Albérletben, egyedül, két kisgyerekkel. „Úgy döntöttem, nem adom meg magam!” Humor koronavírus idején

Egy önkormányzati tulajdonú cég könyvelője vagyok. Egy iskolás és egy óvodás édesanyja. Albérletben. Egy hetes huzavona után engedélyezték a home office státuszt, így most itthonról dolgozom. A napjaink ugyanúgy telnek, mint a legtöbb anyának mostanában.

Az ovissal szerencsések vagyunk, az óvónénink minden nap több kreatív és fejlesztő ötlettel lát el bennünket – számomra nem is megerőltető, élvezem a kreatív időtöltést.
Az iskolással több a probléma. Kilenc éves és még egyedül nem boldogul az online oktatás „csodálatos” világában. Krétára fel, Google Class Roomba be, hopp nem oda, mert azt e-mailben küldték… Az összevisszaság kimerít, mindenki másként kéri. Minden tanár más generációból való és ezzel együtt teljesen másként áll ehhez a helyzethez.

Alig mozdulunk ki a lakásból. Két-háromnaponta bevásárlás, egyedül, kis boltban, lehetőleg késő délután, este. Emellett az irodába időnként el kell mennem anyagokért. Nagyszülőkkel kizárólag videótelefonon tartjuk a kapcsolatot.

Nehéz, az az igazság. Az első a létbizonytalanság, a rokonok hiánya. A hétköznapok megoldására kész varázslónak kell lenni. De! Azt gondolom a történelmünkben egy igazán egyedi helyzetben találtuk magunkat. A modern világ, amit ismerünk, amiben élünk, leállt. És azt gondolom, végül is piszkosul kár lenne kihagyni, hogy beiktassunk, bepótoljunk minden furi és vicces dolgot, amit eddig nem tudtunk.

Egy ismert ember nyilatkozta, aki Szicíliában él, hogy mennyi támadás érte az olaszokat, amiért az erkélyen mulatnak. És visszakérdezett, hogy a támadók közül hányan gondolnak bele, hogy ugyanezek az emberek a teraszról visszamenve sírnak a zuhany alatt, vagy éjjel az ágyban. De mulatnak, szórakoznak, mert segít. A Facebook és más közösségi alkalmazás is tele van ezekkel a videókkal. Hát, úgy döntöttem én sem adom meg magam! Kihasználom a szünetet, legyen ez egy második karácsony!

Most, azt gondolom, szabad picit mindenkinek gyereknek lenni és humorral állni a dolgokhoz. Persze két gyerekkel egyszerűbb. Ha akarunk, pizsamában fekszünk végig két napot. Most ehetünk popcornt és fagyit vacsorára. A hétvégén 6 órát töltöttem mozdulatlanul és sorozatmaratont tartottam. (Egyébként ilyet utoljára húszas éveim elején csináltam, körülbelül 10 éve.)

Nem árt, ha ezt az időt valami új dolog tanulására is kihasználjuk, hát elkezdem a rajztudásomat fejleszteni, és szerintem egészen rendkívüli a fejlődésem napról napra.

Mindig terveztem, hogy többet fogok tornázni, hát szintén tökéletes alkalom, szinte az összes edző ismerősöm jobbnál jobb videókat oszt meg az otthoni edzésről. (Ezzel egyúttal a gyerek tesi órája is megvan.) Többet sütök (és néha előfordult, hogy sütit reggeliztem). Ha hiányzik a romantikus éttermi vacsora, hát kiöltözünk és eljátsszuk. Elolvashatjuk az összes tervezett könyvet, elkezdhetünk új nyelvet tanulni. Van, hogy videóhívással este egy pohár borral konccintok az anyatársakkal. A nagyszülők már az összes messenger effektet ismerik, de mindig ugyanolyan kacaj követi őket.

A legfontosabb, hogy figyeljünk egymásra, beszélgessünk többet, nevessünk sokat! Most otthon pizsamában is tehetünk a világunkért. Hiba lenne nem kihasználni.

Írta: B. R.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

8 + kettő =

hirdetés