Több, mint üvegfestő vagy ékszerkészítő. Tímea tíz vendéglátós év után, három gyermek édesanyjaként valósította meg gyerekkori álmát

Takács Tímea története kifejezetten inspiráló. Sokan érzik úgy, hogy le kell mondaniuk az álmaikról, ezért teljesen más úton indulnak el, mint ahogy tervezték. Tímea is így volt ezzel. Tíz éven át vendéglátósként dolgozott, pedig művésztanárnak készült, s már az általános iskolában felfigyeltek a rajztehetségére. Aztán jöttek a gyerekek, és Tímea visszatalált az alkotáshoz.

Az alkotás szeretete veleszületett tulajdonságom. Az általános iskolában a kedvenc tárgyam a rajz volt, rajzszakkört is tartott nekünk a tanárnőnk délutánonként, amit nagyon szerettem. Sokat rajzoltam, érdekeltek a tónusok, árnyékok, a térbeli rajzolás, már alsó tagozatban. Mások szerint túl korán. Kétszer is visszaküldték a rajzpályázatomat, mert azt hitték tanári segítséggel készültek… Egy szabolcsi kisvárosban éltem, Nyíregyházára szerettem volna menni a képzőművészeti középiskolába továbbtanulni, de az utolsó pillanatban a szüleim meggondolták magukat, úgy döntöttek, nem engedik, hogy kollégista legyek. Így aztán vendéglátóipari szakközépiskolát végeztem szülővárosomban. Nem szerepelt a tantárgyaim közt a rajz. De mikor elmúltam 18 éves, a döntés az én kezembe került. Az ELTE TÓFK Vizuális Nevelés műveltségterületén tanultam tovább. Féltem hogy a kiesett 4 év miatt jelentős hátránnyal indulok, de nem így lett.

A vizuális tantárgyakból kiemelkedően teljesítettem. Minden kreatív fakultációs lehetőséget kihasználtam, amit az iskola kínált. Rengeteg lehetőség volt, elsajátítottam az alapjait a nemezelésnek, a papírmasé készítésnek, a kerámiaszobrászatnak, a szénnel és pasztellel rajzolásnak. Érdekelt nagyon a gyermekrajzok elemzése, kiváló szakdolgozat-tervezetet írtam a témából. De ez kevés volt, a többi, nem vizuális tárggyal nehezen boldogultam, nem mentek a reál tárgyak, nagyon nem.

Három év után feladtam, és a szakmámban helyezkedtem el. Nyugtattam magam azzal, hogy a vendéglátásban a tanári fizetés többszörösét keresem. Feszített tempóban éltem, sokat dolgoztam, saját vállalkozást építettem. Tíz év vendéglátás után a második gyermekemmel a pocakomban rájöttem, hogy ezt már képtelenség tovább csinálni. Gyerekek mellett lehetetlen. Veszélyeztetett terhes voltam, hirtelen sok szabadidő pottyant az ölembe, ezért születésnapomra festéket és vásznat kértem a páromtól ajándékba. Meg is kaptam.

Tíz évig egy ceruzát sem fogtam a kezembe, azt hittem, örökre letettem a rajzolást. De nem. Életem első vászonképének megfestésével újraéledt a kreatív énem. A festményem sok dicséretet kapott, ami megerősített abban, hogy nem hagyhatom abba.

Albérletben laktunk, a tulajdonos egy idősebb ikonfestő néni volt, aki festő tanfolyamokat tartott a kerületi művelődési házban. Megmutattam neki a képemet. Azt mondta, bárcsak legalább egy ilyen tehetséges tanítványa lenne, mint én. Örültem. Nagyon élveztem a festést. Sorra festettem a képeket. És minden más kreatív tevékenységet ki akartam próbálni, úgy mint a főiskolán.

Tímea egyik tájképe

Az üvegfestés is csak egy próbálkozásnak indult, de sokkal több lett belőle.

Beleszerettem az élénk színekbe. Kísérletezgetni kezdtem különböző bázisú festékekkel. Sok tányért festettem ún. fonák festéssel. Ez azt jelenti, hogy az üvegfelület hátoldalát festem, nem pedig a színét, és fordított sorrendben haladok. Különböző bázisú festékeket használok, melyek elvileg nem keverhetőek, de sok kísérletezés folyamán érdekes textúrákat, elegyelegeket alkottam belőlük. Általában nem figuratív dolgokat, csak hangulatokat, színkavalkádokat festek. 

Beleszerettem a csillogó, irizáló festékekbe, csillámporokba, melyektől a tányérjaim ünnepélyes külsőt kaptak, úgy csillogtak, mint az ékszerek. Innen jött az ötlet, hogy ezzel a fonák technikával ékszereket is készíthetnék. Natúr áttetsző üveg kaboson (cabochon) lencséket kezdtem el festeni, melyeket először csak ékszer alapanyagként árusítottam, később saját ékszereimbe is beillesztettem őket.

Fotó: Dorottya Kanti Photography | Modell: Pálur Bianka

Nem gondoltam volna főiskolás koromban, hogy az alkotásból vagy a tanításból meg lehet élni, de az élet kegyes volt hozzám.

Jelenleg több budapesti általános iskolában tartok heti rendszerességgel üvegfestő szakkört. Havi rendszerességgel felnőtt workshopokat. Egyre többen keresik a termékeimet és már viszonteladóim is vannak. Szerencsés és hálás vagyok azért, hogy minden napomat alkotással tölthetem. Három gyermek édesanyjaként megélek a hobbimból, és átadhatom, megtaníthatom a gyermekeimnek is és mások gyermekeinek az alkotás szeretetét.

Facebook

Glitter, handmade jewelry

Kézműves kincsesház

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

15 + 6 =

hirdetés