Azt kell fésülni, aki kócos. Ágnes vagyok, cigánytelepen születtem. Egy szabad és erős nő története

Farkas Ágnes vagyok. 1962. január 27-én születtem Halmajugrán a cigánytelepen. Hatan voltunk testvérek, én vagyok a hatodik. Két testvérem meghalt, mert volt idő, amikor a szüleimnek nem volt hová mennie, ezért egy kitakarított malacólban laktak. Két testvérem tüdőgyulladásban és kanyaróban meghalt.

doll

A szüleim vályogvető és zenész cigányok, később készítettek annyi téglát, hogy építettek egy házat. Egy helyiségből állt. Ebben születtem én. Négyen aludtunk egy ágyban.
Apám később felhagyott a zenéléssel, és néha vállalt alkalmi munkát. Az ital tönkretette őt; 57 évesen alkoholizmus miatt meghalt. Anyám a visontai Gagarin Hőerőműben dolgozott, annak felépítésétől 35 évig. Onnan ment nyugdíjba. Az állandó erős zaj miatt félig megsüketült.

Testvéreim Pestre mentek dolgozni, az építőiparba segédmunkásnak, munkásszállón laktak. Egyikük sem tanult tovább.

Anyám analfabéta, apám nem törődött velem. Senki sem tudta mi történik velem az iskolában és iskola után.

Volt a falunak egy kis könyvtára, amiben én az összes könyvet elolvastam kilenc éves koromtól, addig, míg el nem költöztem a faluból. Senki nem volt a nyolcadikos ballagásomon, és nem látták a kitűnő bizonyítványomat. Egyedül határoztam és döntöttem a továbbtanulásomról. Egyedül intéztem a felvételi eljárást. Ősszel egyedül indultam Egerbe, ahol még sosem jártam előtte.

A vonaton hagytam anyám utolsó új ötszázasát, amit egy hónapra adott. Nem tudom, ő mit evett egy hónapig… Felajánlotta a nevelőtanárom, hogy legyek önként állami gondozott, így nem kell fizetni a kollégiumért és az étkezésért. Elfogadtam.

A szünetekben nem volt hová mennem, mert nem volt pénzem. A Dobó István Gimnázium angol-orosz tagozatára jártam. Amikor elkezdtem, tetves voltam, mert a nyáron együtt fürödtünk a patakban a többi cigánygyerekkel és mindig visszafertőztük egymást.

Nem volt télikabátom, iskolaköpenyben jártam télen is, míg kaptam az államtól egyet. Nehezen illeszkedtem, egyedül voltam cigány.

A Magyar Rádió novellapályázatot írt ki, amire beneveztem. Országos harmadik helyezést értem el, a rádió beolvasta a novellámat. A Hevesi Szemlében megjelent nyomtatásban. Egy Levi’s farmert vettem a honoráriumból. Nagyon szerettem írni, olyankor elfelejtettem minden mást.

Tizennyolc évesen férjhez mentem, három gyermekem született. A férjem évekig vert, terrorizált; sokat bujkáltam, költözködtem a gyerekeimmel, míg végül tíz év alatt sikerült elválnom. Egyedül neveltem fel a gyerekeimet, közben dolgoztam és tanultam.

A Wesley János Főiskolán szereztem első diplomámat, szociális munkás szakon. Szakdolgozatom címe: Többoldalú előítéletek, megjelenési formák és lehetséges kezelésük egy településen (Halmajugrán). A másik diplomám újságíró (Bálint György Újságíró Akadémia). Mindkét képesítés kiváló minősítésű.

Már a főiskola ideje alatt dolgoztam szociális munkás gyakornokként a Dzsumbuj Help Klubban és a Lenhossék utcai családsegítő Szolgálatnál. Belső Ferencváros ún. rehabilitációja akkortájt kezdődött el, ami véleményem szerint igazából a nemkívánatos cigányok eltüntetését jelentette.

Voltam mentor is, én számoltam fel kis segítséggel Zsámbok község cigánytelepét. Nem vagyok rá büszke. Később hívtak a zsámboki családok, mert a beígért munka és a felzárkóztató oktatás nem valósult meg, pedig eredetileg komplex programként hirdették meg. Már az első közüzemi számlák kifizetése problémákat okozott nekik. Sokat küzdöttem a falu többségi lakosaival, az önkormányzattal, a minisztériummal.

Ebben az időben már gyakornok voltam a Népszabadságnál. Az első cikkem Ózdról szólt –  Alkotótábor az utcán. Később külsős munkatársként több hasonló riportot írtam: A tánc nem elég (Halmajugráról). Azt kell fésülni, aki kócos (Sajókazáról). A Tajgetosz virágai, Bódvalenkéről. Ezt másnap átvette a CNN. De nem erre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy azon a héten a falu megkapta az első hét millió forintos támogatást és festéket egy gyártól, amivel elkezdhették a freskók festését. Mai is hívnak a „Sárkány ünnepre”.

Nem sorolom fel az összes cikkemet. Írtam Magyarországon megjelenő angol nyelvű magazinba, írtam az Amaro Dromba (Ölelő nap).

