Sok megszokott dologról le kell mondani, de újra élmény lesz a vásárlás. Keserédes tapasztalatok a Műanyagmentes Július kihívásról

Műanyagmentes háztartás. (Műanyag alatt értsük most az egyszer használatos műanyagokat.) Megvalósítható vagy hiú ábránd? A hónap elején – a nemzetközi Műanyagmentes Július kihívás apropóján – már írtunk egy cikket a tavalyi tapasztalatokról, most az elmúlt három hét újdonságait foglaljuk össze.

Felvettünk az eddigieknél is szokatlanabb szokásokat, de pozitív tapasztalatokat szereztünk: helytakarékosság, hajtogatható pohár, slow vásárlás, természetesebb érzés, műanyag-kalkulátor.

Három hét után már komolyan elsiratunk minden egyes olyan terméket, ami eddig kitartott, de mára elfogyott és nagyon nehezen szerezhető be műanyag nélkül, mint a mosogatószer, antibakteriális szájöblögető (az előbbire van drágább, de majdnem műanyagmentes megoldás alumíniumdobozban, az utóbbira házi recept – ennek antibakteriális hatása más kérdés).

Nagyon vágyunk már a kedvenc csokinkra, és hiába kapni ezt-azt üvegben, például mogyorókrémet, a teteje sajnos annak is műanyag.

Gyűlölni kezdjük az összes élelmiszeripari gyártót, hogy ennyi finomságot képesek műanyagba csomagolni, továbbá már egy kicsit kívülállónak érezzük magunkat, ha mégis betévedünk a piac helyett egy nagyáruházba – de muszáj odamenni, például papírba csomagolt wc-papírt csak ott kapni. Furcsa érzés ennyi, vágyott termék között sétálgatni, ami közben mind tiltott.

Eszünkbe jut az, amikor a kilencvenes években gyerekként elvittek Bécsbe: a nyugati világ fantasztikusnak tűnt, a csokoládékínálatot össze sem lehetett hasonlítani a miénkkel, de alig kaphattunk valamit, hiszen drága volt minden.

A műanyagos világ tehát nagyon csábító, és ha nem kérsz belőle, abban vagy egy kis kirekesztettség érzés.

Másrészről a piacon még jobban érezzük magunkat tavaly óta: a köztudatban egyre inkább teret nyer a műanyag csökkentésének igénye, így idén gyakorlatilag elenyésző mértékben kell elmagyaráznunk az egész körítést a Műanyagmentes Júliusról, egyszerűen megszokták, hogy már vannak ilyen emberek: csak oda kell adni a dobozt és már tudják is, mire való.

Tavaly óta lettek szép, különböző méretű kocka dobozaink, amelyek helytakarékosabbak, mint a köralapú dobozok: ha az ember ilyenekbe kér mindent a piacon – aprószemű gyümölcsöt, magvakat, felvágottat, tejfölt, sajtot -, annak megvan az az előnye, hogy a szatyorból egy az egyben kiemeli dobozokat és nagyon gyorsan el tudja pakolni a hűtőszekrénybe vagy a polcra.

Fotó: hulladekmentes.hu

Figyelni kell arra, hogy műanyag zacskó nélkül a péksüteményt, kenyeret érdemes szintén zárható dobozban tárolni, a sima kenyértartóban ugyanis kiszárad. A régi, hagyományos tárolási mód, vagyis a konyharuhába csomagolás csak az igazi, élesztő nélküli, kizárólag kovásszal készült kenyérrel működik, azzal viszont tökéletesen – több olyan pékség van Budapesten és nyilván máshol is -, ahol ilyet kapni. A csak lisztből, vízből és sóból készült kenyér általában drágább, viszont valóban kitart egy hétig, ráadásul nem szottyad meg. Olyan finom, hogy frissen önmagában is jó enni, hazafelé menet tépkedni belőle.

A Műanyagmentes Július kapcsán, ami szerintünk egy külön életforma – nevezhetjük a slow food mozgalom részeként egyfajta slow vásárlásnak -, az ember több időt szán az életéből a beszerzésre, a csomagolásmentesség miatt kénytelen átgondolni, mit hol vegyen meg, nem tud csak beugrani a legközelebbi üzletlánc egyik boltjába. Így kénytelen keresni a különleges lehetőségeket, kilépni a komfortzónájából, sőt, szóba elegyedni az eladókkal. Így aztán újra élmény lesz a vásárlás.

Nyáron persze nyaralni is jár az ember, ahol még nehezebb kikerülni a műanyagot. Csak az a megoldás, hogy mindig legyen nálunk enni- és innivaló, így nem kell venni, ha pedig mégis, akkor inkább beülni valahova, mint készételt vásárolni vagy elvinni.

