3 hagyományos olasz desszert, védett gasztronómiai kincsek
Olaszország rengeteg élménnyel, látnivalóval kényezteti az oda utazókat. Lenyűgöző történelmi emlékei, természeti adottságai, az olasz életérzés és stílus miatt egyaránt remek úti cél, emellett a konyhája is méltán világhírű. Íme, három jellegzetes olasz desszert, amit nem érdemes kihagyni! Autentikus gasztronómiai kincsként védettséget élveznek.
Tiramisu
Római hangulat: tiramisu sétálókehelyben
A tiramisu eredete vitatott, de a legelterjedtebb történet szerint Veneto vagy Toscana régióban született az 1960-as vagy 1970-es években. A legnépszerűbb elmélet szerint a tiramisut az észak-olaszországi Trevisóban található „Le Beccherie” étteremben alkották meg, Roberto Linguanotto cukrász és a tulajdonos, Ado Campeol közreműködésével. A tiramisu jelentése: „dobj fel”, ami az édesség két fontos összetevőjére, a kávéra és a kakaóra utal. A desszert az 1960-as évek végén vált szélesebb körben ismertté, és az 1980-as években terjedt el világszerte. Az eredeti receptben nincs alkohol (a marsala vagy rum későbbi kiegészítés), és a mascarpone, szardíniai piskóta (savoiardi), erős kávé és natúr kakaópor alkotja az alapját.
Étteremben felszolgált tiramisu
Az első írott recept 1971-ből származik. A házilag is könnyen elkészíthető desszert jelentőségét fejezi ki, hogy világnapja is van: március 21. a tiramisu napja. 2017-ben hivatalosan is felkerült az olasz „Prodotti Agroalimentari Tradizionali” (PAT) listára, ami a hagyományos, történelmi és kulturális jelentőségű olasz élelmiszereket tartalmazza.
A videón a tiramisu egyik „atyja” Roberto Linguanotto látható munka közben
Sfogliatelle
A sfogliatelle az egyik legnépszerűbb olasz desszert. Nápolyban „lhicciate” néven is ismert. Eredete a 16-17. századig nyúlik vissza, a Nápoly környéki kolostorokban apácák készítették először. Ma már nemcsak Nápolyban, de egész Olaszországban elérhető. Házilag időigényes az elkészítése, és konyhai, sütési rutint is igényel a kivitelezése. A spfogliatella réteges tészta, kagyló vagy csepp alakú. A ropogós tésztát leggyakrabban édes ricotta sajttal töltik meg, a tölteléket kandírozott citrusfélékkel (narancs, citrom) ízesítik. Frissen fogyasztva a legjobb, ezért – ha biztosra akarunk menni – érdemes reggel, kora délelőtt beszerezni valamelyik jónevű olasz cukrászdában. Aki Nápolyban jár, felkeresheti a Sfogliatelle Attanasio cukrászdát, ahol a hagyományos receptet követik.
A sfogliatelle is szerepel az olasz „Prodotti Agroalimentari Tradizionali” (PAT) listán, mint hagyományos olasz specialitás, pontosabban Campania régió (főként Nápoly környékének) tipikus péksüteménye.
Cannoli
A cannolit eredetileg szicíliai desszertként tartják számon, valószínűleg a kalifátus korabeli Szicíliában, a 9–11. században készítették először, amikor az arabok által hozzáférhetővé váltak a cannolihoz használt alapanyagok: ricotta, mandula, fűszerek. A 11. századtól a cannoli a farsangi (karneváli) ételek sorába került. Később a palermói kolostorokban tökéletesítették a receptet, és a desszert egyre népszerűbbé vált. Az eredeti cannoli ricottával készül, de ma már sok helyen tejszínkrémmel helyettesítik, és a nutellával töltött változata is népszerű Olaszországban.
A klasszikus szicíliai változat továbbra is a pörkölt mandulát, kandírozott narancs- vagy citromhéjat és édesített ricottát használ. Akár a tiramisu vagy a sfogliatelle, úgy a cannoli is szerepel a hagyományos olasz élelmiszerek listáján.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
