Helló július! Műanyagmentes háztartás. Tapasztalatok tavalyról, idei kezdetek

Szevasz július, szevasz piac, szevasz lassabb és minőségibb élet, szevasz átgondoltabb vásárlás, szevasztok dobozok és üvegek, szevasz retró tejforraló! Immár másodszorra vágunk bele a Műanyagmentes Júliusba: szeretjük, nagyon kalandos feladat.

Ilyenkor tűnik fel igazán, mennyire áthatja az életünket az egyszer használatos műanyag: nincs túró rudi, tejszelet, reggeliző keksz, cukorka, nyalóka és akármi a gyereknek, nincs chisp anyának, nincs olyan, hogy megkívántam a csokiszeletet a pénztárnál álldogálás közben, nincs olyan, hogy leszaladok tésztáért, tejért a boltba, az életet nagyon komolyan meg kell tervezni logisztikailag. Egyvalamiért azonban hálát adhatunk Istennek itt és most: hogy a bor eredendően üvegben kapható. Ez óriási megkönnyebbülés.

A Plastic Free July Challenge-hez (Műanyagmentes Július Kihívás) a honlapján lehet csatlakozni, ahol háromféle célból választhatunk: az egyik az elvihető tételek néven futó műanyagok elkerülése (zacskó, szívószál, pohár, palack), a másik általában a műanyag csomagolás elhagyása (köztük a szelektívbe kerülő daraboké is), a harmadik a teljes műanyagmentes élet.

Azt mondják – és általában ez igaz is -, hogy a cél nem a mindenáron műanyagmentesség egy hónapig, hanem inkább olyan szokások kialakítása, amelyeket valaki reálisan be tud vállalni, hosszú időre rögzülnek az életében és egy fokkal műanyagmentesebbé teszik azt. Én egyébként is eléggé környezettudatosan igyekszem élni, így aztán ilyenkor, júliusban a második fokozatot vállalom, még akkor is, ha tudom, hogy nem tudok egész évben így élni: de egy hónapig nagyon szeretem, mert kalandos és szórakoztató, jólesik csinálni.

Én olyan vagyok – és sokan mások is -, hogyha repedés keletkezik az épületben, akkor az le fog omlani: vagyis ilyenkor ragaszkodom a teljes műanyagcsomagolás-mentességhez mindenen keresztül, különben végül mindent megengedek magamnak, amit egyébként is. Persze, azért így is muszáj kivételt tenni néha, amilyen az élet, idén már második nap hányással és hasmenéssel kezdte a gyerek, mire kénytelen voltam rájönni, hogy ropit kimérve sehol a világon nem tudok beszerezni.

Fel kell készülni, hogy vadászni kell a nem műanyagba csomagolt termékekre. A szervezés még akkor is nehéz, ha véletlenül pont egy piac mellett él az ember: még oda se ugorhatok be munkából hazafele menet tejért és sajtért, ha nincs nálam hozzá üveg és doboz.

Mivel alapvetően is szétszórt személyiség vagyok, állandóan legalább egy üveggel és két dobozzal a táskámban kell mászkálnom, hiszen ki tudja, hol és mit jut eszembe vásárolni: hiába kapni szeletelt felvágottat egy boltban, doboz kell hozzá, ha nem szeretném fóliával bevont papírba csomagoltatni.

Egyébként tej és tejtermékek, hüvelyesek, magok szinte majdnem minden piacon vannak kimérve, de tésztát, fűszert, müzlit, olajat, krémeket, naptejet egyebeket már nehezebb beszerezni, habár nem lehetetlen néhány speciális boltban. Van, amit a jogszabályok szerint azonban egyáltalán nem lehet kimérve kapni, például ecetet – üvegben igen, de azokat inkább csak étkezésre ajánljuk, takarításhoz kicsit drága volna.

Ha tejet veszünk, ne felejtsük el felforralni, érdemes a régi típusú tejforralót beszerezni, mert az tényleg nagyon praktikus, nem kell álldogálni mellette, sípol, ha készen van: tavaly óta abban főzöm a tejbegrízt is, egyszerűen nem tud odaégni.

Ugyanakkor ez az élet drágább, elég, ha csak a kimért kávé árára gondolunk (9-10 ezer forint kilója), de ha nem szeretnénk saját magunk kotyvasztani mosogatószert, akkor szintén négy-ötszörös áron lehet vásárolni például újrahasznált italosdobozban kapható biovegyszereket vagy olyan, szintén környezetbarát tisztító- és mosószereket, amelyek flakonjait vissza lehet váltani. Az üvegben, fémtetővel kapható krémdezodor szintén nem olcsó, viszont természetes és egészséges, a drágább kávé pedig finomabb.