A strand büféjében muszáj elmagyarázni, hogy a saját ibrikemben kérem a jégkását/sört, de idén már nem néznek annyira csodálkozva,

és már azzal a problémával sem találkoztunk, hogy a csapos fennakadt volna azon, hogyan fogja a 3 vagy 5 deci folyadékot kimérni műanyag pohár nélkül. További újdonság, hogy egy külföldi reptéren találkoztunk olyan környezetbarát pohárral, aminek a teteje összehajtogatható – a tetőt ugyanis eddig mindig műanyaggal láttuk megoldani.

Aminek idén teret adtunk tavalyhoz képest, az egyrészt a textilzsebkendő (tavaly egy ponton túl a WC-papírt használtuk, miután csak azt kapni tisztán papír-csomagolásban, a zsepi mindig műanyagban van). Régen csak ezt használták az emberek, valóban, de számomra nagyon szokatlan lenne visszatérni teljes mértékben ehhez a módszerhez, így arra a kompromisszumos megoldásra jutottam, hogy otthon használjuk, de nem visszük magunkkal. Sokat gondolkodtam, hogyan érdemes tárolni egy félig használt zsepit. Igazából ugyanis egy textilzsepi vastagabb, mint a papír, következésképp két fújástól még nem kell a szennyesbe dobni, ha az ember nem beteg, csak kitisztítja az orrát. Végül egy kicsi, fonott kosárkába került – minden családtag kapott egyet. (Ha valakinek van esztétikusabb, higiénikusabb megoldása, szóljon!) Elővettem a ki tudja, honnan örökölt, ezeréves textilszalvétáimat is – azóta nagyon elegánsak az étkezéseink -, ezek kezelése azonban jóval egyszerűbb.

A másik nagyon áttörés a mosható intimbetét volt – annak idején a mosható pelenkába is belevágtam, így azért annyira nem volt idegen. Mivel nem olcsó, először csak néhány darabot vettem, inkább csak az eldobható megoldás kiegészítéseként. Aggódtam, mi lesz, de pozitívan csalódtam, ugyanis nem puszta textil, bele van varrva egy nedvszívó réteg, ami miatt hatékonyabb, mint amire számít az ember. Hasonlóan érdemes hozzáállni, mint a mosható pelenkához: az elején inkább többféléből venni egy-két darabot, kipróbálni, és csak azután szerezni be egy egész készletet, amikor már kitapasztaltuk, melyik a jó. Elég sok kicsi cég fogott bele ugyanis ennek a gyártásába, az interneten is elég nagy a választék, így a minőséget tekintve is lehetnek nagy eltérések. Otthon tökéletesen használható, az elején és a végén én házon kívül is használtam, a közepén még nem voltam ilyen bátor, de gondolom, ami késik, nem múlik. Érzésre – az eldobható betétek klasszikus hirdetése után, hogy az tisztább, szárazabb érzés -, ez természetesebb, nem szárítja ki és dörzsöli ki a bőrt. Persze, ízlések és pofonok, barátkozni kell a gondolattal, azt elismerem, nekem is vagy egy évembe telt.

A Plastic Free July Challenge-hez (Műanyagmentes Július Kihívás) a honlapján lehet csatlakozni, ahol háromféle célból választhatunk: az egyik az elvihető tételek néven futó műanyagok elkerülése (zacskó, szívószál, pohár, palack), a másik általában a műanyag csomagolás elhagyása (köztük a szelektívbe kerülő daraboké is), a harmadik a teljes műanyagmentes élet. A cél nem a mindenáron műanyagmentesség egy hónapig, hanem inkább olyan szokások kialakítása, amelyek hosszú időre rögzülnek az illető életében és egy fokkal műanyagmentesebbé teszik azt.

Mindenkinek érdemes végiggondolnia a saját műanyag-fogyasztását: az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában körülbelül 100 kilogrammnyi műanyagot használ fel egy ember egy év alatt, ez Magyarországon sem lehet sokkal kevesebb. Egy online kalkulátorok gyártásával foglalkozó start-up nemrég készített egy műanyaglábnyom kiszámolására alkalmas mérőt: olyan kérdéseket tesz fel, amelyek megválaszolásával szembesülhetünk azzal, mennyi műanyag csomagolást használunk – így annak végiggondolására késztet, milyen sok műanyagot takaríthatnánk meg.

Plastic Free July: https://www.plasticfreejuly.org/takethechallenge/

Műanyaglábnyom kalkulátor: https://www.omnicalculator.com/ecology/plastic-footprint

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × kettő =

hirdetés