100 napig ugyanabban a ruhában. Julia figyelemfelkeltő akciója a pazarló, kizsákmányoló, környezetszennyező divatipar ellen

Ha két-három napig ugyanazt a ruhát látjuk valakin, vajon mi minden fordul meg a fejünkben az illetőről? Nem feltétlenül pozitív gondolatok jutnak az eszünkbe, ez szinte biztosra vehető; elkezdünk morfondírozni azon, hogy nincs elég ruhája, nincs igénye arra, hogy minden nap tiszta ruhát vegyen fel.

Megkérdeztem 9 éves fiamat erről, azt válaszolta: „Szegény. Spórol a ruhákkal.” Talán fel sem merül, hogy az illető részéről mindez tudatos döntés. Hogy olyan kihívás elé állította önmagát, amivel másoknak példát mutathat, jóllehet, szélsőséges – már-már életszerűtlen – példát, de az üzenete éppen emiatt erős, meghaladja az (egyre magasabb) ingerküszöböt, és tömegeket képes „megszólítani”.

Julia Mooney külső Philadelphiában él, három gyermek anyukája, művészeti tanárként dolgozik (bemutatkozásában azt is fontosnak tartja megemlíteni, hogy 8 csirkét tart). 2018 augusztus elején elhatározta, hogy 100 napig ugyanazt a ruhát fogja viselni; 2019. február 13-áig kitartott a döntése mellett. Egy egyszerű, kényelmes kék lenvászon tunikát választott ki, amit egy londoni ruhatervezőtől szerzett be. Hideg időben kiegészítőket viselt hozzá: sálat, kardigánt, harisnyát. Julia kényesen ügyelt arra, hogy a tunika ne legyen piszkos, foltos.

„Vállalását” dokumentálta, naponta töltött fel friss fotókat az Instagram oldalára, az #OneOutfit100Days hashtag-et használva (az Instagram oldal neve ugyanez). Egyre többen kezdték követni a bejegyzéseit és néhányan követték a példáját, belekezdtek a „100 napon át ugyanabban a ruhában” kihívásba. (Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy Julia Instagram oldalát „mindössze” 5792-en követik jelenleg, amikor ez a cikk íródik. Ha a számot összevetjük a trendi influencerekével, akik többek között ruházati márkákat népszerűsítenek pénz vagy termék ellenében, Julia sokkal kevesebb követőt tudott „begyűjteni” hozzájuk képest. Az oldalukon „szponzorált tartalmakat” is rendszeresen megjelenítő külföldi sztárok vagy insta-celebek ennél sokkal nagyobb figyelmet kapnak, a legkirívóbb példa a trendmániás Kim Kardashian West, akinek több mint 133 millió (!) követője van az Instagramon, rajongói árgus szemekkel figyelik, hogy éppen milyen szettben jelenik meg.)

Ő itt Julia

 

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Julia Mooney OneOutfit100Days (@oneoutfit100days) által megosztott bejegyzés,

Julia a gyorsan változó ruházati trend, a pazarló, munkaerő-kizsákmányoló divatipar negatív társadalmi, káros környezeti következményeire szerette volna felhívni az emberek figyelmét. Továbbá a trendkövetők életére – komfortérzetére – kiható, személyes elégedettségérzetre nyomást gyakorló, személyiségtorzító hatására is.

– Kinyitod a szekrényed ajtaját, hosszú, szomorú pillantást vetsz a ruháidra, és arra gondolsz: „Nincs egy rendes göncöm, amit felveheték…” Nos, ez a probléma! – írta Julia.

– Rengetegen egyszer vagy kétszer viselik ugyanazt a ruhát, mert megunják, mert mindig újabb és újabb ruhákban szeretnének mutatkozni. Egy 2014-es jelentés szerint a fogyasztók/vásárlók mintegy 60 százaléka több ruhát vásárolt a 2000-es adatokhoz képest. A divatipar nyomása rettentően nagy, az iparágat a közösségi médiafelületek segítik a felhasználók által; szinte mindenki igyekszik tökéletes outfitben mutatkozni a szelfiken, egyéb fotókon, videókon, a tömegek által követett, kedvelt influencerek hatása pedig rendkívül befolyásoló, ők ugyancsak a divatipar „mértéket nem ismerő” kiszolgálói.

