Azért küzdött, hogy egy kicsit jobbá tegye ezt a világot. Oriana. Az újságíró, a lázadó, a legenda. Könyvajánló

Utolsó éveiben szinte semmi más nem érdekelte, csak az, hogy be tudja fejezni családja történetét. Nagy fába vágta a fejszéjét, három generációig nyúlt vissza a memoárja; és Oriana Fallaci a rá jellemző alapossággal próbálta megírni, gyakran elveszve a részletekben. Fokozott koncentrációt és sokéves kutatómunkát igényelt tőle ez a vállalás, úgy érezte, tartozik ennyivel olasz felmenőinek; teljes visszavonultságban alkotott New York-i apartmanjában, ám a magány nem emésztette. Mindig is igényelte az egyedüllétet, „együttélős” párkapcsolataiban rendre gondot okozott számára, hogy nem jutott elég levegőhöz vagy háttérbe kellett szorítania a munkáját.

Személyiségét a II. világháború edzette, szülőhazájában, Olaszországban élte meg a fasizmus borzalmait.

„Kislány koromban az éhség, a didergés és a rettegés nagymestere voltam.”

Gyereklányként csatlakozott az ellenállókhoz; apját elfogták, megkínozták. Oriánát mélyen érintette, amikor a börtönbe látogatva meglátta apján a kegyetlen bántalmazás nyomait. Örökre belé égtek anyja vigasztaló szavai: „Az apád politizál. Azért küzd, hogy egy kicsit jobbá tegye ezt a világot…”

Oriánában sohasem nyugodott el a harcias szellem. Korán eldöntötte, hogy írni fog. Azért, hogy egy kicsit jobbá tegye ezt a világot. Interjúival, publicisztikáival hamar kitűnt, jól fogalmazott, jól kérdezett, és nem volt rest véleményt formálni. Az apró termetű, madárcsontú nő férfias erényeket birtokolt – amennyiben az elszántságot, a vakmerőségbe hajló bátorságot és karakánságot annak vesszük. 

Lényében ellentmondás feszült, fizikai adottságait tekintve maga volt a törékeny báj, nőies megjelenésével tompítani tudta a maszkulin jellemvonásokat. Egészen addig, amíg rá nem gyújtott és el nem káromkodta magát (márpedig ez elég gyakran előfordult). Vérbeli újságíró volt, aki nem pusztán utána, hanem elébe is ment az eseményeknek. Zabolázhatatlan zsurnalisztaként nem ismert kompromisszumot. Megjárt jó néhány háborús övezetet, köztük Vietnamot és a forrongó Közel-Keletet. Mindent elért, amit ebben a (macsó) szakmában el lehet érni. A kisujjában volt a mesterség, ha kidobták az ajtón, bemászott az ablakon.

„Egy interjú rengeteg időt vesz igénybe, akár négy-hat órán át is tarthatnak. Ezen idő alatt annyi energiát égetek, mint egy bokszoló a ringben. Úgy építem fel a szöveget, akár egy színházi előadást, megvágom, csiszolgatom, megválasztom a ritmust és a csattanókat…”

Nem különösebben szívlelték az újságírótársak, mert kitűnt közülük: ha interjút kért, a világhatalmi elit tagjai sem tudtak neki ellenállni. Egy Fallaci-interjúnak presztízse volt, tömegekhez jutott el, ezért az interjúalanyok vállalták még azt a kellemetlenséget is, hogy Oriana megleckézteti őket. Nem hízelgett, nem tetszelgett, kiprovokálta a választ. Amit ő képviselt, azt médiaiskolában nem lehet elsajátítani – erre születni kell.

A hatvanas évektől a kilencvenes évek közepéig a legkíméletlenebb politikai újságírónak számított. Interjúalanyai között volt többek között Henry Kissinger, Indira Gandhi, Willy Brandt, Khomeini ayatollah, Golda Meir, Zulfikar Ali Bhutto, Hugh Hefner, Federico Fellini, Sean Connery, Sammy Davis, Jr., Werner Von Braun, Jasszer Arafat, Reza Pahlavi.

Oriana Fallacit feminista hősnőnek is nevezik, kiállt a kiszolgáltatott, elnyomott nők, anyák mellett.

– Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni – írta. – Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád. Először is harcolnod kell azért, hogy megtudják: ha Isten létezne, ősz öregasszony vagy szép lány is lehetne. Azután harcolnod kell, hogy megértesd az emberekkel: a bűn nem azon a napon született, amikor Éva leszakította azt az almát. Azon a napon egy csodálatos erény született, amit úgy neveznek: engedetlenség. Végül azért kell harcolnod, hogy bebizonyítsd: formás, kerek testedben értelem lakozik, és meghallgatásért kiált. 

 

***

Fallaci nagy férfifaló hírében állt, nem vetette meg az egyszeri kalandokat. Tudatos döntés állt emögött: a szexet jól tudta kezelni, de az érzelmekben, a szerelemben rendre elveszett. Szerelmes nőként kifordult önmagából, elvesztette irányító erejét, és ezt az énjét nem tudta uralni, sem kezelni. Pechjére a partnerei sem tudtak mit kezdeni a „nyafka” Orianával, és egy idő után menekülőre fogták; a csalódások megkeményítették a szívét. Érett nőként tapasztalta meg a szerelem építő erejét.

„Életem egy bizonyos pontján csoda történt velem. Találkoztam Alekosz Panagoulisszal, szerettem őt és ő viszontszeretett. Azért beszélek csodáról, mert nem csak afféle szokványos szerelem volt ez. Hatalmas nagy szerelem volt.”

Amikor a férfi meghalt, Oriana hosszú időre visszavonult, a gyászba temetkezett. Kiírt magából mindent. „Két és fél évig nem láttam ki a fejemből; csak pár emberrel beszéltem, aki közel állt hozzám; teljesen elszigeteltem magam a külvilágtól.” A könyv címe: Un uomo, azaz Egy férfi.

Nem véletlenül lett a Fallaci életét bemutató könyv címe: Egy nő. (A kötet a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban.)

A háromgenerációs családregényt, amin élete utolsó éveiben dolgozott, sajnos nem tudta befejezni. Pontosan tudta, hogy meg vannak számlálva a hónapjai, a daganat rágta testét-lelkét. Utolsó komolyabb szerepvállalása a World Trade Center elleni támadáshoz kapcsolódik, rendkívüli módon felzaklatták a 2001-es események. A családregényt félredobva megírta A harag és büszkeség c. könyvét. Tarolt – 3 millió példányban kelt el világszerte. A szenvedélyes hangú, megosztó kötetben letaglózó váteszi hangon szól (a 2000-es évek elején!) a radikális iszlám Európát s a nyugati civilizációt fenyegető térnyeréséről. Ezzel a kötettel búcsúzott olvasóitól. Majd hazautazott Firenzébe meghalni. 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

19 + 8 =

hirdetés