„Árvácskák.” A családból való kiemelés mindenképp traumatikus élmény. Érintett fiatalok mesélnek az SOS Gyermekfalvak videósorozatában

Az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt, azóta ez a Gyermekjogok Világnapja. A harmincadik évforduló alkalmából ötrészes videósorozatot indított az SOS Gyermekfalvak arról, hogyan néz ki gyerekjogi szempontból az egész gyermekvédelmi rendszer, hol vannak rajta repedések: elsőként három videót tettek közzé, amelyek három fiatal visszaemlékezései, gondolatai alapján tematikusan mutatják be, milyen okok állhatnak a gyermek családból való kiemelésének hátterében, milyen trauma ez a gyerek számára, aki azonban számíthat arra, hogy felnőtt koráig további elszakadásokat kell megélnie.

Magyarországon 1,4 millió gyerek él, köztük 23 ezer a gyermekvédelmi rendszerben. Hiába tiltja a gyermekvédelmi törvény, minden harmadik gyereket anyagi helyzete miatt emelnek ki Magyarországon, ahogy az a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 2017. évről szóló gyermekjogi jelentésében szerepel.

A filmekben három gyermekgondozásban felnőtt fiatal mesél a gyerekkoráról, az őt ért traumákról, azok feldolgozásáról: nagyon erős és szívszorító történetek ezek, mégis úgy tűnik, az „árvácskák” talpon tudtak maradni: Norbi 26 éves, csecsemőként került gyerekotthonba, szociális munkásnak tanul, nagyon összeszedetten és intelligensen beszél arról, hogyan kell közelíteni az olyan gyerekekhez, mint amilyen ő is volt egykor. Flóra 29 éves, családot szeretne alapítani, jó anya, jó szülő lenni, mintegy helyretéve a saját történetét. Jelenleg is gyerekekkel dolgozik, dadusként, nagyon őszinte lány, aki pontosan meg tudja fogalmazni az érzéseit, ami szívén, az a száján. Évi arról mesél, milyen nehéz volt számára, hogy több nevelőszülőtől el kellett búcsúznia, és annak idején önmagát hibáztatta emiatt, de mégis felidéz szép emlékeket is gyerekkorából.

Az a normális, ha egy gyerek egy családból kijön, hogy őrjöng. Az lenne az ijesztő, ha minden hisztéria, tiltakozás és ellenállás nélkül belesimulna a gyerekotthon életébe: ez azt jelezné, hogy valami nagyon komoly gond volt a családban.

„Engem nagyon kevesen láttak sírni. Mert én, amikor sírtam, az este volt az ágyikómban. És ott mindig elsírtam az éppen aznapi problémáimat saját magamnak. És mindig azzal vigasztaltam magam, hogy nem baj, mert hogyha kikerülök, nekem biztos, hogy nagyon boldog életem lesz, és hogy most a felnőtt Flóra biztos arra gondol, milyen szívesen megölelgetne meg ilyesmi.” Szívszorító és metaforikus gyermeki megfogalmazása ez annak, amikor az ember tényleg csak önmagára számíthat.

– Teljes képet akartunk mutatni arról, mit jelent a gyerekvédelem. A családból való kiemelés mindenképp traumatikus élmény, akkor is, ha bántalmazták a gyereket, mert hirtelen nagyon megváltoznak az életkörülményei – meséli Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak programigazgatója. – Ezért fontos az, hogy biztonságos környezetet teremtsünk a gyerekek számára, akkor képesek lesznek alkalmazkodni hozzá. Eközben segítséget nyújtunk a feldolgozáshoz újra és újra, hiszen ahogy nő és fejlődik egy gyerek, vissza-visszatér ezekre a kérdésekre, más-más szemszögből. Nagyon fontos ezzel foglalkozni, mert az önhibáztatás olyan tényező, ami befolyásolja az önértékelést.
Másrészt lehetőséget kell teremteni, hogy kötődése alakulhasson ki a gyereknek, biztonságot és kapaszkodót nyújthassanak a számára, és ezt sokkal könnyebb szűkebb, családi jellegű környezetben biztosítani, lakásotthonokban, de még inkább nevelőszülőknél, mint nagylétszámú gyermekotthonokban. Ugyanis egy ilyen helyen a gyerek egy életre szóló szeretethiányt szerezhet – a szeretet- és figyeleméhség pedig felnőttkorban kihasználhatóvá teszi, többek között ezért is kerülnek ki nagyobb arányban prostituáltak a gyermekotthonokból, mint a családban nevelkedett fiatalok közül. A kötődés nehézségei szintén problémát okoznak a későbbi életükben, a nevelőszülők azonban lehetővé teszik, hogy egy gyerek a lehető legkevesebb érzelmi sérüléssel ússza meg család nélküli gyerekkorát.

A törvény szerint minden 12 év alatti gyereket nevelőszülőnél kellene elhelyezni, azonban még mindig sok kisgyerek gyermekotthonban lakik, mert nincs elég nevelőszülő. Nem véletlenül, hiszen 100-ból egy ember alkalmas nevelőszülőnek.

 „Ha azt mondom, nevelőszülő vagyok, az emberek egy testesebb asszonyságot várnak hat-nyolc-tíz gyerekkel” – meséli Judit, aki pszichológus és gyógypedagógus, a két befogadott gyerek mellett dolgozik.

Éva fél kilépni az állami gondoskodásból. Családi támogatás nincs, ha elszúrja, nincs hova hazamenni. Egyetlen esélye van, nem ronthatja el. Naponta 7 szülők nélkül élő fiatal kezdi el önálló életét. Milyen segítséget kapnak a rendszertől és mit kezdenek magukkal egyedül?

***

A Gyermekjogi Egyezmény máig a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi emberi jogi dokumentum, amelyet mindeddig csupán egy ország nem fogadott el magára nézve kötelezőnek: az Amerikai Egyesült Államok. Magyarország 1990-ben írta alá. Az egyezmény összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára: a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat. Ezek alapján a gyermekek jogai – az angol elnevezés alapján – a 3P modellben csoportosíthatók:

1. Védelem – Protection

A gyermekek biztonságának védelme, többek között a bántalmazás minden formája, az elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti. Ide tartozik például a menekült gyermekek speciális védelme, a háborús konfliktusokban való részvétel, a szexuális kizsákmányolás valamint a gyermekmunka tilalma.

2. Ellátás, gondozás – Provision

A gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosítása, amely az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz szükséges, például megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás biztosítása, vagy az alapvető oktatáshoz való jog.

3. Részvétel – Participation

A gyermekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni egy közösség életében. Az egyezmény biztosítani kívánja számukra az információhoz való, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot.

A Gyermekjogi egyezmény elsősorban az államra nézve fogalmaz meg rendelkezéseket, de mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy támogassuk és védjük a gyermekek jogait- a család, a civil társadalom, a média, a pedagógusok, de a magánszféra egyaránt.

Kapcsolódó cikkek

Fehérváry Krisztina

Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő

Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.