Az ellehetetlenítés mesterei: miről ismerhető fel az aknamunkás?
Az a jelenség, amit aknamunkának hívunk, elég alattomos, és akik ellen kifejtik, gyakran csak azt érzékelik, mintha adott közegben fogyna körülöttük a levegő, valahogy megváltozik a személyükkel kapcsolatos hozzáállás, viselkedés. Peremre kerülnek egy társaságban, csoportban, látványosan elkerülik vele a kapcsolódást, fagyosak a köszönések, eltűnnek a mosolyok. Ez a tapasztalás önmagában is elég nyomasztó. Fokozza a zavart, hogy nem értik mások megváltozott viselkedését, furcsa húzásait, ezért sokan magukban kezdik az okokat keresni, magukat kezdik monitoringozni, ostorozni. Hajlamosak azt gondolni, hogy velük van a baj, elkövettek valamit vagy mulasztottak, rossz a kisugárzásuk stb.
Nem zárható ki, hogy az aknamunkának van valamiféle megfogható, akár jogosnak is nevezhető indítéka, de attól még a jelenség ártalmas, közösségi és egyéni szinten egyaránt. Összeszedtem az aknamunka természetéről néhány tényszerű megállapítást, melyek segíthetnek megvilágítani, miért is ártalmas ez jelenség és pontosan miről is szól.
Az aknamunka háttértevékenység.
Az aknamunka nem igényli az objektív igazságot, szubjektív indíttatású, sohasem független személyes érzésektől, érdekektől.
Az aknamunka ellen nem lehet nyíltan védekezni, mert maga az aknamunka sem nyílt.
Az aknamunka, ha elég kitartóan gyakorolják, eléri a célját.
Az aknamunka csapatmunka – szövetségesekre van szükség ahhoz, hogy „hatékony” legyen.
Az, akire az aknamunka irányul, az „aknamunkás(ok)” szemében sohasem áldozat.
Az aknamunka sorsokat törhet keresztbe, de ez az „aknamunkás(oka)t” nem érdekli.
Az aknamunkás ügyes manipulátor.
Az aknamunkás élvezi az aknamunkát.
Az aknamunkás tagadja, hogy aknamunkát végez.
Az aknamunka bántalmazás.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
