Így kezdődött: „nem kellett hosszan kutatni a neten, hogy rátaláljak a Rota Vicentinára (Fishremen’s Trail) Portugália délnyugati részén, végig az óceán partján. Ez lesz ám csak a nekem való túra!” A túranapló eddigi részei itt találhatók >> 7. nap – Kell egy ház lenn, az óceán partján (Ladánybene 27) Kiadós reggelivel indul a nap, itt már […]
Így kezdődött: „nem kellett hosszan kutatni a neten, hogy rátaláljak a Rota Vicentinára (Fishremen’s Trail) Portugália délnyugati részén, végig az óceán partján. Ez lesz ám csak a nekem való túra!” A túranapló eddigi részei itt találhatók >> 6. nap – Just a perfect day (Lou Reed) Arra ébredek, hogy nyirkosan tapad rám a pizsama. Az ablakokon […]
Így kezdődött: „nem kellett hosszan kutatni a neten, hogy rátaláljak a Rota Vicentinára (Fishremen’s Trail) Portugália délnyugati részén, végig az óceán partján. Ez lesz ám csak a nekem való túra!” A túranapló eddigi részei itt találhatók >> 5. nap – You don’t own me (Lesley Gore) Nem igazán sikerül elaludnom. Meddig lesz áramszünet? Meddig lesz kaja? […]
Így kezdődött: „nem kellett hosszan kutatni a neten, hogy rátaláljak a Rota Vicentinára (Fishremen’s Trail) Portugália délnyugati részén, végig az óceán partján. Ez lesz ám csak a nekem való túra!” A túranapló eddigi részei itt találhatók >> 4. nap – Mauvaise journée (Stromae) Ráérősen indul a nap, kilenctől van reggeli, órákig olvasok az ágyban. Aztán […]
Így kezdődött… Rota Vicentina. 225 kilométer az óceán partján. Túranapló, 0. rész 3. nap – Easy like Sunday morning (Lionel Richie) A reggel lustálkodással telik. Olvasok, internetezek, heverészek. Az izmaim meglepően jól vannak a tegnapi majd 40 kilométer után. Egy laza huszast ma is simán lesétálnék. Persze így, hogy nincs tétje, könnyen jönnek az ilyen […]
Így kezdődött… Rota Vicentina. 225 kilométer az óceán partján. Túranapló, 0. rész 2. nap – Where you gonna sleep tonight? (Amy Macdonald) Korán kelek. Mert koránkelő vagyok és mert terveim vannak mára. Meg akarom nézni a napfelkeltét. Amúgy is van egy kis naplemente kultusz a jelenkori társadalomban, itt még rá is játszanak, külön naplemente-néző túrákat […]
Így kezdődött… Rota Vicentina. 225 kilométer az óceán partján. Túranapló, 0. rész 1. nap, 2025. április 25. péntek – Kicsit lassabb (Vad Fruttik) A hostel teraszán hosszan nézem a fecskék reggeli átmozgató edzését. Egyre kevesebb gond(olat) van a fejemben. Héttől van recepció, kicsekkolok, elsétálok a főtérre reggelit keresni. Akkor tovább, az állomásra. Minden zárva. Bárok, […]
Két évvel ezelőtt kezdődött az egész. Akkor elsétáltam Portóból Santiago de Compostelába. Igen, a Camino. Tűnhet közhelyesnek, egy ’40-es nő életközépi válságában / jó dolgában már nem tudja, hogy mit csináljon, naná, hogy a Caminóra megy. First world problemecskékre adott first world reakció. Annyira tipikus. Azon az úton történt, ami történt, tele van a net […]
Legutóbb listába szedtem, mivel töltöttem az elmúlt 40+ évet. De rá kellett jönnöm, az a lista korántsem volt teljes. Itt a folytatás! Törtem csontot, szívet, autót. Amikor mindenből elegem volt, megkaptam, hogy mert nekem semmi nem elég. Pedig olyan kevés is elég lett volna… Őriztem titkot, álmot, hagyományt. Néztem az orvos szemét, amikor nem tudott […]
„- Én nem akarok debreceni diák lenni tovább – kiáltott fel Misi, mire általános elképedés lett. – Debreceni diák!… Nem akarsz debreceni diák lenni!… Először is aligha rajtad áll barátocskám… és másodszor, még az akasztófán is büszke lehetsz rá, hogy valaha bármily rövid ideig is debreceni diák voltál!… gaznép! A hangjában valami rendkívüli áhítat és […]
