Helló, komfortzóna! Örülök, hogy megvagy!
Komfortzóna. Gyakran emlegetik manapság, mégpedig olyan felütéssel, hogy bár kényelmes és biztonságos zónán belül lenni, dicséretes és üdvösebb elhagyni, mert „a komfortzónán túl kezdődik az élet”.
Láttam a napokban két komfortzónás illusztrációt, tele vannak „varázsszavakkal”. Hangzatosak, ígéretesek. Azt hivatottak érzékeltetni, hogy mi minden vár(na) ránk a komfortzónán túl. Néhány a teljesség igénye nélkül:
kaland, izgalom, saját stílus, kihívás, kockázat, újdonság, ismeretlen, önmegvalósítás, álmok, kiteljesedés, bátorság, a teljesítmény csúcsa, pozitív stressz stb.
A lap egyik sarkában pedig a komfortzóna sajátosságairól olvashattam. Meglehetősen lehangolóak:
megszokás, aggódás, stressz, kimerültség, rutin, középszerű élet, depresszió, félelem az újtól, a változástól stb.
Ha ez a komfortzóna, tényleg jobb elhagyni… Ám a komfortzóna – az én olvasatomban – nem ezt jelenti. A komfortzóna nem a boldogtalanság, hanem a biztonság szigete. A biztonság élménye és igénye a legkoraibb alapélményünk – ettől lennénk megfosztva a komfortzónán túl. Biztos, hogy erre van szükség?
A megszokásba, a biztonságba bele lehet tespedni – ez igaz. Azzal is egyetértek, hogy a komfortzónán túl fedezhetjük fel személyiségünk rejtettebb aspektusait. A komfortzónán túli világ az, ahol leküzdhetjük a hátrányainkat, szembenézhetünk a félelmeinkkel, felfedezhetjük az erősségeinket. Ez mind sikerélményt ad – jó esetben. De egyáltalán nem szégyen komfortzónán belül maradni. A mai tanítások nagy része azt sugallja, hogy aki nem hagyja el a komfortzónáját, gyáva, lusta, esze ágában sincs fejlődni. Mintha egy fekete lyuk lenne, amiben elveszünk, amibe belesüppedünk. Pedig fel lehet úgy is fogni, hogy a komfortzóna a mi kis kincsesbányánk, egy hely, ahol töltekezhetünk, ahol otthonosan mozgunk. Nyugvópontot jelent, a biztonság kis szigetét. És erre sokunknak szüksége van. Megkockáztatom: leginkább erre lenne szükségünk a minket körülvevő nagy zűrzavarban, s valójában nem a komfortzónán túli világot, hanem a komfortzónát keressük.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
