Megnevettetni egy nőt
A nők mosolya nyári udvaron kiteregetett, frissen mosott hófehér lepedő.
Megnyugvás, illat, amit átjár a langyos szél. Pedig a nők mosolyának és nevetésének ezernyi árnyalata van. Alakoskodás, célratörés, eltitkolt rosszkedv, ravasz szándék, és persze derű, odafigyelés, feloldódás, féktelenség és öröm.
Vajon férfiként érhet-e minket nagyobb dicsőség, mint megnevettetni egy nőt? Persze nem az ajándékozós, körbeugrálós, gyanús érdekkel összemaszatolt vidámításainkra gondolok. Hanem arra a néhány szűken mért pillanatra, amikor a szavaink mögött olyan természetességgel és őszinteséggel csillan meg a valódi humor, és az a vágy, hogy az általunk ezerszer felmagasztalt, de néha bizony megkeserített női léleknek tisztán átadjuk az örömszerzés szándékát. Hátradőlni, ülni egy kávé mellett, vagy egy csendes estén a búfelejtő kanapén, és váratlanul megtalálni azt a mondatot, amitől könnyesre, boldogra neveti magát valaki, akit igazán szeretünk.
És olyankor mintha minden egyszerűbb lenne, a bizonytalanságok bizonyossággá válnának, aminek a végét éreztük eddig, annak hirtelen távlata lesz, friss levegője, mint a nyári udvaron kiteregetett, illatos, fehér lepedőnek…
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.
