Legutóbb listába szedtem, mivel töltöttem az elmúlt 40+ évet. De rá kellett jönnöm, az a lista korántsem volt teljes. Itt a folytatás! Törtem csontot, szívet, autót. Amikor mindenből elegem volt, megkaptam, hogy mert nekem semmi nem elég. Pedig olyan kevés is elég lett volna… Őriztem titkot, álmot, hagyományt. Néztem az orvos szemét, amikor nem tudott […]
Elmúltam 40 éves. Racionális emberi számítás szerint kb. félúton járok. Ilyentájt szokás számot vetni. Mit vétettem, mit végeztem? Stabilan hoztam a kötelezőket. Kijártam az iskolákat. Tátogtam énekkarban, lógtam edzésről, súgtam felelésnél, puskáztam dolgozatnál. Szereztem diplomát, tettem sikeres nyelvvizsgát. Kerestem munkát. Vettem fel hitelt. Mondtam ki az igent. Fogadtam őszinte részvétet. Volt kutyám, macskám. Van gyerekem, […]
Közeledik a tanév vége, egyben a bizonyítványosztás időszaka is. Ilyenkor aztán lehet büszkélkedni, hogy kitűnő lett a gyerek. Lám, papír is van róla, hogy minden tantárgyból egyformán kiemelkedő teljesítményt nyújtott a tanév során. Gratulálok, szép munka, ügyes. És akkor mi van, ha nem csak jelesek sorakoznak a bizonyítványban? Mert becsúszott egy-két jó, esetleg egy közepes. […]
„- Én nem akarok debreceni diák lenni tovább – kiáltott fel Misi, mire általános elképedés lett. – Debreceni diák!… Nem akarsz debreceni diák lenni!… Először is aligha rajtad áll barátocskám… és másodszor, még az akasztófán is büszke lehetsz rá, hogy valaha bármily rövid ideig is debreceni diák voltál!… gaznép! A hangjában valami rendkívüli áhítat és […]
A konyhapultnál állva, papírból eszem a disznósajtot. Épp csak hazaértem a vásárlásból, ki se pakoltam, csak ezt vettem ki a táskából, vágtam belőle egy falatot, és… És a konyhapultnál állva papírból eszem a disznósajtot. Remeg a térdem. Ah, vettem kovászos cipót is, ropog a héja, ahogy megvágom. Nincs türelmem a késsel finomkodni, letépek egy darabot, […]
A nénik mindenhol ott vannak. Olyanok, mint mi. Kedvesek, fáradtak, naivak, mosolygósak, szerethetőek, bosszantóak, kiábrándultak, csodálkozóak, szétszórtak, éleslátóak, elhanyagoltak, elegánsak, nemtörődömök, gondoskodóak… A tengerparti kisvárosban, mely néhány napra szállást ad nekünk, felkerekedünk reggelit szerezni. Normál időszámítás szerint benne járunk a délelőttben, otthon ilyenkor már javában a munkahelyen, iskolában szorgoskodunk, de most nyár van, ráadásul nyaralunk, […]
A reptéri busz áll a repülőgép tövében. Már vagy 15 perce. Nem lehet leszállni, még nincs kész a gép. Mellettem egy francia-magyar család. Anyán kenguruban egy négyhónapos baba nyűglődik, utálja az egészet, éhes, már lucskosra csócsálta anyán a blúzt. Meleg van, nincs levegő, a busz ablakai nem nyithatók, az ajtókat meg nem nyitja ki a […]
Van az a dolog az énidővel. Leginkább az, hogy van. Létezik. Ergo, kell, hogy legyen neked is. Persze, felnőttünk nélküle, úgy, hogy akár csak hallottuk volna ezt a szót, vagy ismertünk volna bárkit, aki hallotta ezt a szót, de változik a világ, most már ilyen is van, hogy énidő. Mintha nem lenne elég bajunk, törődni-, […]
Katasztrófákra vagyunk szocializálva. A világvége bármikor bekövetkezhet, a tét nem kisebb, mint a túlélés. Számtalan hollywoodi kasszasiker szól arról, hogy a semmiből felbukkan a nagybetűs Veszély, nem kisebb ambícióval, mint a világ elpusztítása. A reklámok szerint a leghétköznapibb élethelyzeteket sem úszhatjuk meg épp bőrrel. Ha van fogad, az minimum elszíneződött. ÉS érzékeny a hidegre. Ami […]
„Mi csak lakni akartunk . . . Lakni egy lakásban. . . Mivel nem volt lakásunk, ahol lakjunk. . . Beadtuk . . . Bevették . . . Vártunk. . . Érdeklődtünk. Megnyugtattak. Vártunk. Érdeklődtünk. Elküldtek. Vártunk. Érdeklődtünk. Bíztattak. Érdeklődtünk. Nem bíztattak.” Nagy Bandó András: Családi fészek, részlet Az úgy volt, hogy a házzal együtt […]
