Amikor a szülő veszélyezteti a gyermekét, és nincs tisztában ezzel

Gyermekveszélyeztetés. Ráadásul a szülő által. És nem is feltétlenül szándékosan, hanem pusztán azért, mert a szülő nincs tisztában azzal, hogy amit tesz, vagy ellenkezőleg, amit nem tesz meg, azzal kimeríti a veszélyeztetés tényét. Nem kellemes erről beszélni, de szükséges.

Veszélyeztetésnek számít például az, ha a gyermek a kötelező védőoltásokat nem kapja meg. Ez a téma – az alternatív gyógyászat hívei körében is – nagy indulatokat szokott kavarni. A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést, de – a példánál maradva – ez az Alaptörvényben is rögzített jog nem ír felül mindent, védőoltások tekintetében a járványügyi kockázat miatti kötelezettséget.

Nyilván mindenkinek él egy kép a fejében arról, milyen helyzetekben számít veszélyeztetettnek egy gyermek. Ha nem hétköznapi értelemben használjuk ezt a szót – hisz, amíg egy gyermek kicsi, a leghétköznapibb szituációkban is számtalan veszélynek van kitéve -, hanem a gyermekvédelmi jogszabályokban használatos fogalomként, másként értelmezhető a veszélyeztetettség. Az 1997 óta hatályos – többször módosított – Gyermekvédelmi Törvény a veszélyeztetettség definícióját az alábbiak szerint határozza meg:

„Olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.”

A védőoltás csak egy példa volt. Nem ez a legjellemzőbb. Számos más, gyermeket veszélyeztető körülmény létezik:

  • Anyagi problémák (munkanélküliség, alacsony jövedelem)
  • Lakhatási problémák (hajléktalanság, rossz lakáskörülmények, kilakoltatás, vándorló életvitel, kényszerű együttélési körülmények)
  • Családszerkezeti, kapcsolati problémák (árvaság, megbomlott család, megromlott családi viszonyok, rossz szülő-gyermek kapcsolat)
  • Szülői elhanyagolás, elhagyás (egészségügyi-, gondozás, gondoskodás-, iskoláztatás-, érzelmi elhanyagolás, felügyeletnélküliség, veszélyeztető magatartás, elhagyás, lemondás a gyermekről)
  • Gyermekbántalmazás (fizikai-, érzelmi-, szexuális bántalmazás, magzat-, újszülött károsítása, kényszerítés koldulásra, prostitúcióra, gyermekmunka, rendszer-abúzus)
  • Szülői devianciák (alkohol-, drog-, játékfüggőség, bűnelkövetés, öngyilkosság, prostitúció)
  • Gyermeki devianciák (alkohol-, drog-, játékfüggőség, bűnelkövetés, öngyilkosság, prostitúció, agresszivitás, magatartás problémák, csavargás)
  • Egészségügyi problémák (mentális betegség, fogyatékosság, gyermek állapota)

Vannak olyan esetek, amikor a szülő nincs tisztában azzal, hogy veszélyezteti a gyermekét, s ezért – jogszerűen és szükségesen – felelősségre is vonható.

Meglehetősen gyakori, hogy egy gyermek veszélyeztetettségére bölcsődei, óvodai, iskolai környezetben derül fény. A köznevelési intézmények pedagógusai a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai. Mit is jelent ez? Mit jelent a jelzési kötelezettség?

