaralásként tekintek rá, soknak tűnik, de nekünk ez az életünk, nincs mellette lakáshitel vagy bármilyen egyéb költség és e mellett már nyaralásra nem gyűjtünk. Persze senki kedvét nem szeretném elvenni – ennél kevesebb pénzből is lehet utazni. Nekünk például fontos a szállásunk, hisz egy rövid időre az otthonunkat jelenti, ezen sosem spórolunk.
Az utazás folyamatosan tanít. Általa fedeztük fel az élet valódi értékeit. Az emberek, kultúrák közötti különbségeket és a hasonlóságokat is. Megtanultuk csendben értékelni a napkelte pillanatait és hogy a nehézségeknek különleges üzenetük van. Otthon mindig máshol akartam lenni, az utunk kezdete óta viszont mindig a helyemen vagyok. Most éppen Kenyában, a tengerparton. Háttérben zúgnak a hullámok, a szél a pálmafákat lengeti. Itt vagyok, a jelenben.
Kenya. A szerző felvétele
A szerző felvétele
Szerző: Molnár Viktória
Nyitókép: Steven Zwerink, Flickr
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
