Csend a zaj korában. A világ kizárásának öröme. Könyvismertető
Erlink Kagge
Erling Kagge norvég felfedező, hegymászó, esszéista, könyvkiadó, műgyűjtő. Elsőként vágott neki egyedül a Déli-sarknak. Ő az egyetlen kortárs felfedező, aki megjárta a Föld mindhárom pólusát: járt az Északi-sarkon, a Déli-sarkon és az Everesten.
Csendről szóló, személyes hangvételű könyvének megírására a kamasz lányaival folytatott beszélgetés és egy ennek hatására tartott egyetemi előadás inspirálta. Három kérdésre kereste a választ:
Mi a csend?
Hol van?
Miért fontosabb, mint valaha?
A kivételes tapasztalatokkal rendelkező szerző, aki utazásai során számtalanszor megélte az elhagyatottságérzés és magány jó néhány pillanatát, harmincháromféle módon közelíti meg a csend fogalmát.
Részletek a kötetből
A zaj korában élünk. A csend nyomás alá került.
„A csend unalmas is lehet. Mindenki megtapasztalta már, hogy a csend kirekesztő, kényelmetlen és időnként ijesztő. Máskor a magány jele. Vagy a bánaté. Ilyenkor súlyos a csend.
Ha valamiről nem akarunk beszélni, hallgatunk. (…)
Pedig a csend lehet a barátunk is. Egy mindnyájunkat gazdagító erő. (…)
A csend akár egy tenyérben megbújó madárfióka. (…)
Ezt keresem magamban is. Minden percben. A csend érkezhet a természetből, de éppen így meglephet az irodába menet (…).
A világ kizárása nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk a környezetünknek, ellenkezőleg: kicsit élesebben látjuk a világot, kézbe vesszük az irányítást, és próbáljuk szeretni az életet.
A csend önmagában is gyarapít. Minőség, exkluzív luxuscikk. Olyan kulcs, amely új gondolkodási módozatokat nyit meg. (…) Az élmények mélyebb formájához jutok általa, mintha bekapcsolnám a televíziót, és megnézném a híradót.”
***
Kellemes csalódás ez a könyv. Jó olvasni. Bár azt gondolom, a (belső) csend részben adottság, részben fejlődési folyamat, meg kell rá érni. Mindenkinek vannak csendesebb, zajosabb időszakai – nyomasztóvá válhat bármelyik. Zajban mindenesetre nehéz befelé figyelni, de ezt sokan ki is használják. Mire? Elterelésre. Blaise Pascal filozófus, unalomteoretikus (!) már az 1600-as években hirdette: „Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.” Az állandó menekülés önmagunk elől – írja erre Kagge – olyan kegyetlen igazság, amelyre gondolni sem szeretünk. Inkább eltereljük a gondolatainkat. Zajjal.
A csend sokak számára nyomasztó, egyet jelent az unalommal, a magánnyal, az értelmes elfoglaltság hiányával. Negatív színben tüntetjük fel, noha „olyan élmény, amely ingyen hozzáférhető”. Magától értetődő, egyszerű dolog, amit Kagge új luxusként definiál. Mint írja: a csendben van egy olyan minőség, amely exkluzívabb és tartósabb minden egyéb luxuscikknél. Mégsem illik bele a luxusiparágba, alulértékelt. Hisz az ipar gyarapodni akar.
Ha belegondolunk, hogy a luxus olyan örömöket jelent, amelyeket csak kevesek engedhetnek meg maguknak, a csend – főleg a világ nyugati féltekén – manapság tényleg luxusszámba megy. Zajosan élünk. Keresnünk kellene a csendet! Vissza-vissza kellene húzódnunk önmagunkba s hagynunk, hogy
a csend elválaszthassa az igazságot a hazugságtól, a fontosat a lényegtelentől.
Cím: Csend a zaj korában – A világ kizárásának öröme
Kiadó: Park Könyvkiadó
Fordította: Kertész Judit
Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 128 oldal
Keménytáblás, védőborítóval
ISBN: 9789633553534
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