Történt 2021-ben egy tavaszi napon, hogy pozitív lett a gyorstesztem. Úgy fogtam fel, hogy ezzel tulajdonképpen jegyet váltottam a Covid-szuperexpresszre, amiről majd csak a végállomáson szállok le, természetesen makkegészségesen, kezemben vidáman lobogtatva a védettségi igazolásomat. Igaz, hogy már regisztráltam, és bármelyik percben hívhatnak, hogy menjek az oltásomért, így ez most átmenetileg zárójelbe kerül, de legalább […]
– Na figyelj. Nem kell hozzámenni minden fiúhoz, aki megtetszik. Nem is lehet. Előbb válogass. Most az, hogy megtetszett a boltban a zöldséges fiú, az egy dolog. De nem mehetsz hozzá feleségül. Nézegetheted, gyönyörködhetsz benne, de ne is gondolj esküvőre. – Miért? – Mondjuk mert még nem vagy nagykorú, azért. – De a zöldséges már […]
Kitavaszodott. A napsugarak mindenkit kicsaltak a kertbe. Én a gyerekkel tollasozok. Eddig 3 ütés a rekordunk, de még csak egyszer jött össze, és lehet, hogy az is csak 2 volt. Mindenesetre jól esik háromnak mesélni, fő az optimizmus. Lesz az még 4 is. Van időm nézelődni, fák, virágok, fény… Megakad a szemem a szomszéd pasin. […]
– Én mást szeretek. A szavak olyan élesek voltak, mint egy törött tükör szilánkjai. Ez a három szó, mely egyenesen Gerda szívébe fúródott, csak ez ne hangzott volna el! Gerda azt kívánta, bár soha ne mondta volna el Kay, hogy viszonya van a munkatársával. Mert így, hogy elmondta, Gerdát is bevonta a történetbe, valamit kezdenie […]
A Hókirálynőnek jólesik a monitor hideg fénye után Kay melegbarna szemébe nézni. A Hókirálynő szeme tükör, amiben Kay okosnak, kreatívnak, viccesnek, lenyűgözőnek, varázslatosnak, izgalmasnak látja magát. A Hókirálynő közelében Kay végre megfeledkezhet a tompa szúrásról, a jófiúságról, a munkáról, az otthonról, Gerdáról, a gyerekekről, a bennszorult levegőről. Végre fellélegzik, szabadnak, könnyűnek érzi magát, mindent lehet, […]
Kay egy multinál dolgozik, vezető beosztásban. Hogy idáig jusson, azt azzal érdemelte ki, hogy mindig jó fiú volt. Szófogadó, rendes gyerek, nem dacoskodott, nem vadult soha. Apró kis csínyek, labda átpattant a szomszédba, elszakadt nadrág, ilyesmi. Az iskolában nem volt kiemelkedő tanuló, de mindig a stabil középmezőnyhöz tartozott, akire a tanárok azt szokták mondani, lehet […]
Ó, azok a lassú, tompa vasárnap délelőttök! Már túl vagyunk a szombat jövés-menésén, nyüzsgésén, fáradhatatlan tenniakarásán, de még tudunk nem gondolni az előttünk álló hétre, fél 11-kor a reggeli romjai fölött az ebédről beszélgetünk lustán… Bí-bip. Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal London utcáin ez? Csak nem az Észbúk? Debizony. Üzenet jött, a szülői […]
Figyelmeztetés: 18 éven aluliaknak és párkapcsolat elején lévőknek nem ajánlott! Mottó: Jelige, rövid, tömör, más műből vett idézet Let’s talk about sex, baby Let’s talk about you and me Let’s talk about all the […]
Álmomban meghaltál. Nagyon valóságos álom volt. Hogy volt egy szúnyogcsípésed, ami csúnyán bedagadt, meggyűlt, mint a kullancscsípés, azt mondtad, délelőtt elmégy a rendelőbe, megmutatod az orvosnak. Délután hívtak a kórházból, menjek a cuccaidért, mert meghaltál. Nem furcsállottam semmit, sem azt, hogy hogy kerültél kórházba, sem a telefonhívást, azt sem, hogy halott vagy, nem is kérdeztem […]
Tóth Éva vagyok. 42 éves. Van három gyerekem. És nem voltam szülés után depressziós. Megvan az a jelenet a természetfilmekből, amikor a dögevők messziről megérzik a legyengült kafferbivaly szagát? Szegény jószág lemarad a csordától, egyre nehezebben vonszolja magát, próbál elbújni a bozótban, de reménye sem lehet nyugalomra, pihenésre, hogy kicsit összeszedje magát, mert a hiénák […]
© 2023 www.eletszepitok.hu