 

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Julia Mooney OneOutfit100Days (@oneoutfit100days) által megosztott bejegyzés,

Julia szerint aggasztó, hogy sokan közömbösek erre a jelenségre, pontosabban szerinte nincs kellő érzékenység arra, hogy mi minden áll a jelenség mögött. Mindenkinek a fenntartható fogyasztás felé kellene haladnia – véli.

Nem Julia az első, aki hasonló kihívásba kezdett: Khal Matilda nyitotta a sort, aki ugyanazon ruhát viselte három évig (!), hogy egyszerűsítse az életét.

 

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Matilda Kahl (@lilltrill) által megosztott bejegyzés,

Gyakran példálóznak (a már elhunyt) Apple-mogullal, Steve Jobs-szal vagy a Facebook alapítójával, Mark Zuckerberggel, akiket dollármilliárádosként hidegen hagynak (hagytak) a külsőségek, ruházatukkal egyáltalán nem hirdetik (hirdették), hogy gazdagok. Korunk nagy illúziója és hazugsága, hogy azok, akik nem élnek kifejezetten jólétben, minden erejükkel arra törekszenek, hogy a jómód képzetét keltsék külsőségeikben. (S persze vannak, akik anyagi helyzetüknek megfelelően mutatkoznak luxusholmikban.)

Az Instragramnak különösen megdöbbentő a hatása a fogyasztói attitűdre: egy korábbi brit felmérés szerint tömeges jelenség, hogy egy vásárló azért vesz meg egy ruhát, hogy új szettben mutatkozhasson az „Instán”, a fotó elkészültével pedig visszaviszi az üzletbe a terméket. A felmérés szerint a 35-44 közöttieket is megfertőzte ez a manír, és a férfiak sem kivételek.

– Rengeteg ruhát követelünk elérhető áron. Ezek nagy része olyan külföldi gyárakban készül, ahol az amerikai munkaügyi törvények nem védik a munkavállalókat. Szerencsére vannak tisztességes kereskedelmi cégek is, melyek jól bánnak a munkavállalókkal. Arra is van példa, hogy divatmárkák kényszermunkát alkalmaznak és gyerekeket dolgoztatnak a fejlődő országokban. Nem lehetünk közömbösek! Emellett tudni kell azt is, hogy a ruhák előállítása rengeteg vizet igényel. A gyártás során üvegházhatású gázok keletkeznek, a divatipar legalább annyira környezetszennyező, mint az autóipar. Egyetlen pamut póló készítéséhez 2700 liter vízre van szükség, miközben egy átlagos ember napi vízigénye 2-3 liter között van. 

Gondoljuk át, mielőtt új ruhát vásárolunk, valóban szükségünk van-e rá!

Vásároljunk felelősségteljesen! Vásároljunk kevesebbet! – hangzik Julia üzenete.

A 100 napos kihívással Julia nem arra akart rábeszélni bárkit, hogy ugyanabban a ruhában mutatkozzon hónapokig. Azt akarta, hogy tudatosuljon bennünk: nincs szükségünk annyi ruhára, mint amennyit vásárolunk. A ruhákra költött pénzt sokkal hasznosabb dolgokra fordíthatnánk. 

Julia weboldala: www.juliaranson.com

 

hirdetés
1 válasz
  1. Elek Rudolf
    Elek Rudolf says:

    Megerősítette bennem hogy jól gondoltam eddig és vannak akik ugyan így gondolják az élet más területén csak sajnos kevesebben vagyunk én azért köszönöm szépen nagyon jó volt ez a cikk legyen szép napja mindenkinek akit meg fogott 1is sokat számít

    Válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 − 8 =

hirdetés