Azt, hogy a pedagógusnak köteles jeleznie írásban egy erre rendszeresített formanyomtatványon a területileg illetékes gyermekvédelmi központnak azt, ha egy gyermek a megítélése szerint veszélyeztetett. A jelzőlapon röviden és tényszerűen vázolnia kell a tapasztaltakat, a nyomtatványt az intézményvezető hitelesíti az aláírásával, az intézmény bélyegzőjével. A jelzés postai úton történő beérkeztét, feldolgozását (iktatását) követően a családsegítő szolgálat felveszi a kapcsolatot a családdal. Ettől – a tapasztalataim szerint – sokan tartanak. Valahol érthető, nem kellemes, ha kívülállók avatkoznak be a család életébe, s nyilván nem (mindig) könnyű feldolgozni azt sem, hogy valaki „jelentett”. Pedig nem jár ezzel szankció, s főleg nem jelenti azt, hogy a gyermeket a hatóság ki fogja emelni a családból (a családból való kiemelés általában egy hosszabb folyamat vége, és nem ezen a szinten dől el). A családsegítő szolgálatok együttműködnek a gyermekvédelmi hatósággal (gyámhivatal), de nem hatóságként működnek. Ún. gyermekvédelmi alapellátást nyújtanak, felkészült, (jó esetben) elhivatott szakemberek segítenek a családnak abban, hogy a veszélyeztető körülmények enyhüljenek és/vagy teljesen megszűnjenek. Az alapellátás körébe tartozik többek között a családterápia, a mediáció, a mentálhigiénés, pszichológiai megsegítés, a jogi tanácsadás, az állásváltoztatáshoz vagy munkába álláshoz igényelhető segítségnyújtás, a családsegítők pedig a „lelkei” a folyamatnak, ők „kísérik” a családot. Az együttműködés ebben a formában tarthat néhány hétig, de hónapokig, sőt, évekig is, bonyolultabb élethelyzetekben.

S bár nem mondható általánosnak, mégis, nagyon sok esetben pusztán már az is segít, ha a szülők megfelelő és alapos tájékoztatást kapnak, a szakemberek informálják őket a lehetőségekről vagy a szükséges lépésekről.

Fontos tudni, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai a gyermekorvosok és a védőnők is, továbbá a jegyző, sőt, magánszemélyek is. Kitétel persze, hogy utóbbiak ismerik, látják a gyermeket és a meggyőződésük alapos: fennáll a veszélyeztetés és a veszélyeztetettség ténye. Ők is küldhetnek jelzést a gyermekvédelmi központnak erről. Ez – meglehet – nem hangzik túl megnyerőnek, de érdemes aszerint végiggondolni, hogy mindez a gyermek érdekében történik. (A jelzés nem feljelentés – nem szabadna egy lapon említeni ezzel, mégis sokan megteszik.) Egyébként ritka, hogy állampolgári (szomszéd, rokon stb. által tett) jelzés alapján kerül a gyermekvédelmi rendszer látóterébe egy család vagy gyermek. 

Itt látható egy korábbi kimutatás arról, hogy honnan érkezik a leggyakrabban jelzés. A köznevelési intézményekből. Nem lehet csodálkozni ezen, hisz a gyermek az oviban, az iskolában minden nap „szem előtt” van, előbb-utóbb kiderül, hogy gond van vele vagy a családjában (nem mindig). Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy bár a pedagógus tud problémáról, a jelzés elmarad – van ilyen is.

Nem mindig könnyű a kötelezettség szerint eljárni…hogy mi az oka a mulasztásnak? Sok oka lehet; nem feltétlenül bagatellizálás vagy nemtörődömség áll a háttérben…meglehet, tartanak az esetleges következményektől, nem akarnak ellenségeket maguknak…

Szeretném egy elég gyakori szülő általi veszélyeztetésre felhívni a figyelmet, mert nem tudatosul sokakban, hogy ez a fajta mulasztás is veszélyeztetés. Ha egy gyermek óvodáskorban nem kapja meg a számára szakértő által javasolt fejlesztést, mert a szülő nem viszi el a megfelelő szakemberhez, az óvodapedagógus élhet a jelzési kötelezettségével. Ez a fajta szülői mulasztás visszaköszönhet később a gyermek iskolai beilleszkedésében, teljesítményében – ezek zavaraiban.

Mint azt az Alaptörvény is rögzíti: mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. Továbbá: jogi védelem illeti meg az otthon nyugalmát. Ugyanakkor az is benne van az Alaptörvényben, hogy

minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. 

A szülők ennek megfelelően kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kilenc + tizenhárom =

hirdetés