Mindeközben felnőttek a gyerekeim. A nagyfiamnak festékboltja van, sikeres üzletember. A lányom Farkas Franciska színésznő. Filmje – Viktória a Zürichi expressz – Los Angelesben a Magyar Filmfesztiválon elnyerte a legjobb film díját, ő pedig megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat.

Legkisebb fiam Angliába jár egyetemre, a University of Badfordshire tanulója, English Language & Linguistics szakon. Mellette részidős munkát vállal.

Én pedig eljöttem vele, hogy segítsem. Dolgozom, idős embereket gondozok, így keresek annyit, hogy megéljünk. Remélem a fiam eljut a diplomáig, és tanár, vagy tolmács és fordító lesz.

Azt a napot várom, amikor feldobja a négyszögletű sapkáját, én pedig ott állok sírva, és nézem. Giccs vagy nem, nem érdekel.

hirdetés
9 válaszok
  1. Nikolnikol1983@freemail.hu
    Nikolnikol1983@freemail.hu says:

    Minden elismerésem a kitartásodért ez egy igazán példamutató érték azok számára,akiknek már lassan minden reményük szertefoszlik.
    Nagyon tanulságos volt.

    Válasz
  2. Ilka
    Ilka says:

    Gratulálok, erős és határozott ember vagy, csak így tovább. Kívánom, hogy életed példája legyen minta a csüggedőknek, reményvesztetteknek. Üdvözlettel Ilka

    Válasz
  3. Markót Julianna
    Markót Julianna says:

    Tegnap fogalmazódott meg bennem, hogy szükségeltetne az, hogy ösztönző, építő jellegű, felfelé és szét és szana össze vissza… irányúúú; irányzatokra van szükség a médiában és az egész világban…Nagyon szépen köszönöm.

    Válasz
  4. Erika Neudl
    Erika Neudl says:

    Erika Neudl “Én pedig eljöttem vele, hogy segítsem. Dolgozom, idős embereket gondozok, így keresek annyit, hogy megéljünk. Remélem a fiam eljut a diplomáig, és tanár, vagy tolmács és fordító lesz.

    Azt a napot várom, amikor feldobja a négyszögletű sapkáját, én pedig ott állok sírva, és nézem. Giccs vagy nem, nem érdekel.” Írja Ágnes. …………………………………………………………………………………………………….

    Újságíróként ez nekem egy döbbenetes írás. Hömpölyög az élettörténet és egy-egy mondat, egy fél odaragasztott új mondat akkorát üt ököllel az ember(-lánya) szívén, hogy azonnal odaszaladna megölelni Ágnest. Egy új mondat, de már a fele is !!!… több évet jelöl, és az ember(-lánya) adna mindenéből, de mindenéből…amije csak van a sűrű sötét kerek erdő közepében…. Régebben Metro nagyriportokat, cikkeket írtam, sokszor a nyomorról, az utca emberéről… A Dózsa György úti hontalan kórházban, (ahol 3 négyzetméteres kazettákban lakhattak emberek, de bezárhatták beűlről…!!!) … a kórházban, egy ilyen baba volt az ablak sűrű rácsába befűzve. Az ablak koszos volt, de nem két hét, húsz év kosza rajta, mint a savas eső, ami megmarta… alatta egy rohadó lábú, bűzlő sebű embert akart rendbe hozni egy olyan csodálatos orvosbácsi, aki maga volt a szerény Isten. Ott volt a baba felette, a kukában találta… Rendellenes babapózban, a vállánál fogva nyeklett félre…Ágnes… A 2disznóólba költözés-rettenet2, a semmi-másom nincsen “mégis” emberi megoldása… A kitűnő bizonyítvány kézben tartása egyedül, a siker magányosan ugyanolyan trauma, mint a kudarc egyedül. Nagy szavakat nem akarok írni, de micsoda tartás!?! Honnan jön a semmiből?? A semmi hátán kap erőre a minden. Akkor tehát van karma. Kell, hogy legyen…. Olyan úton menni, amit senki nem mutat meg. Olyan úton menni, amit senki nem mutat meg, hatalmas frusztráció. Mint a Don-i menet. Rettegve haladni a semmi felé, fázva, éhesen, botorkálva, kiverten! Szégyen/nem szégyen, elsírtam magam. . .Úgy döntöttem: Nem szégyen.

    Válasz
  5. Agi
    Agi says:

    Kedves Agi,

    A sok kozos sorsvonas arra kesztet, hogy a hitedben, amit ezekben az idokben, hozzam hasonloan bizonyara neked is nagyon nehez toretlenul megorizned, megerositselek.
    Idotallo ertekeket kozvetitesz a gyermekeid szamara a lemondasokkal, az ujabb es ujabb aldozattal, emberkent, nokent, anyakent magyarkent es szocialis munkaskent egyarant. Hiszem azt, hogy minden eronket es tehetsegunket el kell hasznalnunk olyan celokert, amelyek onmagunkon tulmutatnak. Buszke vagyok Rad, arra, ahogy az eletedet iranyitod, ahogy felelosseget vallalsz onmagadert, a gyermekeidert, a jovoert! Szeretettel olel egy masik Agi, egy masik magyar, egy masik szocialis munkas, es egy masik igeretes egyetemista edesanyja Londonbol

    Válasz

Trackbacks & Pingbacks

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három − 2 =

hirdetés