18 önsorsrontó séma. A szégyentől a hiperkritikusságig: Életmintázatok. Könyvajánló
Szeretnénk változtatni azon, ami rosszul működik az életünkben, ami ismételten fájdalomhoz, kudarchoz vezet, de valahogy nem megy. Mintha valami nem engedné. Hiába látjuk, hogy így nem jó, hiába próbáljuk akár máshogy csinálni, mindig valami hasonló sül ki a dologból. Ha ilyesmit tapasztalunk, gyaníthatjuk: valamilyen séma működik bennünk.
A maladaptív sémák olyan önsorsrontó mintázatok, amelyek a korai fejlődés során kezdenek kialakulni, és – ha nem kezdünk velük semmit – egész életünk folyamán ismétlődnek. Boldogtalanságunk mintázatává válnak. Szerencsére a sémákkal lehet mit kezdeni, ám ehhez előbb meg kell értenünk, pontosan miről is van szó és mi a változtatás útja.
Életmintázatok
Az Életmintázatok c. könyv magyar szerzőpáros műve, ezt a témát járja körbe, tudományos igényességgel, mégis könnyen érthető, érdekes és olvasmányos módon. A kötet különlegessége, hogy a 2016-ban elhunyt Birtalan Balázs író, költő, terapeuta írásait tartalmazza részben, tőle lehetett először magyar nyelvű írásokat olvasni a sémákról, a sématerápiáról, ám a munkáját súlyos betegsége szakította félbe, 46 éves korában bekövetkezett haláláig a 18 sémából 10 séma leírását tudta befejezni.
Az Életmintázatok c. könyv másik szerzője Mátai Tamás pszichológus, aki befejezte mindazt, amire Birtalan Balázsnak már nem maradt ideje. A könyv célja, hogy bevezesse az olvasót a sémák világába, és életszerű példák segítségével rámutasson a rejtett működésmódokra.
„A sématerápia alapgondolata, hogy minden ember azonos érzelmi szükségletekkel rendelkezik. Egészséges emberről akkor beszélünk, ha az illető képes valamennyi érzelmi szükséglete kielégítése érdekében hatékony módon viselkedni.
Az alapvető szükségletek a következők:
- Biztonságos kötődés, elfogadás, gondoskodás
- Autonómia, kompetencia, énazonosság (identitás) érzése
- Reális keretek (határok) és önkontroll
- A szükségletek és érzelmek kifejezésének szabadsága
- Spontaneitás és játék
Jeffrey E. Young és munkatársai e területekkel írják le az egészséges személy működését.
Ha homokszem kerül a gépezetbe, akkor az egészség csorbát szenved: azt tapasztaljuk, hogy a gyerekkori tapasztalatok következtében kialakult korai maladaptív sémák miatt a felnőtt ember nem képes arra, hogy e szükségleteit (egyet vagy többet) kielégítse.
A 18 korai maladaptív, azaz önsorsrontó séma
Young 5 főbb csoportba, tartományba sorolta az általa azonosított 18 korai maladaptív sémát.
I. Elszakítottság és elutasítottság
- Elhagyatottság–instabilitás
- Bizalmatlanság–abúzus
- Érzelmi depriváció
- Csökkentértékűség–szégyen
- Társas izoláció–elidegenedettség
Elhagyatottság séma azzal az érzéssel jár, hogy másokhoz fűződő kapcsolatai instabilak, bizonytalanok, nem tartósak. A bizalmatlanság séma az a meggyőződés, hogy mások kihasználnak a saját önző igényeik szerint. Az érzelmi depriváció az a hiedelem, hogy érzelmileg nem tudunk igazán kapcsolódni senkihez. A csökkentértékűség azzal az érzéssel jár, hogy valami baj van velünk, értéktelenek, csúnyák, buták stb. vagyunk. A társas izoláció séma az a meggyőződés, hogy nem illünk a családba vagy a szűkebb környezetünkbe vagy akár a világba, nem tartozunk sehová.