Azt gondolnánk, hogyha az ember megspórolja a csomagolást, a termék olcsóbb lesz, de ez nem ilyen egyszerűen működik. Egyrészt minden, ami ritka, ami kilóg a nagy tömegből, az egyben mindig drágább is. Másrészt olyan emberek keresnek csomagolásmentes termékeket, akik általában a minőségi és egészségesebb termékeket kedvelik, illetve hajlandóak ezért magasabb árat fizetni: tehát az a kevés termék, amit megvehetünk kimérve különleges boltokban, az mindjárt bio és magasabb minőségű.

Másrészről bizonyos szempontból olcsóbb is ez az élet: legegyszerűbb a papírban kapható marhaepe-szappant vásárolni mosáshoz, tökéletesen működik és olcsó, a kimérve kapható citromsav pedig a takarításhoz és az öblítéshez kiváló, sőt, bármit lemar. Ezenkívül szódabikarbónával, mosószódával, nátrium perkarbonáttal, mosódióval is lehet mosni, ezeket kombinálni különböző, interneten megtalálható recepetek szerint, én úgy döntöttem, erre nincs időm, maradtam az egyszerű, bármelyik drogériában olcsón kapható megoldásnál. Mosogatószivacs helyett luffatököt érdemes használni – jóval tovább bírja, mint a műanyag, azután pedig komposztba is rakható.

Létezik samponszappan, ami meglepően sokáig kitart – az én hosszú hajammal három hónapig, ehhez képest alacsony az ára -, mosás után ecettel, citromlével vagy citromsavval kell a hajat leöblíteni, sajnos az előző kettő nem kapható kimérve, az utóbbi igen, de ha az ember elég ügyes, egy darab citrommal is meg tudja oldani. A hajat egyébként göndöríti és dúsítja ez a megoldás, az én hajtípusomra pedig azért is jó, mert kevésbé zsírosodik, de ez persze egyénfüggő. Mivel pont most fogyott le a fogkrémem, idén már ki is próbáltam a természetes, üvegtégelyben kapható változatot: érdekes vele fogat mosni, mert inkább tűnik ételnek, mint fogkrémnek, nekünk a citromos-fahéjas ízesítés jól esett.

Jó hír, hogy a műanyagmentesség során sok mindenre muszáj több időt szánni, ezért az élet kénytelen lelassulni és ezzel párhuzamosan gazdagodni a dolgok magasabb szintű átélésével: például a szemes kávét reggel le kell darálni, csodálatos illata van, ami bejárja az egész lakást. Az ember kevesebbszer tud vásárolni, vagyis visszatér a vásárlás élményszerűsége, főképp a piacon, ahol az illatok, a nyüzsgés körülvesz – keveset evő gyerekekre ez jó hatással van -, ha úgy alakul, hogy nincs idő elmenni a város másik végébe kimért tésztáért, lehet otthon is készíteni kézzel, amibe szintén imádnak belekapcsolódni a gyerekek. Továbbá fel lehet fedezni mindenféle, különleges, kimérve kapható kézi készítésű dolgot és örülni, hogy végre találtunk valami finomságot csomagolás nélkül.

Egyébként nagy odafigyelésre van szükség, mert a műanyag szinte üldözi az embert, nehéz lerázni:

például egy büfében, kiülős helyen kérsz egy limonádét vagy csapolt sört, így nyáron, akkor jut eszedbe, hogy ja, ezt is műanyag pohárban adják, nem beszélve a jégkásáról, ami a strandolás elengedhetetlen kelléke: egyébként is érdemes mindig legalább egy kulaccsal közlekedni, de fesztiválra, nyaralásra mindenképp konkrét saját ibrikkel kell menni (ha nem tervezünk forrót inni, akkor egyébként egy nagyobb fémbögre praktikus megoldás).
Egy-két nagyobb probléma van: a wc papírt nagyon macerás beszerezni, de egyébként nem lehetetlen, mi egy olyan termékről tudunk, ami papírba csomagolva kapható az egyik legnagyobb áruházláncban.

A tavalyihoz képest idei plusz vállalásom – és ez remélem, szokássá válik -, a visszatérés a textil zsebkendőhöz. Másik problémát jelentenek a sminkek: tavaly egyébként elfogyott a sminklemosóm pont júliusban, így fogtam, vettem kimérve egy deci hidegen sajtolt olívaolajat, és azt használom már egy éve, lassan épp most fog elfogyni. Tökéletesen működik. Magát a sminkeket nehéz kiváltani, én szempilla spirált használok, arra nem találtam megoldást. Az intim betét kérdésköre is nehéz, kapni textilváltozatokat és úgynevezett intimkelyhet is, de ezektől sokan idegenkednek, érthető okokból.

Ha valaki nem akar sokat vállalni, de azt legalább hatékonyan szeretné művelni, valóban segítve a környezet megóvását, akkor az óceánokban leggyakrabban előforduló tíz műanyagot érdemes elkerülni: a cigarettafiltert, PET-palackot, szívószálat, a hungarocellszerű, polisztirol habtálcát, amelybe elvitelre szokták csomagolni az ételeket, a kupakokat, a műanyag zacskókat, tányérokat és pohárfedőket.

Fehérváry Krisztina

Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő

Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.