Bármi is legyen a bizonyítványba írva, minden gyerek megérdemel egy élményekben gazdag vakációt
Közeledik a tanév vége, egyben a bizonyítványosztás időszaka is. Ilyenkor aztán lehet büszkélkedni, hogy kitűnő lett a gyerek. Lám, papír is van róla, hogy minden tantárgyból egyformán kiemelkedő teljesítményt nyújtott a tanév során. Gratulálok, szép munka, ügyes.
És akkor mi van, ha nem csak jelesek sorakoznak a bizonyítványban? Mert becsúszott egy-két jó, esetleg egy közepes. Vagy van ott minden, bizony, talán még elégtelen is. Akkor sincs semmi, tragédia, világvége meg aztán főleg nincs. Egy változatos bizonyítványt is lehet szépnek, színesnek látni. És tudni kell olvasni a színek között. Hogy van, amelyik tantárgy közelebb áll a gyerek szívéhez, könnyebben tanulja, vagy szívesebben fordít rá több energiát. Vagy a tanár olyan, aki miatt a nemszeretem tantárgy is tanulhatóvá válik. Vagy sikerült ügyesen összehozni a dolgozatokat. Vagy az egyik osztálytárs, nagytestvér, haver, szülő el tudta úgy magyarázni az anyagot, hogy jó jegy lett a vége. Vagy papucs orrán pamutbojt, bármi lehet.
És a fordítottja is igaz. Mindannyiunknak megvannak a magunk nemszeretem tantárgyai. A téma sem érdekel, nem is értem, az ember sem szimpatikus, akihez kapcsolódik, nem éri meg annyi energiát belefektetnem, amennyit ez tőlem igényelne… Felnőttként több eszközünk, lehetőségünk és tudásunk van ezek elkerülésére. De ne becsüljük le a gyerekeinket, a maguk módján ők is próbálkoznak. Egy-egy „rosszabb” jegy a bizonyítéka. Azt üzeni, hogy talán ez nem való nekem, talán nem ez lesz az én utam. Ne kényszeríts bele. Inkább segíts és bátoríts, hogy ami közel áll hozzám, könnyen megy nekem, azzal foglalkozhassak. Nézd a jó jegyeimet.
A nemszeretem tantárgyakból lesznek a rossz jegyek. Mert arra azt a kevés időt, energiát is fáj ráfordítani, ami a kötelező minimumhoz elég.
És ha csak rossz jegyek vannak a bizonyítványban?
Egyik sem jobb egy kicsivel sem, mint a másik. Akkor mi van? Akkor sincs semmi, világvége, tragédia meg aztán főleg sincs. Most nem a skolasztikus tudás megszerzésén van a fókusz, most mást tanul, mással van elfoglalva az a gyerek. Barátkozik például. Ismeretségeket köt, próbálgatja kit mennyire engedhet közel magához, megtapasztalja, mennyi munka kell egy kapcsolat fenntartásához, hogy milyen, ha csalódik valakiben és hogy tudja ezt feldolgozni. Erre legalább akkora szüksége lesz az életben, mint hogy tudja, mi a teljes hasonulás vagy hogy a paprika felfújt bogyótermés. Vagy priorizál. Különbséget tesz a számára fontos és a kevésbé fontos dolgok között. (Hogy egészen mást tart fontosnak, mint amit szerintünk kellene? Van rá esély. De ezt el kell tudnunk viselni.) Bizonyos dolgokat előnyben részesít másokkal szemben. Most tanulja meg, hogy ne váljon olyan felnőtté, akit elborítanak és agyonnyomnak a teendői, aki soha nem ér a dolgai végére, mert mindent is ő akar megoldani és kontrollálni, természetesen 100%-osan. Csak mert még mindig fáj, hogy valamikor becsúszott egy-két négyes.
Szülőként annyit tehetünk a gyerekinkért, hogy elfogadjuk őket a hiányosságaikkal és az erősségeikkel együtt, és bátorítjuk és támogatjuk őket, hogy a saját útjukat járhassák.
A bizonyítvány nem a gyerekről mond véleményt. Bármi is legyen a bizonyítványba írva, a gyerek kitűnő. És még priorizálni is tud. Megérdemel egy élményekben gazdag vakációt.
Nyitókép: Tatiana Twinslol fotója a Pexels oldaláról
Coach
Néha csak úgy elnézem az embereket. Az apró részletekből, finom kis rezdülésekből, félbehagyott mondatokból próbálom összerakni a történetüket. Néha le is írom ezeket a történeteket.
Szerintem mindenki megérdemli, hogy olyan élete legyen, amiben jól tudja érezni magát. Coachként ezért dolgozom.
A hétköznapokban és a hozzáadott értékben hiszek. Meg a jó kávéban. :)
