Kislányomnak, Samának. Egy kegyetlen háború sokkoló valósága egy fiatal anya szemén keresztül. A For Sama c. dokumentumfilm megrázta az egész világot
A For Sama – Kislányomnak, Samának – című dokumentumfilmet 2019-ben mutatták be, minden jelentős filmfesztiválon vetítették. Eddig 26 rangos filmes díjat nyert el.
Waas Al-Kateab végigfilmezte a 2011-es polgárháborút, majd a 2012-től 2016-ig tartó ostromot a szíriai Aleppóban.
A huszonéves szír nő megrázó kordokumentumot tárt a világ elé. A 96 perces film több száz amatőr felvételből állt össze, videóiból fűzte össze egy hosszabb, éveket felölelő történetté. Az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket.
Aleppó a világ legrégebb óta lakott települései közé tartozik, már az ókorban jelentős városnak számított. A 2011 óta zajló szíriai polgárháborúban, a majd 2012 júliusától 2016 decemberéig tartó ostrom következtében a város keleti része és a világhírű óváros szinte teljesen elpusztult. Fotó: Craig Jenkins
Ez a „házimozi” egy szűkebb kör, egy család és egy városrész életéről szól. Waas Al-Kateab célja eleinte csak a mindennapok megörökítése volt. A személyes vonatkozás érzelmileg gazdagítja, emberivé teszi a történetet, segíti az azonosulást. Nem kozmetikázza a valóságot, olyannak mutatja be, nyersen, a spontán felvételek által, amilyen akkor és ott volt: félelmetesnek, embertelennek, kilátástalannak, lélekölőnek…
Waas Al-Kateab
A dokumentumfilmet Waas Al-Kateab a kislányának, Samának ajánlja, aki az ostrom alatt született, abban a kórházban, ahol az édesapja – Waas Al-Kateab férje – orvosként dolgozott, rettenetes körülmények, nagy pszichés és fizikai terhelés alatt. A kórház dolgozóinak nemcsak a sérültek ellátásával kellett megbirkózniuk, hanem azzal a tudattal is, hogy az épület bármikor a harcok martalékává lehet; rendszeresen érték bombatalálatok. Láthattunk számtalan profi és amatőr felvételt a közösségi médiában, a híradókban erről az időszakról; így látni azonban, 96 percen át, végig a bennfentes szemével egészen más „élmény”. Belülről láthatjuk, hogyan éltek a civilek Aleppóban az ostrom idején.
Waas Al-Kateab kislánya, Sama
Miközben ártatlan gyerekek, civilek ezrei halnak meg, miközben mindent áthat a veszteség fájdalma és a halálfélelem, a film azt is megmutatja, mennyi mindent elbír az ember. Láthatjuk a képkockákon, hogy az ostromlott városrészen a borzalmak ellenére igyekeznek a családok, a közösségek az életet normális mederben tartani. Születnek szerelmek, világra jönnek újszülöttek, köttetnek házasságok. Vagy: egy háromgyermekes anya olyan kitörő örömmel fogadja a férjétől az egy szem ajándék gyümölcsöt, mintha valóságos kincset vagy értékes holmit kapna. A gyerekek pedig… Őket sem kímélik a légitámadások, hozzászoktak a romok és a halottak látványához, mégis megtalálják a módját a szórakozásnak: benépesítik a szétbombázott autóbuszokat, bombabecsapódás nyomát őrző kráterekben fürdőznek…
Több világégés megmutatta már, hogy mi mindenhez képes alkalmazkodni az ember, felfoghatatlan erőt képes mozgósítani az életösztön.
A dokumentumfilmben vannak olyan részek is, melyek a legedzettebbeket is sokkolhatják. Egy várandós anyát visznek a kórházba, a teste élettelen. Kioperálják belőle a gyermeket. Az anyjához hasonlóan ő sem mutat életjelet. Az orvosok percekig küzdenek érte, végül megtörténik a csoda, a magzatmázas baba felsír. Kezelésbe veszik, közben az édesanyját elszállítják a kórházból. (Erről az esetről egyébként be is számolt a világsajtó 2016 augusztusában.)
Vagy a sokkos állapotban lévő fiúgyerekek, akik a kórházban testvérük élettelen testét simogatják. Negyed órája még hármasban játszottak az utcán…
Az Oscar-várományos dokumentumfilmet egyelőre nem mutatták be a magyar mozikban, egy vetítés erejéig Budapesten volt látható a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál keretében február elején. (Ehhez képest az USA területén belül a pbs.org weboldalon bárki megnézheti. Jó lenne, ha a közönség itthon is láthatná, és nem kellene a kalózverziók után kutakodni…)
Kegyetlen jó mozi. Hálásak lehetünk érte – a bombatámadásoktól mentes békés életünkre való tekintettel is.
A rendezőről
Waad Al-Kateab szír újságíró, filmkészítő és aktivista. Waad Al-Kateab nem az eredeti neve, családja védelmében használja az álnevet. 1991-ben született; 18 évesen költözött Aleppóba, közgazdaságtant tanult az egyetemen. Amikor 2011-ben kitört a szíriai polgárháború, televíziós tudósításokat készített a Channel 4 News (Egyesült Királyság) számára. 2011-től öt éven át dokumentálta az Aleppóban történteket és az életét egy kis kézi kamerával. Férje, Hamza orvosként dolgozott az egyik helyi kórházban. Első lányuk, Sama, 2015-ben született. A család 2016. decemberében hagyta el Aleppót mintegy 35 ezer helyi lakossal együtt. Jelenleg az Egyesült Királyságban (UK) élnek, második kislányuk háborús övezetben fogant, de már az UK-ban jött világra, egészségesen.
Az alábbi képen Hamza, az orvos-férj, Waad Al-Kateab rendező és Edward Watts társrendező látható
A 2020-as Oscár-gálára Sama is elkísérte a szüleit
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A film hivatalos weboldala: www.forsamafilm.com
Webajánló: insidealeppo.com
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
Portréfotó: Eisenberger Gigi – Fotolla
