A páromnak a jó édes anyja! Kikészít az anyósod? Nem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudsz elviselni
Az anyós-meny konfliktust viszonylag kevesen hozzák el önismereti munkába. Ez az a terület, ahol a legtöbben arra jutnak, hogy a gond a másikkal van. Az anyóssal. És hááát, igen… Mártír. Rosszindulatú. Vagy beszólogatós. Esetleg ő a világ legnagyobb érzelmi vámpírja. Tehát sokszor igaz, hogy vele van a gond.
Mégis kevesen teszitek fel magatoknak a kérdést, hogy „a vele való konfliktus hogyan szól rólam?” „Hogyan válasszam szét magamban az anyósomat és a páromat?” „Miért kúszik be a bőröm alá?” „Mit kezdek azzal, hogy rossz pillanataiban a kislányom épp úgy néz ki, mint az anyósom?” És ami a legfontosabb: hogyan lehetne ez az egész másképp?!
Mert igenis, lehet másképp.
Tény; egy hagyományos, „szabályszerű” családban az anyós gyárilag adva van. Kötelező tartozék.
Zsuzsi története jó példa arra, hogyha lukas vödörbe akarsz vizet tölteni, attól csak elfáradsz. Maximum rájössz, hogy nagyon profin tudsz lyukas vödörbe vizet önteni…
Hangulatalapozó nyitó jelenet – telefonbeszélgetés:
– Ma feljött hozzám a kisfiam. Rettenetesen fáradt volt. Miért hagytad, hogy este bebújjon mellé a gyerek?! A te felelősséged, hogy kipihenten menjen dolgozni!
Zsuzsi nagy levegőt vesz a béke érdekében.
– Bocsánat, majd figyelek…
– Szavak! Nem csak a szavak kellenek, hanem legyenek is betartva!
Zsuzsi még nagyobb nagy levegőt vesz. Szombaton lesz a születésnapja. Családi ebéd. Muszáj a békefenntartás…
– Rendben…
– Nem csak kihasználni kell a fiamat. Hanem vigyázni rá. De ezt csak az anyák tudják. Akit persze le lehet szarni. Csak arra voltam jó, hogy megszüljem!
Zsuzsi aranyos ember. Szorgalmas, értelmes, rendszerető, tisztelettudó… Szóval olyan, akin egy fiús anya sok kivetnivalót nem találhat. Aztán mégis. A biztató első évek után előjöttek olyan konfliktusok, melyek lassan viselhetetlennek tűnnek.
Tény, hogy Joli mama sosem volt egyszerű ember, de Zsuzsi jól tolerálta. Addig, amíg anyósa más kedélyeit borzolta… Jelenetet rendezett a vendéglői ebédnél, a színházban. Előjegyeztette a „fiatalokat” influenza oltásra, miközben eszük ágában sem volt azt beadatni. Borzalmas ajándékokat vett, amit sosem szabadott eltüntetni, mert számon kérte őket. Zsuzsi családjával az esküvő után már nem volt hajlandó találkozni, mert „neki új rokonnak épp elég Zsuzsi anyja…” Ha náluk volt ünnepi akárbármi (születésnap, névnap, karácsony), és a férje főzött, semmit nem evett. Tüntetően ült az érintetlen tányérjával…
Nehezen fogant az első unoka. A második vetélés, és a harmadik inszemináció után lebiggyesztett szájjal hiányolta Zsuzsi optimizmusát. A második unoka érkezését mégis túlzásnak tartotta. Jól hallhatóan keseregte, hogy „a Zsuzsi még babázni akart, a fiam meg belerokkan!” Ha az unokákkal felugrottak volna nagymamázni, de nem volt kedve hozzájuk (sokszor nem volt), inkább csak lement a ház elé egy babapiskótával és beintegetett nekik az autóba.
Zsuzsi végül meghökkent az övön aluli ütéssorozattól. Aztán agyalt… Mi ment félre?
Pedig náluk nagyjából semmi. Anyósa egy keserű, rossz indulatú ember volt mindig is. Intő jel lehetett volna, hogy egy szem barátja sincs, hogy Zsuzsi apósával való házasságában több a feszültség, mint egy lövészárokban. Hogy a saját fiát sem tiszteli, és rendre beszól neki is.
Tanulság? Van, amibe nem lehet beleállni. Nem érdemes rámenni. A pengeszájjal végigszenvedett családi ünnepekre szabad nemet mondani. Ha érett, klassz felnőtt vagy, mégis kötözködnek veled – lépj hátra.
Ha jól vagy a férjeddel, megbeszélitek a dolgokat, (nem mártír!) kimondja, amit szeretne – eljárhat a cimbikkel – akkor légy abban biztos, hogy jó társ és jó anya vagy.
Egy érett anyós kibírja, hogy a fiának felnőtt kapcsolata van. Kibírja, hogy a fia a maga módján oldja meg a dolgokat. És jó esetben – segít. Ha magával van baja – és alapból a saját maga anyaságával – akkor rád fogja tolni. Ha téged tart alkalmatlannak, abban ritmust ver a saját maga alkalmatlanságának története.
Az is, ha kifelé tart az életből és érzi, hogy nincs rá már akkora szükség.
Nem kell terapeutává válnod, nem kell megértened őt, és pláne nem kell tekintettel lenned az ő történetére. Ő tartozik felelősséggel azért, amit önmaga számára létrehozott. Ez kemény mondat, tudom.
Védd magad! És a házasságodat.
És még: ha a férjed nem akar az anyjával való kapcsolatán dolgozni, de általában jól viseli a helyzetet, és nem lelkizi túl – akkor bírd ki! Ne csalódj, ha az általad befizetett konzultációra nem megy el a te terapeutádhoz.
Popper Péter azt mondta:
Az életben nem lehetünk meg kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell másokhoz is. De nem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudsz elviselni. Életed alapjainak sértetlenül kell maradnia.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