II. Károsodott autonómia és teljesítőképesség
- Dependencia–inkompetencia
- Sérülékenység–veszélyeztetettség
- Összeolvadás–éretlenség
- Kudarcra ítéltség
Dependencia séma az attól való félelem, hogy egymagunk képtelenek vagyunk megfelelően ellátni a mindennapi kötelezettségeket, mások segítségére, támogatására szorulunk. A sérülékenység séma egy folytonos mentális készenlét arra, hogy valamiféle katasztrófa fog bekövetkezni. Az összeolvadás séma túlzott érzelmi bevonódás és közelség egy vagy több jelentős tekintélyszeméllyel, általában szülőkkel. A kudarcra ítéltség abbéli meggyőződés, hogy a kudarc számára borítékolható, másokhoz képest csökkent képességűnek tartja magát.
III. Károsodott határok tartomány
- Feljogosítottság–grandiozitás
- Elégtelen önkontroll–önfegyelem
A feljogosítottság az a hiedelem, hogy a többiekhez képest különlegesebb, felsőbbrendű, extra jogokkal van felruházva. Az elégtelen önkontroll azt jelenti, hogy az illető rendkívül nehezen,vagy egyáltalán nem képes uralkodni magán, alacsony a frusztrációtűrése.
IV. Kóros másokra irányultság
- Behódolás
- Önfeláldozás
- Elismerés-hajszolás
A behódolás azt jelenti, hogy a kontrollt átadja másnak, alárendelődik, többnyire azért, hogy az elhagyatást, a haragot, bosszút stb. elkerülje. Az önfeláldozás séma az illetőt arra készteti, hogy örökösen megfeleljen mások igényeinek, saját szükségleteit teljesen elnyomva. az elismerés-hajszolás arra irányul, hogy a figyelmet maga iránt felkeltse, elnyerje mások elismerését, szimpátiáját.
V. Aggályosság és gátlás
- Negativizmus–pesszimizmus
- Érzelmi gátoltság
- Könyörtelen mércék–hiperkritikusság
- Büntető készenlét
A negativizmus-pesszimizmus séma az élet negatív aspektusaira fókuszál, az illető egész életében képes ebben a lélektani körben „mozogni”: fájdalom, halál, veszteség, csalódottság, konfliktus, bűntudat. Az érzelmi gátoltság a spontán cselekedetek, érzelmek vagy a kommunikáció túlzott gátlását jelenti. Az illető szeretné mások rosszallását elkerülni, vele együtt a szégyenérzetet, ezért a saját késztetései felett erős kontrollt gyakorol. A könyörtelen mércék séma is a kritika elkerülésére irányul, az illető magas mércét állít maga elé a viselkedését és a teljesítményét illetően. A büntető készenlét az a hiedelem, hogy az embereket keményen meg kell büntetni, ha hibát követnek el.
Önismereti és emberismereti hozadéka miatt érdemes egy-egy sémával behatóbban foglalkozunk. Nagyon jók Pál Feri sématerápiával foglalkozó videói, de az Életmintázatok c. könyv is remek társunk lehet, ha szeretnénk mélyebbre ásni ebben az izgalmas témában. A kötet részletesen, példákkal tarkítva bontja ki az egyes sémákra jellemző viselkedési és érzelmi mintázatokat. Könnyedén mutatja be ezt a voltaképpen nehéz, „szembesítő” témát.
Részletek az Életmintázatok c. könyvből
„A könyörtelen mércék-hiperkritikusság séma többféleképpen is kialakulhat, a leggyakoribb módja a belsővé tett szigorú szülő, annak lehetetlen elvárásaival és könyörtelen hangjával. Azaz a korlátozott szülői azonosulás: ha már az apukánk/anyukánk/nagymamánk/edzőnk is kíméletlenül hajszolta a teljesítményeket, nehéz lesz ezt nem eltanulni tőle. Ha a jó természetes, így azért nem jár dicséret, a kicsivel is gyengébb teljesítményért viszont automatikusan érkezik a szidás vagy a számonkérés, könnyen megtanulható: nem hibázhatunk, tökéletesnek kell lenni. Sajátos változata ennek az, amikor a szülő valaki mást dicsér folyamatosan a saját gyermeke helyett: bezzeg a szomszéd fiának mindene ötös lett; az osztálytársaid már mind tudnak biciklizni; miért nem szerezted még meg a középfokú nyelvvizsgát, amikor a testvérednek ebben a korban már a felsőfokúja is megvolt. Az üzenetek persze nem mindig ennyire direktek, elegendő, ha a gondozó minden egyes nap azzal a kérdéssel várja haza a gyermeket, hogy ‘mi hasznosat csináltál ma?’, vagy a négyes osztályzatot úgy kommentálja, hogy ‘nem baj, majd kijavítod’. Ezeknek a mondatoknak az implicit üzenete az, hogy minden pillanatban hasznosnak kell lenni, és a jóval nem szabad megelégedni, mert ami nem kiváló, az értéktelen.”
