Az első év az óvodában

Az óvoda mérföldkő a gyermek és a szülő életében (főként, ha elsőszülöttről van szó), a családtagok izgatottan várják, hogy a gyermek hogyan veszi az akadályokat, könnyen megtalálja-e a helyét a közösségben, s egyáltalán, hogyan érzi magát ovisként, hogyan telnek a család napjai. Tavaly több oviba készülő gyermek édesanyja írt magazinunkra beszámolót az első ovis hét – a beszoktatás – izgalmairól, menetéről. Óvónőtől is kaptunk hasznos tanácsokat a beszoktatáshoz. Ezúttal egy teljes ovis év tapasztalatait összegezzük – szülői szemmel. Természetesen minden ovi, minden gyerek más, s mi magunk is, szülők, de van néhány általános jelenség, mellyel minden ovis és szülő találkozik, s az intézményi szabályok is több ponton egyeznek.

Fotó: Babicz Rita

A szülők rémálma, amikor a gyerkőc – a sajnos általánosnak mondható – reggeli kapkodásban rázendít: nem akarok oviba menni! Hálás vagyok a kisfiamnak, mert ezzel a nehézséggel nem kellett megküzdenünk. Érdekes módon már bejáratott ovisként – az utóbbi 1-2 hónapban – kezdett méltatlankodni, amikor a lesz ma ovi? kérdésére igennel feleltünk. A hétvégéket, szüneteket örömujjongással fogadta. Ennek ellenére kijelenthetem, szeret oviba járni.

Reggelente több gyereknél tapasztaltuk (nemcsak az elején, hanem egész évben), hogy nehéz számukra az elválás; némelyiküknél mintha elhagyhatatlan rítus lenne: kapaszkodnak az anyukájukba, apukájukba, sírnak a csoportszoba előtt, nem akarnak bemenni. Ez az első időszakban különösen megterhelő érzelmileg a szülőnek, hiába mondják az óvónők, hogy a csemete a 2. percben már vígan elvan (s ez valóban így is van), önfeledten játszik a többiekkel. Mit tegyünk ilyenkor? Az óvónők nem tartják helyesnek (általában), ha a szomorkodó gyermeket hosszan pátyolgatja az anya vagy az apa a folyosón, ezzel ugyanis partnerré válunk a játszmájában, ráadásul az érzelmileg felfokozott jelenet a többi gyerekre sincs jó hatással. Ha nehéz is, gyorsan el kell búcsúzni, támogató szavakkal: szeretlek, sietek érted uzsonna után stb.

Napirend. Nálunk reggel 7.30-tól fogadják a gyerekeket. A korán érkezők játszanak – hetente egyszer tornával kezdődik a napjuk, ezen nem kötelező részt venniük -, reggeliznek; 9.30-ig tart a reggeli, majd kezdődnek a foglalkozások (kreatívkodnak, mondókákat, dalokat tanulnak, ajándékokat készítenek stb.), 10.30-kor tízóraiznak. Nálunk csak gyümölcsöt kapnak tízóraira. A gyümölcsről a szülőknek kell gondoskodniuk forgó rendszerben, mindenki egy hétig felel a csoport gyümölcsadagjáért. A gyerekek 11-től 12 óráig az udvaron játszanak, amennyiben jó az idő, nem esik az eső vagy a hó. Ebéd után, kb. 13-től 15 óráig alszanak; majd uzsonnáznak; 15.30-tól lehet értük menni; 16.45-től az ügyeletes óvónők vigyáznak rájuk az ügyeletes csoportszobában.

Étkezés. A beszoktatás hetében kissé aggódva vettem tudomásul, hogy nagy étvágyú fiam csak kétszer repetázhat az oviban, ahogy mindenki más. A bölcsődében gyakran három tányérral kért az adott ételből. Jelentem, a gyermek nem maradt éhen. Nem csak azért, mert szinte mindig itthon reggelizik. Az ebédet általában szereti, az uzsonnát kevésbé (azért megeszi), ragaszkodik ahhoz, hogy én készítsem neki a reggelit. A teljes összegű – kedvezményekkel nem csökkentett – étkezési díj teljes hónapra számítva nálunk 9600 forint körül mozog. Ha a gyermek betegség vagy egyéb elfoglaltság miatt nem megy óvodába, nem kell az étkezést fizetni, ám ennek feltétele, hogy legkésőbb előző nap jelezzük a távolmaradást (ha aznap szólunk, az étkezési díjat felszámolják). Az óvodai menüről készített korábbi összeállításunk: Eszik rendesen a gyerek? Miből áll az óvodai menü? >>

Különórák. Hetente egyszer néptáncra, heti két alkalommal tornaórára járt ebben az évben – a foglalkozásokat az óvodában tartották, fizetősek. A néptánc óradíja 600 forint, a torna alkalmanként 750 forint. Mindkettőt szerette. Szeptembertől torna helyett úszásra jár majd heti két alkalommal, az óvoda szervezésében.

