Álmok völgye. Kiáltás a hegyről
Van úgy néha, hogy teleholdas éjszakákon felballagok a hegytetőre. Lámpa sem kell az erdő ösvényén sem, hisz a lábam ismeri a kiálló köveket, gyökereket. Tudom, hol perdülne ki más talpa alól a golyóscsapágynál is gördülékenyebb murva. (…)
A völgyben a holdfénytől gyöngyházfényű párafelhők úsznak. Átviláglik rajtuk a szentjánosbogarakból szőtt falvak derengő szigete, narancsizzású fények világítják meg a ködfelhőt átszúró templomtornyokat. Az alámerült házacskák lakói szokott estéiket töltik éppen. Vannak, akik szeretkeznek, és örömük nyomán, bíborfényű sóhajok közepette ütnek tanyát új kis csillag-jövevények. Valakik éppen kenyérdarabkákkal törlik vacsorájuk maradékát, mások fröccstől bódultan hortyognak a tévé előtt. Emitt ráncos bőrűek töprengenek – tükrük előtt állva, krémeket kenegetve magukra -, hogy holnap milyen kencét kéne venniük, amott nagymamák kötögetnek sálat az unokának (…).
Mások az igazság órájához ugyancsak közel kerülve, levegőt kapkodva várják a mentőt, s van, aki már szabadult, talán épp a fejem feletti felhő szélén lóbálja a lábát… Nálam is jobban látja, hogy így fentről nézve ezek ott lent, mindannyian gyönyörűen szépek. Ha így látnánk, jobban szeretnénk magunkat – egymást – és a minket körülvevő szépséges világot.
Kiáltani szeretnék, mégis suttogok inkább:
– Tanítsd meg, Uram, legalább a gyerekeket – neked módodban áll – arra, hogy minden élőnek dolga, helye, joga van ezen a Földön. Ha ezt megteszed, szeretett vendég vagy a házamban továbbra is, és mindörökre a szívemben. Ha meg nem érsz rá, küldd el őket legalább néhanapján. Nézelődni, bámészkodni. Hozzám.
Forrás: Simon László az Álmok völgye c. novelláskötet | Nyitókép: Csobánc hegy, Országalbum
A nyitóképen látható Csobánc a Balaton-felvidéki tanúhegy-hármas utolsó eleme. A tanúhegy-hármas: Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc. A Csobánc a legkisebb közülük, de csupasz lapos teteje lévén erről a legszebb a kilátás
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
