A családot összetartani, a tüzet őrizni kell! Hókirálynő parafrázis, 3. rész
– Én mást szeretek.
A szavak olyan élesek voltak, mint egy törött tükör szilánkjai. Ez a három szó, mely egyenesen Gerda szívébe fúródott, csak ez ne hangzott volna el! Gerda azt kívánta, bár soha ne mondta volna el Kay, hogy viszonya van a munkatársával. Mert így, hogy elmondta, Gerdát is bevonta a történetbe, valamit kezdenie kellett vele. És Gerda útnak indult. Ha kell, elmegy ő Kayért a világ végére is, és hazahívja a férjét, a gyerekei apját, hisz ez a nő dolga, a családot összetartani, a tüzet őrizni kell. Néha szóba elegyedett más útonlevőkkel. Messziről jött, világot látott, sokat tapasztalt emberek, talán segítségére lesznek, talán választ kap a kérdéseire.
– Te Jóakaró, miért hagyott el a férjem?
– Nem lesz ez így, jó kedvesem. Mit képzelsz, te balga leány, lehet így bánni egy férfival, hogy magyarázatot vársz és meg szeretnél érteni bármit is?! Mi mást tehetett volna, mint hogy keresett valakit magának, aki nem üti bele a bájos kis orrocskáját a nagyfiúk dolgába? Kay okos, ő tudja, mit miért csinál, ne kérdezősködj! Te csak légy mindig szelíd, mosolygós és kedves.
Szomorú vagyok, dühös, csalódott és kétségbeesett. Ordítani szeretnék, toporzékolni, érezte Gerda, ezért tovább indult.
– Te Bolond, a férjem hol keressem?
– Türelem, türelem, türelem! Azért jutottál idáig, Gerda, mert türelmetlen vagy. Az a szegény Kay, akárhogy igyekezett haza munkából, te egyre csak zaklattad azzal, hogy siessen, hiányzik, hazavárod, szereted. Mit képzelsz, te balga leány, lehet így bánni egy férfival, hogy hiányzik, meg hazavárod?! Mi mást tehetett volna, mint hogy keresett valakit magának, akihez nem kell sietni? Most már megcsináltad magadnak a bajt, hát csak várj türelemmel. A türelem rózsát terem.
– Nem hallgatom tovább ezt a bolond beszédet – gondolta Gerda, és továbbindult.
– Te Jövőlátó, mi vár rám?
– Lelkesedj, Gerda, lelkesedj! Kisírt szemmel nem kellesz senkinek. Mit képzelsz, te balga leány, lehet így bánni egy férfival, hogy szürke hétköznapok?! Mi mást tehetett volna, mint hogy keresett valakit magának, akivel ünnep minden találkozás? Egy férfinak rajongás kell, kényeztetés, ő nagy dolgokra hivatott, ne terheld a csip-csup bosszúságaiddal. Lelkesedj hát, és varázsolj számára igazi ünneppé minden pillanatot! Akkor talán majd újra pillantásra méltat. Vagy nem.
– Ennyi? Hogy a jövő bizonytalan? – csodálkozott Gerda, és továbbindult. Mostanra megszerette az egyedüllétet. Az útitársak tanácsaival nem tudott mit kezdeni, kioktatásra, szemrehányásra pedig nem vágyott. Egy csendes tisztáson megpihent. A fűszálak között valami fényeset vett észre, egy törött tükör darabkáját. Óvatosan kézbe vette, vigyázva, nehogy megszúrja magát, és belenézett a tükörbe.
– Hogy vagy? – kérdezte a lány a tükörben.
– Fáradt vagyok.
– Hosszú utat tettél meg, míg ideértél, hogy szembenézz önmagaddal. Mesélj az életedről!
– Mesés életünk volt.
– És most, készen állsz a valóságra?
Gerda leporolta a ruháját és felegyenesedett. Én nem leszek sem kedvesebb, sem cserfesebb, sem lelkesebb, sem türelmesebb senki kedvéért. Nem kell nekem jóakaró, jövőlátó, sem bolond és más udvari népek, nem vagyok én királynő. Én Gerda vagyok.
– Kay, gyere haza!
És Kay jó fiú volt, tette, amit mondtak neki. A Hókirálynőről több szó nem esett, csak az a tompa szúrás nem akart múlni a Gerda szívében.
Kay mellette alszik, mintha mindig is mellette aludt volna, már nincs te és én, már nincs viszonyuk egymáshoz. Ez lenne hát a női lét, ez a tompa fájdalom egy férfitest mellett? Mi vár még rá, míg látja a gyerekeit felnőni? Talán egy új szőnyeg a nappaliba, néhány nyaralás, rendezzük át a kertet, új munkahely, majd kitalálja. Ez lenne hát a szerelem, egy alvó férfitest, aki talán más nőről álmodik?
Fotó: Yan Krukov, Pexels
Coach
Néha csak úgy elnézem az embereket. Az apró részletekből, finom kis rezdülésekből, félbehagyott mondatokból próbálom összerakni a történetüket. Néha le is írom ezeket a történeteket.
Szerintem mindenki megérdemli, hogy olyan élete legyen, amiben jól tudja érezni magát. Coachként ezért dolgozom.
A hétköznapokban és a hozzáadott értékben hiszek. Meg a jó kávéban. :)
