Az ördög markából Isten tenyerébe. Egy fiatal nő megtérésének története
Az ördög markából Isten tenyerébe. Ezt a címet adta Kazinczy Gyöngyvér építészmérnök, fotográfus 2017. december elején megjelent könyvének, melyben megtérésének történetét meséli el. A 36 éves, Veszprémben élő nő élete nagyjából két éve gyökeres fordulatot vett. A változást magam is észleltem, úgy is, hogy nem vagyunk közeli ismerősök. Érzékelhető volt, hogy komoly fordulat állt be nála – jelét adta a Facebookon. Istenes posztjait nem mindenki tudta a helyén kezelni, csak sejteni lehetett, hogy komoly válság indította el ezen az úton. Ekkoriban – a hevesebb, intoleráns reakciók hatására – született az alábbi jegyzet.
Most pedig – bő egy évvel a cikk megszületése után – a kezemben tartom Az ördög markából Isten tenyerébe c. könyvet, Gyöngyvér vallomását és zavarban vagyok. Kaptam belőle egy tiszteletpéldányt, tartozom annyival, hogy írok róla – ez jár a fejemben -, és tudom, hogy ez nem jó irány. Hálából vagy betyárbecsületből nem szabadna nekiugrani egy olyan (vélemény)cikknek, ami – szinte biztosan – nem fog tetszeni a szerzőnek. Ennek a cikknek ráadásul van előzménye: túl vagyunk Gyöngyvérrel egy hosszúra nyúlt chat-es párbeszéden.
Amit eredetileg könyvismertető címén összehoztam, az Gyöngyvér olvasatában felszínes és hamis. Nincs szüksége lájkvadász, újságírós címre (Parázna, bálványimádó életet éltem…). Elfogadom – megváltoztatom a cikket a címével együtt. Igyekszem megérteni, hogy ő már rég nem az embereknek akar megfelelni, hanem csak Jézusnak és Istennek. (Igyekszem megérteni, hogy ennek ellenére hálás azoknak a orgánumoknak, melyek – bár szerinte nem az Igazságot képviselik – írnak a könyvéről, mert ezáltal az Örömhírt terjesztik.)
Gyöngyvér nem kertel, nyíltan közli, hogy szerinte ez a magazin sem Istennek tetsző, mert eltereli a figyelmet az Igazságról. Felőle mehetne ez is a tűzre, de, minthogy online magazin, gyújtósként nem hasznosítható. Erre a célra megfelelőbb Csernus Imre, Pál Feri egy-egy könyve, melyekről Gyöngyvér provokatív módon egy provokatív fotó kíséretében azt írta nemrég a Facebookon: Gyújtós. Akinek nem inge, ne vegye magára!
Zavarban vagyok, mert a fenti jegyzetem a toleranciáról szól. Miként a címében is benne van: a mindennapos tolerancialeckékről. Gyöngyvér tolerancialeckéi egyre magasabb szintet ütnek meg… Végigolvastam a könyvet A-tól Z-ig, kell hozzá – főként a bibliai, istenes részekhez – egy nagy adag nyitottság. Tolerancialecke ez is – segít gyakorolni az ítéletmentes elfogadást. Ez mindannyiunkra ráfér…
Kívánom Gyöngyvérnek, hogy legyen képes megbékélve, szeretettel visszagondolni régi, világi önmagára, aki kinevetné, meg sem hallaná a mai – új – Gyöngyvér bibliai idézeteit, s legyen képes szeretettel elfogadni azokat is, akik nem az általa választott úton járnak. Akik számára nem Jézus az út, az igazság és az élet… Hisz, ahogy a könyvében azt le is írja: A hitet nem lehet erőltetni. A hit nem mindenkié (114. o.).
A hit viszont szeretet nélkül üres… Erről szól Pál apostol Szeretethimnusza.
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem…
Miért írok mégis a könyvről?
Mert egy személyes történeten keresztül végigviszi, mekkora fordulatra képes az ember. Mert az olvasó szabad következtetéseket hozhat – megvizsgálhatja akár annak a lehetőségét is, hogy a Gyöngyvér által választott, boldog, teljes, tiszta élethez vezető út-e az egyetlen valós alternatíva. A könyv hatására akár el is indulhat rajta… (Nem zárható ki az sem, hogy elretten a radikális irányváltáson, zavar és mély aggodalom ébred benne a szerző iránt…)
Gyöngyvér magánéleti válsága idején vállalkozott a spanyol zarándokútra, egyedül – ismeretlen zarándoktársakkal – járta végig az El Camino-t, ekkor már Istent keresve; naplószerűen megörökítette az élményeit és az érzéseit – a történetnek ez a része kifejezetten érdekes…
Részletek a könyvből
– Nincs boldogabb ember ezen a földön, mint az, aki hallja Isten szavát, megérti akaratát és meg is cselekszi azt. Kazinczy Gyöngyvér Igaz története is bizonyítéka annak, hogy ez a kijelentés Igaz. Bátorítást kap a könyvből az olvasó, hogy Isten akaratának engedelmeskedni a legjobb dolog a világon – írja ajánlójában Bodor István, Gyöngyvér férje. A házaspár különleges egymásra találásáról is olvashatunk a kötetben: egy Bibliai Felfedező Kurzuson ismerkedtek meg, nem sokkal Gyöngyvér fájdalmas válóperét követően, s találkozásuk után 48 órával már kitűzték a menyegző időpontját.
