Csend a zaj korában. A világ kizárásának öröme. Könyvismertető

Erlink Kagge

Erling Kagge norvég felfedező, hegymászó, esszéista, könyvkiadó, műgyűjtő. Elsőként vágott neki egyedül a Déli-sarknak. Ő az egyetlen kortárs felfedező, aki megjárta a Föld mindhárom pólusát: járt az Északi-sarkon, a Déli-sarkon és az Everesten.

Csendről szóló, személyes hangvételű könyvének megírására a kamasz lányaival folytatott beszélgetés és egy ennek hatására tartott egyetemi előadás inspirálta. Három kérdésre kereste a választ:

Mi a csend?

Hol van?

Miért fontosabb, mint valaha?

A kivételes tapasztalatokkal rendelkező szerző, aki utazásai során számtalanszor megélte az elhagyatottságérzés és magány jó néhány pillanatát, harmincháromféle módon közelíti meg a csend fogalmát.

Részletek a kötetből

A zaj korában élünk. A csend nyomás alá került.

 „A csend unalmas is lehet. Mindenki megtapasztalta már, hogy a csend kirekesztő, kényelmetlen és időnként ijesztő. Máskor a magány jele. Vagy a bánaté. Ilyenkor súlyos a csend. 

Ha valamiről nem akarunk beszélni, hallgatunk. (…) 

Pedig a csend lehet a barátunk is. Egy mindnyájunkat gazdagító erő. (…)

A csend akár egy tenyérben megbújó madárfióka. (…)

Ezt keresem magamban is. Minden percben. A csend érkezhet a természetből, de éppen így meglephet az irodába menet (…).

A világ kizárása nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk a környezetünknek, ellenkezőleg: kicsit élesebben látjuk a világot, kézbe vesszük az irányítást, és próbáljuk szeretni az életet.

A csend önmagában is gyarapít. Minőség, exkluzív luxuscikk. Olyan kulcs, amely új gondolkodási módozatokat nyit meg. (…) Az élmények mélyebb formájához jutok általa, mintha bekapcsolnám a televíziót, és megnézném a híradót.”

***

Kellemes csalódás ez a könyv. Jó olvasni. Bár azt gondolom, a (belső) csend részben adottság, részben fejlődési folyamat, meg kell rá érni. Mindenkinek vannak csendesebb, zajosabb időszakai – nyomasztóvá válhat bármelyik. Zajban mindenesetre nehéz befelé figyelni, de ezt sokan ki is használják. Mire? Elterelésre. Blaise Pascal filozófus, unalomteoretikus (!) már az 1600-as években hirdette:  „Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.” Az állandó menekülés önmagunk elől – írja erre Kagge – olyan kegyetlen igazság, amelyre gondolni sem szeretünk. Inkább eltereljük a gondolatainkat. Zajjal. 

A csend sokak számára nyomasztó, egyet jelent az unalommal, a magánnyal, az értelmes elfoglaltság hiányával. Negatív színben tüntetjük fel, noha „olyan élmény, amely ingyen hozzáférhető”. Magától értetődő, egyszerű dolog, amit Kagge új luxusként definiál. Mint írja: a csendben van egy olyan minőség, amely exkluzívabb és tartósabb minden egyéb luxuscikknél. Mégsem illik bele a luxusiparágba, alulértékelt. Hisz az ipar gyarapodni akar. 

Ha belegondolunk, hogy a luxus olyan örömöket jelent, amelyeket csak kevesek engedhetnek meg maguknak, a csend – főleg a világ nyugati féltekén – manapság tényleg luxusszámba megy. Zajosan élünk. Keresnünk kellene a csendet! Vissza-vissza kellene húzódnunk önmagunkba s hagynunk, hogy

a csend elválaszthassa az igazságot a hazugságtól, a fontosat a lényegtelentől.

 

Cím: Csend a zaj korában – A világ kizárásának öröme
Kiadó: Park Könyvkiadó
Fordította: Kertész Judit
Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 128 oldal
Keménytáblás, védőborítóval
ISBN: 9789633553534

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 × négy =

hirdetés