Amikor önmagát támadja az immunrenszer. Mi állhat az autoimmun betegségek hátterében? Mivel érhető el állapotjavulás?
Autoimmun. Ezt a szót meghallva az emberek többségében mára már szinte ugyanakkora félelem alakult ki, mint a rák hallatán. A tudomány jelenlegi állása szerint az autoimmun betegségek gyógyíthatatlanok.
Egyes esetekben könnyen elérhető a tünetmentesség (például cöliákiánál, ahol az immunreakciót provokáló glutén elhagyása elegendő), míg más autoimmun betegségek a sokszor komoly gyógyszeres terápia ellenére is állapotromlással járhatnak – például SLE (lupus), SM (sklerosis multiplex).
Az immunrendszer rendkívül összetett, bonyolult rendszer, működésében meghatározó szerepe van a genetikai adottságok mellett a környezeti és pszichés faktoroknak is.
Autoimmun betegség esetén az immunrendszer saját sejteket azonosít ellenségként, és fokozott aktivitással, gyulladási reakcióval próbálja megsemmisíteni azokat.
A megtámadandó sejteket egy, a felszínen található molekula, molekularészlet (antigén) alapján azonosítja, tehát minden olyan szervet érint (érinthet), ahol az adott antigén megtalálható. Ez magyarázza az egyes betegségek megjelenési formáit: bőrt, ízületet, izmot, vesét, ereket, ideg vagy gliasejteket stb. érint. Sok esetben a betegség több szervrendszert érint, ekkor multiszisztémásnak nevezzük.
Mindenki számára könnyen megfigyelhető, hogy egy nagyon stresszes időszak után könnyebben leszünk betegek, valamint a tartós stressz is hajlamosít betegségekre. Stressz hatására a mellékvese egy cortisol nevű hormont termel, ami emeli a vércukorszintet, csökkenti az immunrendszer aktivitását, gyors veszélyelhárításra készíti a szervezetet. Amennyiben ez tartósan fennáll, a szervezet nem tud megfelelően működni, hiszen nem vészüzemmódra lettünk kitalálva.
Többnyire megfigyelhető, hogy az autoimmun betegségek első fellángolása egy komoly életeseményhez, esetleg drámához, esetleg fertőzéshez köthető.
A jelenlegi orvosi terápia alapját az immunrendszer működését lehetőleg specifikusan csökkentő (immunszupresszív) szerek alkalmazása jelenti. Akut esetekben gyakori a kortikoszteroidok adása is (Prednisololn, Medrol stb.), ám ezek szedése tartósan a sok mellékhatás miatt nem ajánlott.
Mivel ezek a szerek a betegséget nem gyógyítják, az okot nem szüntetik meg, mindenképpen érdemes a szervezetet egyéb oldalról is támogatni. Az igazi cél nem az immunrendszer elnyomása, hanem a „visszaprogramozása” lenne.
Sokszor a bélrendszer állapota kritikus, egyes betegségek hátterében áteresztő bélszindrómát valószínűsítenek (zonulin kimutatásával vizsgálhatják, Magyarországon még nem nézik). Ilyen esetekben a bél regenerálása nélkül nem várható tartós eredmény; gyakori a társbetegségek megjelenése, például SLE mellé Sjögren-szindróma is társulhat.
Sokszor segíthet a glutén és a kazein elhagyása is – RA rheumatoid arthritis, reumás ízületi gyulladás, SM sklerosis multiplex. Hasznos lehet kivonni a táplálkozásból és háztartásból a vegyszerek nagy részét, ezzel is csökkentve a szervezet terhelését.
Autoimmun betegségek esetén (is) fontos lenne a beteg pszichés támogatása, hogy ne egy vészes betegségtudatba kerüljön, hiszen az csak ronthat az állapotán.
Ettől még az élet nem áll meg, tovább kell lépni, és amennyire lehetséges, aktív életet élni. Egyes betegcsoportokra jellemzőek a problémakezelési stratégiáik (Chron, Colitis ulcerosa), érdemes ezekkel is foglalkozni. Számos alternatív megközelítés a betegségek kiváltó konfliktusával foglalkozik; az autoimmunitás az el nem fogadással függhet össze, ami folyamatos fenntartója lehet egy állapotnak. (Akik nyitottak erre a megközelítésre, tanulmányozhatják a Recall Healing módszert.)
Hasznos a rendszeres testmozgás bevezetése, ez a betegségtől függően lehet jóga, séta a friss levegőn, vagy rendszeresen végzett gyógytorna is. A sport amellett, hogy jót tesz az izmoknak, vérkeringésnek, kizökkent a hétköznapi gondolatfolyamokból is. Nincs olyan autoimmun betegség, ahol legalább a szakszerű gyógytorna, légzőgyakorlatok, vagy jóga ne lenne kivitelezhető. Nem szabad magunkba roskadva a karosszékben ülni egész nap, mert azzal az állapot nem javul. Fontos a társaság, az aktivitás és a pozitív életszemlélet is.
1984-ben születtem, gyermekkoromban főleg a misztikus Kelet, Dél-Amerika és a meditációs technikák érdekeltek, az iskolában pedig a biológia és a kémia kötött le, így végül orvosi pályára kerültem. Szakdolgozatomat a neuropszichiátrián írtam betegségek és személyiségjegyek kapcsolatait vizsgálva. Az egyetem után rehabilitációs rezidens voltam, ritka betegségem miatt azonban 3 év után ott kellett hagynom a kötött munkaidejű, megterhelő orvosi munkát. Azóta – a gyógyulás útját kutatva – alternatív orvosok mellett dolgoztam, és természetgyógyászatot tanultam (fitoterápia, recall healing, AMM). Mivel állapotom kordában tartásában sokat segít a diéta, ennek összefüggéseibe is beleástam magam.
Szeretek sütni, főzni, igazi kihívásként élem meg, hogy mindenevő párom, és két eleven kislányom is szívesen megegyék az egészséges, gluténmentes ételeket, amiket készítek.