Hogyan születik a Jégkirálynő? Viktória története
A jég gyönyörű tud lenni. Tiszta, csillogó, fénylő, elbűvölő – de csak messziről. Közelről fáj, mert kemény, hideg, és sebet éget a bőrbe. Viki jégkirálynő volt: gyönyörű, de ha próbáltak közelebb kerülni hozzá, vagy ha megérintették, sebeket osztott.
Öt éve ment férjhez, de úgy, hogy közben viszolygott a szeretkezéstől. A diplomaosztóig még barátja sem volt, utána pedig négy évig élt egy olyan párkapcsolatban, ahol nem érintették meg a kedvesével egymást.
Vikinek nem volt fontos a szex. Nem kívánta. Erőszakosságnak élte meg férje vágyának intenzitását. Kötelességből teljesítette, teljes sötétségben, az arcát félrefordítva, utálkozva, mereven. Kezdettől elutasította Gergő minden újító ötletét, kedvességét, próbálkozását. Ha egyáltalán hajlandó válaszolni férje kérdésére, hogy min változtasson, akkor Viki csak annyit vetett oda, hogy „akard ritkábban, és csináld rövidebben!”
A kapcsolatuk válságba került, Gergő elfáradt, és elkerülhetetlennek érezte a válást. Nem akarta tovább elviselni azt az embert, akivé Viki mellett vált. Dühös, frusztrált férfivé, aki akaratlanul is visszaadta azt a bántást, amit a felesége visszautasítása és undora okozott benne.
Viki megijedt, és belátta, itt az a pont, mikor már nem halogathatja tovább annak kiderítését, hogy mi történt vele. És előtörtek belőle az édesanyjától kapott, az életét leginkább meghatározó mondatok.
„Nem kapartattalak el, de nem érted meg ezt az áldozatot.”
„Csak egyszer mondom el, legközelebb már megverlek.”
„Akkor is csináld meg, ha nem akarod!”
„Mosolyogj, mert ha meglátják rajtad, hogy megvertelek és sírtál, még jobban megverlek!”
Viki házasságon kívül fogant, az apa nem vállalta fel őket. A kislány születését szégyenként élte meg az anyja, és rajta büntette le minden fájdalmát és csalódását… Viki védekezésből vált Jégkirálynővé. Meg kellett fagyasztania a szívét ahhoz, hogy ne érezze mindazt a fájdalmat, amivel az anyja elárasztotta. És meg kellett fagyasztani önmagában a nőiességet és a szexualitást. Mindazt, ami őt létrehozta.
Most, néhány évvel később Viki már jól van. Nagy utat járt be és nagyon sokat változott. Gergővel ugyan a párterápia után elváltak, de tudják, hogy jó és becsületes döntést hoztak.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
