Virágzó lombkoronások a liliomfélék családjából: a magnólia és a tulipánfa jellegzetességei
Magnólia, liliomfa, tulipánfa. Voltaképpen kétféle növényt takar a három szó; a magnólia elnevezést a liliomfa latin megfelelőjéből vettük át. A tavasszal csodaszép, formás és nagy virágokat bontó liliomfát és a tulipánfát gyakran keverik, noha két teljesen eltérő növényről van szó. Ami közös bennük, az a látványos virágzat és az, hogy mindkettő a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjába tartozik.
Magnólia – Liliomfa
Fotó: Hans Braxmeier, Pixabay
Nagyra tud nőni, ezért helytálló is lehetne, hogy fának nevezzük, de a magnólia (Magnolia liliiflora) valójában cserje. Rövid ideig virágzik – április, május hónapokban -, de a lenyűgöző látványa miatt megéri a kertünkben nevelni. A kertészetekben többféle liliomfa szerezhető be, a viráguk, virágzási idejük és a méretük eltérő, és léteznek örökzöld változatok is. A kert adottságait érdemes figyelembe venni, amikor liliomfát választunk, kisebb kertekbe a bokorméretű fajták ideálisak, ezek nem nőnek 3-4 méternél magasabbra. Az átültetést nehezen viseli, ezért érdemes gondosan kiválasztani a helyét.
Több mint 200 fajt különböztetnek meg, mintegy háromnegyedük Kelet-Ázsiában, egynegyedük Észak-Amerikában őshonos. A fajok több mint fele trópusi.
Léteznek fehér, krémszínű, világos, sötét rózsaszín virágzatú liliomfák; egyes fajták nemcsak tavasszal, hanem nyáron is virágba borulnak. Léteznek olyan liliomfák is, melyek nem tavasszal bontanak virágokat, hanem nyáron, ilyen például az örökzöld magnólia. A legtöbb liliomfa illatos virágokat bont, ami ráadás jutalom az érzékeknek.
Fotó: Mabel Amber, Pixabay
Milyen talajban érzi jól magát? A kissé savanyú, mérsékelten savas kémhatású talaj ideális a liliomfának, fontos, hogy tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű földbe kerüljön. Tőzeget érdemes a talajához keverni. Vízigényes növény, erre – a téli hónapoktól eltekintve – egész évben figyelni kell, csapadékmentes időszakokban gondoskodni kell az öntözéséről. Évente 1-2 alkalommal érdemes komposztot vagy istállótrágyát a talajához keverni.
Félárnyékos, szélvédett helyre célszerű ültetni a magnóliát. A direkt napfényt jól viseli, de a tavaszi virágzás idején a kényes virágok az éjszakai hideget követő relatíve gyors felmelegedés (direkt napsugárzás) miatt megbarnulhatnak, ezáltal veszítenek a magas esztétikai értékükből. Virágzás után célszerű megmetszeni, eltávolítani a felesleges, elhalt ágakat. Drasztikus metszést ez a növény nem igényel, inkább csak apróbb igazításokat.
Oltással, bujtással, magról szaporítható. Betegségekre, kártevőkre nem különösebben érzékeny, bár megtámadhatják a levél- és pajzstetvek, kialakulhatnak gombás betegségek is.
Tulipánfa
A tulipánfát (Liriodendron tulipifera) Európában dísznövényként tartják számon, hazájában, Észak-Amerikában azonban haszonnövényként is termesztik, fája értékes bútoripari anyag. A liliomfától eltérően a tulipánfa hatalmasra képes nőni, léteznek 50 méteres (!) példányok is az őshazájában, de európai klímán is elérheti a 10-20 méteres magasságot. Sűrű lombkoronájuk jellegzetes formájú, felfelé fokozatosan keskenyedő, kúpra vagy piramisra emlékeztet.
A tulipánfa virágai nyár elején nyílnak ki. A virágok a tulipánra hasonlítanak, ahogy a fa levelei is. Virágai hat szirmúak, kívül zöldessárgák, belül aranysárga színűek, feltűnőek és szépek, de a levelek miatt majdnem láthatatlanok.
A liliomfához hasonlóan a félárnyékos, szélvédett helyen érzi jól magát, gondozási igénye és a talajigénye is nagyban megegyezik a magnóliáéval.
Nyitókép: ekrem/Pixabay
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