Betegségek. A komolyabb járványos megbetegedések szerencsére elkerültek minket. Néhány hétig skarlátveszély volt az oviban – egy másik csoportban fordult elő a betegség -, illetve tetűt is találtak valamelyik csoportban, ezért minden szülőt megkértek, hogy megelőzésként csepegtessenek a gyerek hajára teafaolajat. Ha a hiányzó napokat összeszámolom, az évben 2-3 hetet volt távol az oviból, jellemzően megfázásos, influenzaszerű tünetek miatt. Ritkán fordul elő, hogy a csoportban minden gyerek makkegészséges, értem ez alatt: nem folyik az orra, nem köhög. Lázas, bágyadt gyereket természetesen nem szabad oviba vinni, de orrfolyás miatt felesleges otthon tartani, s ezt sok szülő nem is tudja megoldani. 

Mi kell az oviba?

Az óvodába beszerzendő dolgok körét már ismertettük korábban. Saját tapasztalatok ezzel kapcsolatban.

Cipő. Legalább 3 cipőről gondoskodjunk! A benti cipő lehet egy kényelmes szandál, ezt télen-nyáron viselheti. Ha mozgásos különórákra jár, szerezzünk be egy kényelmes sportcipőt. Kell továbbá egy nyűhető udvari cipő, ami persze megegyezhet az utcai cipővel is, de célszerű erre a célra is külön rendszeresíteni lábbelit (ha az udvaron jól összesarazta, ne abban kelljen hazavinni). Ünnepségekre jó ha van alkalmi cipő (félévente kétszer, ha felveszi), s persze legyen otthoni cipellő, utcai lábbelije is az évszaknak megfelelően. Ez minimum hat cipőt jelent lábméretenként/évszakonként. Ebben a témában is jelent már meg összeállításunk: Milyen lábbelit vegyünk bölcsisnek, ovisnak? >>

Az óvodai ágyneműt nálunk kéthetente, péntekenként kell hazahozni mosásra – elegendő egy szett belőle, hétfőn kimosva, kivasalva vihetjük is vissza. Cikkünk a témában: Milyen legyen az ágytakaró? Mire szolgál a derékalj? Milyen a jó ovis zsák? >>

Az ovis zsák a gyermek váltóruháinak tárolására szolgál. Lehetőleg mindig legyen benne minden ruhaneműből 1-1 darab, beleértve az alsóneműt és a zoknit is. Mi klasszikus méretű ovis zsákot szereztünk be, nagy vállfára akaszthatóst – rosszul tettük, ugyanis a csoport 32 gyerkőcének olyan szűkös helyen kell osztozniuk, hogy minden centi számít. Érdemes tehát ovikezdés előtt felmérni a terepet, szemügyre venni a rendelkezésre álló helyet és beszélni az óvónővel; ha túl sok gyereknek kell osztoznia a szekrényen, egy kisebb hátizsák is rendszeresíthető ovis zsákként. A tornazsák értelemszerűen a tornaórán használatos ruhák és cipő tárolására szolgál. (Szegény óvónők nem győztek minket instruálni, melyik cipőt hova rakjuk…)

Ruházat. Az első szempont a kényelem! Olyan ruhát adjunk a kicsire, ami napközben nem gátolja a mozgásában, s nem izzad bele. A fiúknak a legjobb a gumis derekú melegítőnadrág. Mindig legyen az ovis zsákban melegebb felsőruházat! Murphy törvénye nálunk 100%-osan beigazolódott: ha új felsőt adtunk rá, biztosan ital- és ételfoltosan hoztuk haza. A szülők természetesen szeretik szép ruhában járatni a gyereküket , de az oviban célszerű használt ruhákat rendszeresíteni. Nálunk a nappali ruházatban alszanak az ovisok, ezért is lényeges, hogy puha és kényelmes legyen – fiúknál szóba sem jöhet például az ing vagy a farmernadrág. Az udvari játékhoz külön nadrágot kérnek, fontos, hogy ez is kényelmes legyen, hiszen szaladgálnak, kúsznak-másznak benne. Télen a legjobb az oviba rendszeresített kezeslábas!

