Szeretet-prostituáltként élni. Amikor a párkapcsolatban az alárendelődés éltető feszültség
Amikor Ágota találkozott a „szeretet-prostituált” kifejezéssel, megrendítő intenzitással ismert magára. Minden „tünet” illet rá. Csodálatos hallgatóság volt akkor is, amikor a másik mondanivalója egyáltalán nem érdekelte… A saját szükségleteit folyton figyelmen kívül hagyta a kapcsolat érdekében… Képes volt tökéletesen berendezkedni a másikat ellátó „üzemmódra”… És hatékonyan el tudta hallgattatni a belső meggyőződését és értékrendjét, amikor rátalált a soron következő Nagy Ő-re.
Ágota mindegyik férfit a meglévő kapcsolatából csábította el – mert szüksége volt a kihívásra, a harcra és a „rivális” nő legyőzésére. Kedvesei minden kedvenc filmjét, zenéjét, ételét, témáját felderítette és teljes felkészültséggel, kizárólag rájuk fókuszálva várta a velük tölthető, lopott órákat. Csak bekorlátozott idő jutott neki, mert sosem léphetett ki a szeretői státuszból.
Ágota addig volt domináns, izgalmas, sokszínű, amíg a csábítás harca energiával töltötte fel, de a megszerzett férfiak mellett láthatatlanná, jelentéktelenné fakult. Egyik szerelme sem szakított miatta… Néhány hónapig „töltődtek” nála, fürödtek a feléjük áradó rajongásban, de Ágota előbb-utóbb megjelenő kimondatlan, mégis kézzelfogható elvárásai és érzelmi zsarolásai miatt eltűntek.
A lány pedig ott maradt csalódottan; megfosztva a várakoztatás, a rákészülés, az alárendelődés – számára éltető – feszültségétől. Az, hogy ez a fajta stressz olyan számára, mint a függést okozó drog, arra az önismereti munka során ébredt rá.
És feltárult mindennek a gyökere is. A hiányzó jó női, férfi és párkapcsolati minta…
Ágota édesanyja egy végtelenül zárkózott, félénk, alárendelődő asszony volt, akit férje sohasem tisztelt, akit rendszeresen megalázott otthon, és a külvilág előtt is. Még kislánya sem talált utat hozzá. Anyja zárkózottságát és félszegségét sajnos közönyként élte meg, az asszony bátortalan, suta közeledéseire kamaszként pedig már dühös, megvető, dacos hallgatással reagált. Amikor édesanyja mellrákban meghalt, Ágota 17 évesen magára maradt minden olyan érzéssel, amit hosszú évekig kézbe venni sem tudott, és rálátni sem.
Ágota apja erőszakos, megfélemlítő, sikertelen hangember. Kislánya számára kegynek számított kiérdemelni a figyelmét és elnyerni az elismerését, de persze ebben sem volt sok öröm. Ágota egy morzsányi odafordulásért igyekezett apja lábai elé hordani a világot. És ezt tette később a kapcsolataiban is.
A gyenge, boldogtalan, korán elvesztett édesanya, és a hiteltelen, együttérzés nélküli édesapa mellett Ágota olyan nővé vált, aki hatalmas energiával tudott szolgálni a szeretetért. Akinek „biztonságot” jelentettek az elköteleződés-mentes szeretői kapcsolatok, mivel szülei nem bizonyították neki, hogy egy férfi-női viszony és a szülővé válás boldogságot hozhat.
Mivel szülei sosem voltak kíváncsiak rá, nem volt képes felismerni, kimondani és képviselni az érzéseit és vágyait. Most már tudja, hogy amiatt, mert nem tapasztalhatta meg egy nő (az édesanyja) szeretetét, önmagában sem tudta szeretni a nőt. Ezért volt mindig csak rendelkezésre álló szerető, és azért volt számára annyira fontos a „többi nő” legyőzése, hogy anyjával ellentétben ő megélhesse az erejét.
Ágota elfogadta, hogy a dühe mögött fájdalom volt. Elgyászolta mindazt, amit gyermekként nem kapott meg. Tudja, hogy nem kell „prostituálódnia” a szeretetért, hogy jár neki a figyelem, a törődés, az intimitás és a kölcsönösség.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.