Az egyeduralom bukása, avagy tesó jött a házhoz!
Kétéves kisfiunk mellé egy pöttöm lánytestvér érkezett. Örökbefogadott csodaként jött ő is. A szülőanyjával a várandósság 33. hetében találkoztunk. Így Simonnak a 9 hónapnyi gömbölyödő anyapocak, testi változások, megváltozott életritmus és ultrahang képek helyett néhány hétnyi „gyorstalpaló felkészítés” maradt. Kissé átrendeztük a lakást, kézzel fogható volt a készülődés feszültsége is, és emellett naponta elmondtuk neki, hogy „hazahozunk egy kisbabát a kórházból, örökbe fogadjuk, mint téged. Ő lesz a kistesód. Kislánytesó, Manka.”
Igen, minden gyereknek tudnia kell, hogy örökbe fogadott
Hamarabb ismernie kell ezt a kifejezést, mielőtt beszélni tudna, hogy olyan természetes és minősítés nélküli legyen ez számára, mint hogy például barna a haja, vagy, hogy autó a jele az oviban… Rengeteg kérdést kapok az örökbefogadásról: félelem, kíváncsiság, csodálat, vagy másoktól hallott, kudarcos történetek szülte előítéletek színezik ezeket. Ígérem, írni fogok a témáról, sokat, fontosat, szépet és nehezet. De a mai írás Simon és Manka első közös hetének a története.
Simon felkészítése annyira jól sikerült, hogy a kicsi hazahozatalának a napján bőszen verte a vidéki kórház csecsemő osztályának ajtaját, és kiabálta, hogy „Manka! Tesó! Mennnyünk! Vigggyük!” Izgatottsága még a szigorú csecsemős nővéreket is meghatotta, beengedték az osztályra és végigmutogatták neki a többi babát is. Simon ragaszkodott Mankához, és az autóban végigkurjongatta és produkálta neki a hazafelé vezető utat.
Manka velünk alszik, hogy hozzánk melegedjen
Simon a gyerekszobában, az ágyában, de van, hogy átcuccol hozzánk Mazsolástól, párnástól, takaróstól. Éjjelente a két gyerek felváltva ébred. Többször… Rohangálunk kettejük között. Elcsitul az egyik, rázendít a másik, felsír az egyik, rosszat álmodik a másik… Férjemmel egymásnak adogatjuk a KisBírókat: most ezt vidd. Most ez a tiéd! Mankának tápszert melegíts, ne kakaót! Kis pelenkát hozz, ne a nagyot! Ne azt a pizsamát vedd elő, hanem a mütyűr rugdalózót!
A cumi sterilizálás és a külön mosandó babaruhák témája a kisfiamnál sem izgatott különösebben, de mostanra végképp okafogyottá vált. A játszóházból, játszótérről, nagyszülőktől való megérkezése után Simon kézmosás nélkül, villámsebesen a kicsihez rohan egy tapizós ölelésre! És megkínálta már fogkefével, agyonrágott, agyonnyálazott alvó-Mazsolával, túrós táska falattal, maszatos kiskanállal… Ennyi mindent képtelenség lenne bacimentesen tartani!
Simon az első nap többször ráfeküdt Mankára azzal, hogy “ennnyém, szeretem”. Mikor a kicsi nyikkanva tiltakozott a hevesség ellen, közölte: „Eltöööört. Keressél másikat!” Azóta hol üvölt egyet a fülébe („kejjjélföl!”) hol puszilgatja, hol finoman letaslizza („miér’alszik?!”).
A nappaliban lévő Manka járóka szerinte arra jó, hogy beleágyazhat magának, mert onnan jobban látja a kedvenc rajzfilmjét. A bölcsőbe beletenni sem engedi a kicsit, hanem „én játszom” kurjantással hintázik benne. Ha a húga belesír az ő esti meséjébe, csápolva utánozza és fújjog. Ha Manka elcsitul és folytatnám a mesét, Simon legyint, hogy „úgyisslesszmég.”
Este bemászik a húga mellé és az élet nagy, fontos tudnivalóira oktatja: „A kukásssautó elviszi a szemetet.” „A kóólbász csudás.” „Van süti mama, és sifufu mama.” (az egyik nagyi sütit süt, a másik vonattal jár fel hozzánk. Ezek Simon számára a zsigerileg fontos nagymamai alaptények.) „Manka kakája is büdös.” Leveszi a meleg zoknit, a kihulló pösz darabokat gondosan visszadugdossa a lábujjai közé, és mutatja: „Ott a helye.” Lespukizott Manka ruhák, saras Simon ruhák, összekevert cumik, felnőtt kaja, gyerek kaja, baba kaja, rohanok fürödni, rohanok fürdetni… „Annyaaa, fújjál buborékot!” „Kérek mesét!” Sípol a gyerekfigyelő, elfelejtettük lekapcsolni, mikor Mankát kivettük az ágyból! Kávé, kávé, kávé, idült vigyor… Két gyerekkel ilyen az élet!
Fotó: Hajdrák Tímea
Bíró Rita life coach
Webajánló
Ajánló
 Ha isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot | Két advent története |
 Szülők lettünk! Egy esztendő krónikája |
 Elgyászolni azt, aki meg sem született… |
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
