Ha túl sokat követelsz magadtól, ha túl alacsonyra teszed a lécet. A királyi út, avagy tanmese a fogadalmakról
Volt egyszer régen egy király, s annak három fia. Mint a mesében, de ez most valóban így történt. Te is tettél néhány újévi fogadalmat, és talán még nem késő, hogy év végén ne csak mese legyen belőle, azzal: „rég volt, tán igaz se volt”.
Volt tehát egyszer egy király, s annak három fia. A három fiú jó lélekkel, éles elmével és meleg szívvel volt megáldva, ám testük restsége miatt mindhárman olyan kövérek voltak, hogy a király nagyon elkeseredett. Tudta ugyanis, hogy a szív, a lélek és az elme nagyszerűsége mellett a test edzése, ápolása is igen fontos, így látta, hogy fiai sajnos nem alkalmasak arra, hogy tőle a koronát átvegyék.
Elhívatta a bölcs öreg jógamestert, és tanácsot kért tőle, mit tehetne, hogy fiai testükben is megerősödjenek, túllépjenek lustaságukon. A jógi egy esztendőt kért a változásra, s a király jelenlétében a három királyfitól azt kérte, minden reggel végezzenek el tíz guggolást. A király alig hitt a fülének! Ugyan mit vár a mester tíz guggolástól?
Az esztendő leteltével a jógi megjelent a király színe előtt, mögötte a három királyfival. A király most a szemének nem akart hinni: a három fiú lefogyott, megizmosodott, immár testükben is méltóvá váltak a királyi rangra. A király magyarázatot kért, és persze kiderült, nem a tíz guggolás tett ekkora csodát, hanem az, hogy a királyfiak szép lassan egyre több mozgást igényeltek, ráéreztek a sport ízére, atletizálni kezdtek, lovagoltak, vívóleckéket vettek.
De miért a tíz guggolás? – kérdezte a király. Az öreg jógi elmosolyodott: olyat kellett kérnem tőlük, amely annyira kevés, annyira apróság, hogy ne legyen ürügyük arra, hogy ne tegyék meg. Tíz guggolást az ember bármikor el tud végezni, ha a lába nincs eltörve. Nem igényel sok időt, nem kell hozzá semmilyen eszköz, semmiféle felkészülés. Nincs kifogás. Aztán a tíz guggolásból lett húsz, abból némi gimnasztika, úszás, lovaglás, vívás. De ezt mind nem kérhettem.
A történet nem egészen mese. A jógamester ezzel a tíz guggolással fektette le a későbbi rádzsa jóga (=királyi jóga) alapjait.
S hogy mindennek mi köze a fogadalmaidhoz?
Ha túl sokat követelsz magadtól egy lelkes pillanatban, később lesz okod vagy ürügyed arra, hogy miért ne tedd meg.
Napi egy óra sport? Ugyan már, kinek van minden áldott nap egy órája erre? És ha közbejön valami? Leteszed a cigit, de úgy ám, hogy soha egy pillanatra sem bicsaklasz meg? És ha történik valami, ami miatt azt mondod, a fene a fogadalomba, adjatok egy staubot, de gyorsan?
Válaszd a rádzsa jógát, a királyi utat! Kezdd te is tíz guggolással. Az a reggeli fogmosás közben is elvégezhető. Vagy amíg a szekrény előtt állva kitalálod, mit vegyél fel. Aztán majd mögé kerülhet pár perc gimnasztika, néha egy kis futás, egy-egy úszás, mikor mi. Vagy annyit tegyél meg, hogy akkor, és csak akkor gyújtasz rá, amikor igazán kívánod, nem pedig minden adandó alkalommal. De ha esz a fene a cigiért, ne kínozd magad. Így betarthatók a fogadalmak.
Hogy mit mond a szakirodalom arról, ha túl alacsonyra teszed a lécet?
Ó, igen, nekik is igazuk van. Csakhogy a történetben a tíz guggolásból kinőtt egy egészen sportos életforma. Itt nem arról van szó, hogy alacsonyra tesszük a mércét, és azt ott be is betonozzuk. Csak az elején, hogy teljesíthető legyen, olyannyira, hogy önmagad előtt se találj kifogást arra, hogy ne tedd meg. Mert lehet, hogy nincs napi egy órád edzeni. Na de nézz szépen a tükörbe: nem fér bele tíz guggolás?
Ha nem teszed meg ezt a minimumot, akkor szembe kell nézned magaddal, hiszen azért nem tetted meg, mert nem akartad. Mert annyira nem fontos. Vagy a fogadalom, vagy te magad, saját magadnak. Akkor ezt kell feldolgoznod.
Vagy pedig elindulsz a „királyi úton”.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
