Olyan nincs, hogy „nincs mit csinálni”. Hogy gyermekeink hasznosan és jól éljék az életüket. Pszichológus tippjei

„Találjátok fel magatokat!” – hallhattuk néha szüleinktől, ha éppen nem volt családi program, és nekik is más teendőjük volt, mint bennünket szórakoztatni. Ők sosem unatkoztak, megvoltak a kötelező és kedves tevékenységeik, mi pedig irigykedve figyeltük a felnőtt létet, amiben az ősök bármit megtehetnek, amit csak akarnak.

A gazdag és tartalmas élet, a szép iránti fogékonyság, a mindennapi örömök megkeresésének és megtalálásának képessége – az a fajta létezés, ahol mindig feltaláljuk magunkat, és nem unatkozunk -, tanulható, és érdemes már gyermekkorban „gyakoroltatni”. Sőt! A felnőttek többsége, ha visszautazhatna az időben, sokkal több mindent kipróbálna, mint amennyit valójában bevállalt és meg is tett. „Megtanultam volna úszni”, „mindig is szerettem volna táncot tanulni”, „kár, hogy nem tudok idegen nyelveket beszélni”, „sosem volt kiskutyám, pedig úgy szerettem volna”!

Az unalom ellensége a ténykedés, olyan nincs, hogy „nincs mit csinálni”.

Ha gyermekünk azok közé tartozik, akik nehezen találnak maguknak otthoni programot, és szeretnek látványosan szenvedni az unalomtól, akkor kezdjük el őket megtanítani arra, hogyan lehet tartalmasabb életük most és később is. Popper Péter szerint, a „jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékokat hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni”, s egy jól végigélt élet végén, ha mennünk kell, talán már élni sem szeretnénk.

Mit tehetnek gyermekeink, hogy tartalmasabbak legyenek a hétköznapjaik, és ezáltal az életük is?

· Mindig legyenek céljaik! Nagyon fontosak a kisebb, rövidebb távú célok is, nem feltétlenül kell óriási tervekben gondolkodni. Követhető, visszajelzést adó célokat tűzzenek ki!
 
· Akarjanak fejlődni, jobbak lenni egy-egy szeretett tevékenységben (biciklizés, gördeszkázás, rajzolás) – próbáljanak ki új technikákat, fogásokat, módszereket!
 
· Győzzék le félelmüket, és próbáljanak ki olyan tevékenységet, amihez lenne kedvük, de eddig még nem mertek belefogni! Bátran kell élni! Minden siker egy első próbálkozással kezdődik. Sok művész/tudós/sportoló úgy talált rá arra a területre, amiben végül sikeres lett, hogy kezdetben fogalma sem volt róla, mire képes valójában. De ha gyerkőcünk az adott tevékenységben nem élete értelmét találja meg, legalább tapasztaltabbá válik.
 
· Élvezzék a tevékenységeket saját magáért! Jó dolog a zsebpénz, a jutalom, a díj, és minden elismerés, de tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy amin éppen ügyködnek, azt teljes átéléssel, koncentrálva, örömmel végezzék! Azért, mert jó csinálni.
 
· A kreativitás nemcsak bizonyos személyek kiváltsága. „Nem jut semmi jó az eszembe. Nincsen semmi jó ötletem.” Nem kell a világ legeredetibb gondolatára várni, ahhoz hogy valami kreatív dologgal töltsük el az időnket. Mutassunk csemetéinknek olyan gyűjtőoldalakat, ahol megnézhetik, mások mit alkottak, és merítsenek ötletet abból!
 
· Kapcsolódjanak be a család életébe, keressenek helyet maguknak a hétköznapok áramlatában! Az érdeklődő, részt vevő magatartás kitölti az időt és a tudatot. Mindenkinek jólesik a figyelem, az együttlét, a beszélgetés és nevetés.
 
· Segítsük gyermekeinket, hogy megtanuljanak igazán „elmerülni” foglakozásaikban. Ha olvasnak, kapcsolják ki a telefonjukat, helyezkedjenek el kényelmesen, és adják át magukat a tartalomnak! Legyenek ott, ahová a könyv repíti őket! Ha zenét hallgatnak, figyeljék a hangszereket, hagyják, hogy hasson rájuk a dallam, és elindítson bennük valamilyen érzelmet, élményt! Ha alkotnak, tapasztalják meg a színeket, az anyagokat! Ezt úgy érhetjük el, ha mi is megosztjuk velük élményeinket. Arra vigyázzunk, hogy ne ítélkezzünk, és ne vezessük őket; mindig fogalmazzunk úgy, hogy érezzék, lehet saját – a miénktől eltérő – véleményük, ízlésük.

 

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink hasznosan és jól éljék az életüket, mutassunk ebben példát!

Meséljünk saját eredményeinkről, de ne akarjunk hősök lenni! Értékeljük azt, amit ők tesznek nap mint nap, és ne elvárásainkat soroljuk! Nem biztos, hogy ők hasonló tevékenységekben találják fel magukat, mint amiben mi. Ne tiltsunk, irányítsunk, és ne erőltessünk semmit! Annyit ténykedjenek napközben, amennyiben örömüket lelik, ami saját belső egyensúlyukhoz szükséges.

„Pszichés teherbíró képességünk megnövelésével, kiaknázatlan tartalékaink mozgósításával, a fontos és kevésbé fontos dolgok közötti szelekció vállalásával visszaszerezhetjük a mindennapok nyugalmát, örömeit.” (Popper Péter)
hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenegy − négy =

hirdetés