Az érzelmi depriváció sémával rendelkező ember nem azt éli meg, hogy ’anyám nem törődött velem’, hanem hogy ’nincs, aki törődjön velem’ – és ettől magányos, szorong. Nem azt mondja, hogy ’apám nem tanított meg csajozni’, hanem ezt: ’Senkire nem számíthatok.’
„Aki elfogadja az érzelmi depriváció sémát és az ahhoz kapcsolódó hiedelmeket, az nem mutatja ki, hogy neki volnának érzelmi igényei. Nem mesél magáról, csak általánosságokat, felszínes történeteket (ettől még lehet igazi, jópofa partiarc!), nem kér segítséget (hiszen meggyőződése, hogy úgysem kapna). Határozottnak és erősnek mutatja magát, akinek nincs szüksége semmire – főleg nem olyan dolgokra, mint gyengédség, törődés, odafigyelés. Ennek megfelelően választ partnert is: olyasvalakit keres, aki mellett megélheti az elhanyagoltságot. Olyat, aki maga is képtelen érzelmeket kommunikálni, aki hideg, zárkózott és énközpontú. Ha aztán két önmagába forduló ember egymásra talál, akkor a párkapcsolaton belül mindketten átélhetik saját magányukat és elhanyagoltságukat; közös erővel pedig csodálatos hatékonysággal adhatják tovább az érzelmi depriváció sémát gyermekeiknek – biztos megélhetést nyújtva ezzel az elkövetkező generációk sématerapeutáinak.”
„Tökéletlenségeink szükségesek ahhoz, hogy tökéletesek legyünk, azaz önmagunk tökéletes változatává csak ezekkel együtt válhatunk.”
Az Életmintázatok c. könyv kapcsán a következőket mondta Dr. Boldizsár Ildikó meseterapeuta, író, egyetemi docens:
„Balázstól és Tamástól hallottam először a sématerápiáról. Ültek a badacsonyi teraszon, mögöttük fénylett a Balaton – vagy ők fénylettek együtt a tóval –, és lelkesen magyarázták a sémákat. Boldogok voltak: épp összeérni látszott mindaz, amire annyi éven át vágytak és amiért oly sokat küzdöttek. Aztán hirtelen minden másképp alakult…
Balázs hét éve nincs közöttünk. Hiányzik a bátorsága, tisztánlátása, odaadása, szakmaisága, de legfőképp az embersége. Olyan segítő volt, aki mindennel együtt fogadta el a hozzá segítségért fordulókat, és a legnagyobb alázattal vezette őket a léleklabirintusok útvesztőiben. Pont úgy, ahogy ebben a könyvében is teszi. A teraszon elkezdett beszélgetés itt folytatódik: Balázs mondatait Tamás fejezi be.”
A könyv szakmai lektora, Bálint Andrea kiképző sématerapeuta.
„Öröm volt számomra Birtalan Balázs és Mátai Tamás könnyed és sokszor humoros hangvételében olvasni a sémákról, sématerápiáról. Biztos vagyok benne, hogy a szerzők munkája sokak számára fogja érthetővé és felismerhetővé tenni azt a 18 alaphiedelmet, melyek a sématerápia eredeti modelljét képezik. A maladaptív sémák bemutatásán kívül azt is megtudhatjuk, mit kezd ezen gondolati beidegződésekkel egy sématerapeuta, mi a sémák ‘ellenszere’.
(…) a szerzők munkája hozzájárul ahhoz, hogy a sémák ismerete egyre több emberhez eljutva, lassan bekerülhessen a köztudatba. Ha egy érdeklődő olyan könyv ajánlását várná tőlem, amiből betekintést nyerhet a sémák világába, ezt ajánlanám.”
A kötet a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.