Éva vagyok. Van három gyerekem. És nem voltam szülés után depressziós. Megvan az a jelenet a természetfilmekből, amikor a dögevők messziről megérzik a legyengült kafferbivaly szagát? Szegény jószág lemarad a csordától, egyre nehezebben vonszolja magát, próbál elbújni a bozótban, de reménye sem lehet nyugalomra, pihenésre, hogy kicsit összeszedje magát, mert a hiénák egyre közelebb merészkednek, […]
Elmúltam 40 éves. Racionális emberi számítás szerint kb. félúton járok. Ilyentájt szokás számot vetni. Mit vétettem, mit végeztem? Stabilan hoztam a kötelezőket. Kijártam az iskolákat. Tátogtam énekkarban, lógtam edzésről, súgtam felelésnél, puskáztam dolgozatnál. Szereztem diplomát, tettem sikeres nyelvvizsgát. Kerestem munkát. Vettem fel hitelt. Mondtam ki az igent. Fogadtam őszinte részvétet. Volt kutyám, macskám. Van gyerekem, […]
Közeledik a tanév vége, egyben a bizonyítványosztás időszaka is. Ilyenkor aztán lehet büszkélkedni, hogy kitűnő lett a gyerek. Lám, papír is van róla, hogy minden tantárgyból egyformán kiemelkedő teljesítményt nyújtott a tanév során. Gratulálok, szép munka, ügyes. És akkor mi van, ha nem csak jelesek sorakoznak a bizonyítványban? Mert becsúszott egy-két jó, esetleg egy közepes. […]
– Na figyelj. Nem kell hozzámenni minden fiúhoz, aki megtetszik. Nem is lehet. Előbb válogass. Most az, hogy megtetszett a boltban a zöldséges fiú, az egy dolog. De nem mehetsz hozzá feleségül. Nézegetheted, gyönyörködhetsz benne, de ne is gondolj esküvőre. – Miért? – Mondjuk mert még nem vagy nagykorú, azért. – De a zöldséges már […]
Van az a dolog az énidővel. Leginkább az, hogy van. Létezik. Ergo, kell, hogy legyen neked is. Persze, felnőttünk nélküle, úgy, hogy akár csak hallottuk volna ezt a szót, vagy ismertünk volna bárkit, aki hallotta ezt a szót, de változik a világ, most már ilyen is van, hogy énidő. Mintha nem lenne elég bajunk, törődni-, […]
A konyhapultnál állva, papírból eszem a disznósajtot. Épp csak hazaértem a vásárlásból, ki se pakoltam, csak ezt vettem ki a táskából, vágtam belőle egy falatot, és… És a konyhapultnál állva papírból eszem a disznósajtot. Remeg a térdem. Ah, vettem kovászos cipót is, ropog a héja, ahogy megvágom. Nincs türelmem a késsel finomkodni, letépek egy darabot, […]
A nénik mindenhol ott vannak. Olyanok, mint mi. Kedvesek, fáradtak, naivak, mosolygósak, szerethetőek, bosszantóak, kiábrándultak, csodálkozóak, szétszórtak, éleslátóak, elhanyagoltak, elegánsak, nemtörődömök, gondoskodóak… A tengerparti kisvárosban, mely néhány napra szállást ad nekünk, felkerekedünk reggelit szerezni. Normál időszámítás szerint benne járunk a délelőttben, otthon ilyenkor már javában a munkahelyen, iskolában szorgoskodunk, de most nyár van, ráadásul nyaralunk, […]
A reptéri busz áll a repülőgép tövében. Már vagy 15 perce. Nem lehet leszállni, még nincs kész a gép. Mellettem egy francia-magyar család. Anyán kenguruban egy négyhónapos baba nyűglődik, utálja az egészet, éhes, már lucskosra csócsálta anyán a blúzt. Meleg van, nincs levegő, a busz ablakai nem nyithatók, az ajtókat meg nem nyitja ki a […]
Katasztrófákra vagyunk szocializálva. A világvége bármikor bekövetkezhet, a tét nem kisebb, mint a túlélés. Számtalan hollywoodi kasszasiker szól arról, hogy a semmiből felbukkan a nagybetűs Veszély, nem kisebb ambícióval, mint a világ elpusztítása. A reklámok szerint a leghétköznapibb élethelyzeteket sem úszhatjuk meg épp bőrrel. Ha van fogad, az minimum elszíneződött. ÉS érzékeny a hidegre. Ami […]
„Mi csak lakni akartunk . . . Lakni egy lakásban. . . Mivel nem volt lakásunk, ahol lakjunk. . . Beadtuk . . . Bevették . . . Vártunk. . . Érdeklődtünk. Megnyugtattak. Vártunk. Érdeklődtünk. Elküldtek. Vártunk. Érdeklődtünk. Bíztattak. Érdeklődtünk. Nem bíztattak.” Nagy Bandó András: Családi fészek, részlet Az úgy volt, hogy a házzal együtt […]
© 2013-2025 www.eletszepitok.hu
