Helló, komfortzóna! Örülök, hogy megvagy!
//
Komfortzóna. Gyakran emlegetik manapság, mégpedig olyan felütéssel, hogy bár kényelmes és biztonságos zónán belül lenni, dicséretes és üdvösebb elhagyni, mert „a komfortzónán túl kezdődik az élet”.
Láttam a napokban két komfortzónás illusztrációt, tele vannak „varázsszavakkal”. Hangzatosak, ígéretesek. Azt hivatottak érzékeltetni, hogy mi minden vár(na) ránk a komfortzónán túl. Néhány a teljesség igénye nélkül:
kaland, izgalom, saját stílus, kihívás, kockázat, újdonság, ismeretlen, önmegvalósítás, álmok, kiteljesedés, bátorság, a teljesítmény csúcsa, pozitív stressz stb.
A lap egyik sarkában pedig a komfortzóna sajátosságairól olvashattam. Meglehetősen lehangolóak:
megszokás, aggódás, stressz, kimerültség, rutin, középszerű élet, depresszió, félelem az újtól, a változástól stb.
Ha ez a komfortzóna, tényleg jobb elhagyni… Ám a komfortzóna – az én olvasatomban – nem ezt jelenti. A komfortzóna nem a boldogtalanság, hanem a biztonság szigete. A biztonság élménye és igénye a legkoraibb alapélményünk – ettől lennénk megfosztva a komfortzónán túl. Biztos, hogy erre van szükség?
A megszokásba, a biztonságba bele lehet tespedni – ez igaz. Azzal is egyetértek, hogy a komfortzónán túl fedezhetjük fel személyiségünk rejtettebb aspektusait. A komfortzónán túli világ az, ahol leküzdhetjük a hátrányainkat, szembenézhetünk a félelmeinkkel, felfedezhetjük az erősségeinket. Ez mind sikerélményt ad – jó esetben. De egyáltalán nem szégyen komfortzónán belül maradni. A mai tanítások nagy része azt sugallja, hogy aki nem hagyja el a komfortzónáját, gyáva, lusta, esze ágában sincs fejlődni. Mintha egy fekete lyuk lenne, amiben elveszünk, amibe belesüppedünk. Pedig fel lehet úgy is fogni, hogy a komfortzóna a mi kis kincsesbányánk, egy hely, ahol töltekezhetünk, ahol otthonosan mozgunk. Nyugvópontot jelent, a biztonság kis szigetét. És erre sokunknak szüksége van. Megkockáztatom: leginkább erre lenne szükségünk a minket körülvevő nagy zűrzavarban, s valójában nem a komfortzónán túli világot, hanem a komfortzónát keressük.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
