„Mindenütt jó, de a legjobb anyuval.” Fuss! Ezt a thrillert Stephen King is írhatta volna, de az élet is produkál hasonlót
A Netflix 2022. február 20-án tette elérhetővé Magyarországon a Fuss! (Run) című amerikai thrillert, és a film pár nap leforgása alatt előkelő helyre tornázta fel magát a nézettségi toplistán. „Finom” csemege azoknak, akik szeretik a thrillereket. Hozzáteszem: bár a film hozza a műfajjal szembeni elvárásokat, ennek ellenére sokan érezhetik úgy, hogy a történet nem tud újat mutatni, hiába fordulatos, eléggé kiszámítható. A csattanó a végén azért elég meglepő, és vegyes érzéseket hagy maga után.
Alapvetően kétszereplős filmről van szó, egy önfeláldozó anya és betegeskedő, kerekesszékbe kényszerült lánya furcsa szimbiotikus kapcsolatába, mindennapjaiba cseppenünk. A kis családban látszólag minden rendben van, már amennyire rendben lehet a helyzet egy tartósan ápolásra szoruló tinédzser lány mellett, és egy áldozatos, saját igényeit (látszólag) lenullázó, gondos anya mellett. Diane karakterét eleinte az anyaság szent mítosza lengi be. Diane mindenről lemondott annak érdekében, hogy a lánya, Chloe mellett lehessen. Természetes támaszaik nincsenek, a legközelebbi kisváros is jó messze van, eldugott családi házukat csak a postás látogatja. Kettejük egymásra utaltsága, teljes elszigeteltségük megadja a film nyomasztó alaphangulatát, ebből az alaphelyzetből bontakozik ki lassan, fokozatosan a feszültség, miközben a látszólagos is idill szertefoszlik, a magatehetetlen tinédzser ugyanis egyre több sötét titokról rántja le a leplet…
Bár a Fuss! c. film nem valós eseményeken alapul, léteznek olyan esetek, amelyek ihletet adhattak a történethez. Egy konkrét esetet feltétlenül érdemes megemlíteni: 2015-ben sokkolta az amerikaiakat, amikor DeeDee Blancharde nevű anyáról hasonló derült ki, mint a Fuss! c. filmben Diane-ról. DeeDee Blancharde is egyedül nevelte a lányát, a környezete angyalnak hitte, egy hihetetlen lelkierővel rendelkező önfeláldozó anyának… A Münchausen-szindrómáról korábbi cikkünkben írtunk. Jellegzetes tünetei nem a betegre, hanem a legközelebbi hozzátartozóra, általában a gyerekre irányulnak, az anyasággal, nőiséggel kapcsolatos pszichés problémák ártalmas kivetüléseként.
A Fuss! c. filmben a Münchausen-szindróma „szépen” megjelenik. Ez egy nagyon nehezen „megfogható” pszichiátriai betegség, de ettől még létezik, és az a döbbenetes, hogy az ún. áldozatok évekig élhetnek ez alatt a nyomás alatt, mivel a beteg, vagyis az anya óvó, féltő magatartása annyira félreviszi a fókuszt, a figyelmet, hogy szakembereknek is idő kell annak kiszűrésére, hogy voltaképpen nem is a gyerekkel van a gond, ő „csak” tünethordozó.
A Fuss! a traumák hatását, valamint az ezerarcú bántalmazás dinamikáját is jól érzékelteti.
A Tortúra kíméletes kistestvérének is nevezhető; nem kínál önfeledt perceket, de egy thrillertől nem is ezt várjuk.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