Gyöngyvér írja a könyv előszavában:
– 2015 januárjában – 8 év együttélés után – egyértelműen válságba került a házasságom, és gyötört a gondolat, hogy talán jobb lenne elválni. Ekkor kerültek a kezembe olyan könyvek, amelyek hatására nagyon hamar hoztam egy döntést: kitartok a házasságom mellett, rendbe hozni szeretném, és nem elveszíteni. Kezdtem felismerni a hibáimat, tudtam, min kell változtatnom, és próbáltam nem a férjemet okolni azért, ahogyan éreztem magam. Egy állandó hiányérzet szorongatott.
(…) Nem értettem, mi hiányzik még az életemből. Szép szakmám van, meg is élek belőle – gazdagságra sosem vágytam -, volt egy normális férjem, sokat utaztunk, gyönyörű helyen építkeztünk, volt már gyermekem – aki sajnos nem velem él, de él és egészséges, ennek ellenére mégsem voltam boldog teljesen. Még több szeretetet akartam kicsikarni a férjemből, de az erőlködésem nem segített a helyzetünkön, egyre távolabb kerültünk egymáshoz. A szeretethiány tartós érzése, a szívemben tátongó űr betöltése utáni vágy vezetett rá egyre intenzívebben az ezotéria útjára. Szerettem volna jobb ember lenni, elsősorban jobb feleség és jobb anya.
(…) Jógáztam, meditáltam, lélegeztem, mantrákat énekeltem, és persze tantráztam. Igen gyorsan, már nyár végére elérkezett a legmélyebb, legsötétebb pontja ennek az ezoterikus ámokfutásnak egy barátokkal töltött tengeri kajakozás után. Nem telt el egy hét a hazatérésünk után, és a férjem egyik este váratlanul közölte velem, hogy szeretne elválni. Derült égből villámcsapásként ért a bejelentése…
(…) Pár nappal később kundalini jógára mentem, szívcsakragyakorlatra. Egy teniszlabdával a mellkasom alatt hasaltam a földön, lélegeztem, és csak sírtam a házasságom válsága miatt. Egyszer csak azt éreztem, hogy a szívemet, a mellkasomat vakítóan fehér fény tölti be. A fájdalom, mint egy szivacs, magába szívja azt a sok szennyet, azt a sok salakot, ami a szívemben felhalmozódott, és eltávozik belőlem utat engedve a világosságnak. Tisztultam. Rázott a zokogás közben. Az oktató mellém lépett, a kezét a hátamra tette, és azt mondta, hogy most valami nagy dolog történt, éreztem-e? Éreztem. Isten járt ott. Bennem. A szívemben. Világos volt, hogy ez az az Isten, aki a Biblián keresztül szól hozzánk. Honnan, miből? Csak tudtam, minden kétséget kizáróan.
(…) Nem gondolom, hogy a házasságom válsága büntetés lenne azért, amiért parázna, bálványimádó életet éltem. Egy fájdalmas figyelmeztetés, hogy megtaláljam a helyes utat, megtaláljam és elfogadjam Krisztust Megváltónak, hogy átvehessem végre az ajándékot tőle. Még időben. (…) A megtérés az elme és az életstílus teljes átformálása. Változok, de nem a saját erőmből. Isten formál. Így lesz tartós a változás.
(…) Elvesztettem a régi életem látszólagos biztonságát, békéjét (a férjem, a családi életem), de megtaláltam Istent, és az ő Fiát, és ezáltal egy új élet valós békéjét, Isten által nyújtott valós biztonságot.
***
A szerzőről
Kazinczy Gyöngyvér 1981-ben született Budapesten. Építészmérnök, fotográfus, és jelenleg egy keresztény, teológiai főiskola hallgatója. 2007-ben költözött Veszprémbe, ahol szép munka, házasság, kiegyensúlyozottnak, békésnek tűnő élet várt rá. Valami mégis hiányzott az életéből. Végül egy fájdalmas csalódás, és egy valós találkozás Istennel hozta el életébe azt a boldogságot, teljességet, megelégedést, és az élet értelmét, ami korábban hiányzott, amire mindig is vágyott.
A könyv magánkiadásban jelent meg. Van már Facebook oldala is, itt lehet megrendelni: Az ördög markából Isten tenyerébe >>
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.