Lepusztult bányavidékből trópusi édenkert. Cornwallban található a világ egyik legnagyobb botanikus kertje
Anglia délnyugati csücskén jelentős bányakitermelés történt az elmúlt évszázadok alatt. Amikor a St. Austell melletti bányavidék meddőhányói már majdnem magasabbra emelkedtek, mint a környező hegyek, néhány lelkes környezetvédő az 1990-es évek közepén arról álmodozott, hogy ezen a lepusztult, kihalt, holdbélinek tűnő bányavidéken, Cornwallban létrehozzák a világ egyik legnagyobb trópusi botanikus kertjét.
Egy környezetvédőkből és botanikusokból álló csoport 1999-ben elhatározta, változtat az áldatlan helyzeten, merész elhatározással a bányavidék kellős közepén előbb létrehozták az Édenkertet, amelyből két évvel később megszületett az Eden Project, Cornwall egyik legnagyobb turisztikai látványossága.
A másfél hektáros létesítményben nyolc hatalmas üvegkupola található, melyek alatt trópusi és mediterrán növények ezreit csodálhatja meg a látogató. Az Éden projekt munkatársai ügyelnek a részletekre, a trópusi kupolák alatt télen-nyáron állandóan 32 Celsius-fokos a hőmérséklet, 99 százalékos a páratartalom, így aztán valóban olyan a vándor érzése, mintha a trópusokon járkálna.
A főbejárat melletti üvegkupolában az afrikai növényzet figyelhető, tanulmányozható. A trópusi virágok, növények mellett banán és gumifák, kávécserjék, óriásira nőtt bambuszfák mellett vezet az út az őserdőben. A látványosságok mellől nem felejtették el a hatalmas, 30 méter magasról lehulló vízesést, vagy épp a trópusi kis házakat.
A szervezők valóban minden részletre ügyelnek, a kiteregett ruhák láttán el lehet gondolkodni azon, hogy ilyen magas páratartalomban vajon mikorra is száradnak meg a ruhák… Az út mellett nemcsak húsevő növényekkel találkozhat a látogató, hanem érdekes előadásokat is hallgathat.
Az előadó itt éppen a kesudióról beszél; a dió héja mérgező, ám maga a dió nagyon ízletes, különleges ízű.
Az óriási kupolák alatt többek között bejárhatjuk Malajzia őserdőit, megfigyelhetjük, milyen bambuszházakban laknak arrafelé az emberek…
Megismerhetjük Kína, Japán növényzetét, majd egy képzeletbeli nagy ugrással máris az amerikai kontinensen vagyunk, csodálatos kaktuszok, western filmekből ismert egzotikus cserjék, bokrok mellett visz az út…
Kilépve a kupolákból, figyelmünket nem kerülheti el egy hatalmas hüllő szobra, amely nem másból készült, mint elektronikus háztartási hulladékokból. A hulladékszobor arra hívja fel a figyelmet, hogy egy, az Egyesült Királyságban élő átlagos ember élete során körülbelül 30 tonna elektronikus hulladékot halmoz fel. Hogy mi lesz az elektronikus hulladékok sorsa, és hogy mindez hová kerül, azt bizony kevesen tudják, tehát – figyelmeztet a szobor -, vigyázzunk a környezetünkre!
Innét már a nagyon tudatos környezetvédelem kerül előtérbe, nem feledtetve, hogy az Édenkert egy sivár, lepusztult bányavidék helyén létesült.
Továbbhaladva a The Core (A mag) elnevezésű épületbe jutunk, melyben meghökkentő és elgondolkodtató szobrokat láthatunk. Ilyen az Értelmetlen Gép, a körülbelül négy méter magas szerkentyű. Ha megtekerjük, pörög-forog, azonban igaz terméket, produktumot nem ad, tehát felesleges és értelmetlen – viszont nagyon látványos.
Egy nagy üveggömbben növények vannak, ezek fény hatására oxigént és energiát termelnek, melyekkel az üveggömbből kinyúló csöveken át egy üvegkalitkákban kis helikoptereket üzemeltetnek. Amúgy az épület teljes energiaellátását kizárólag természetes forrásokból, főleg napenergiából fedezik. A látogató nyomon követheti a termelt és a felhasznált energia mennyiségét is.
Az épületből kifelé hatalmas üzlet található, amelyben a növények kivételével minden újrahasznosítható alapanyagból készült. A sláger a vízhajtású kisautó, ami 65, a napelemmel működő kis helikopter 35, a vízzel működő kis számológép pedig 19 fontért kapható.
Az Édenkertet többször végigjárva bátran elmondhatom, hogy a látogató a kirándulás végén alapos kiképzést kap a környezetvédelemről, természetvédelemről, az energiatermelés és -felhasználás várható jövőképeiről.
A botanikus kertben mindezek mellett számos kulturális programot szerveznek, rendeznek, ezzel is növelve a költségvetés bevételét. Mindez az Egyesült Királyságban, Cornwallban, St. Austell mellett, egy régi, lepusztult, kihalt banyavidék kellős közepén valósult meg.
Szöveg és fotók: Andre Horvath
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.