Fogmosó poharat az intézmény ad. Két fogkefét kértek az óvodai évben és egy tubus fogkrémet. Havonta kell gondoskodni WC-papírról, papír zsebkendőről és jó minőségű szalvétáról – ezt az egyik szülőtársunk szerzi be, 500 forintot fizetünk ezért havonta.

Használjuk az óvodai jelet! Nemcsak a gyerekek tájékozódását segíti, hanem az óvónőkét, dadusokét és a szülőkét is. A legnagyobb körültekintés mellett is elvesznek időnként nadrágok, pulcsik, van, hogy adott csoportban 2-3 egyforma cipő van forgalomban, ezért ezeken is célszerű az ovis jelet feltüntetni (címkére, cipő belsejébe rajzolni tollal, alkoholos filccel, vagy hímezni).

Fejlődésvizsgálat. Tavasszal felmérték az óvónők a gyerekek képességeit, erről előzetesen szülői értekezleten számoltak be a szülőknek. Mindenki izgatottan várta a felmérés eredményét, melyet fogadóóra keretében szóban közöltek velünk, diszkréten, négyszemközt. Felmérték többek között a gyerekek szókincsét (a relációs szókincset is), logikai képességeit, készségeit, mozgásfejlettségét, a vizsgálatba rajzelemzés is tartozott. Arról is kaptunk információkat, hogy mik a gyermek erősségei (nálunk a beszéd, a zene), mik a gyengéi (nálunk az önállóság és az öltözködés), a gyermek hogyan viselkedik a csoportban – domináns, vagy inkább visszahúzódó-e, mennyire alkalmazkodó. Megtudtam, hogy a fiam erőszakosabb társai által manipulálható – új információ volt, s persze meglepő is. Valamivel jobban örültem annak hallatán, hogy együttműködő és nyugodt típus.

Milyennek látja az ovit?

Szereti az óvónőket, a dadát, nem tesz különbséget közöttük. A gyerekekkel kapcsolatos (érték)ítélete viszont meglepően karakteres. Elmondja, kit miért szeret, kit miért nem szeret. Ha nem szimpatikus neki például egy lány, a viselkedése alapján véleményezi: Anna hisztizik, Kata nem enged be a konyhába stb. Mivel a fiam rögtön középső csoportban kezdett, összeszokott közösség egyik újoncaként, aggódtam a beilleszkedési nehézségek miatt. A fiam az egyik legfiatalabb a csoportban a maga (jelenleg) 4,5 évével, a termete alapján viszont 2-3 évvel is idősebbnek nézik, ez néha generál fura helyzeteket. Ha nem is lett rögtön – s azóta sem – a csoport vezéregyénisége, megtalálta a helyét és jól érzi magát a többiek társaságában. Volt sok öröme, s persze néhány konfliktusa is, ezekről idehaza többnyire beszámolt. Akad a csoportban néhány elevenebb fiú és lány is, s ha komolyabb verekedésig nem is fajul egy-egy helyzet, az oviban már jelen van az agresszió, az erőfitogtatás. Az első ovis év az első ovis szerelmeket is elhozta. A fiam már a bölcsiben is szerelmes típus volt, ezt a formáját hozza az oviban is. Mindig kiszemel magának egy-két lányt, akikért rajong. A középső csoportban egy bájos, cserfes kislánnyal volt együtt sülve-főve hónapokig. Ovizárásra a nagy érzelmek mintha kissé kihűltek volna…kíváncsian várom, hogy szeptemberben, immár a nagycsoportban lesz-e folytatás.

Az ovi erősségei és a szülői hiányérzetek

Sok dalt, mondókát tanult a fiam az óvodában, a kreatív fejlesztéssel elégedett vagyok annak ellenére is, hogy a gyermek ez irányú érdeklődése/figyelme mintha csökkent volna. Az intézmény – vállaltan – a gyerekek zenei-, illetve mozogásfejlesztésére helyezi a fő hangsúlyt, a foglalkozások, a játékok, játszószerek ehhez adottak. Tisztában vagyok az óvónői munka nehézségeivel – emberpróbáló hivatás. Ami az elmúlt egy évben világossá vált: az óvónők szomjaznak a szülői együttműködésre és felettébb érzékenyek a szülők mulasztásaira. Budapest ovis szempontból is nagyüzem, a szülők általában nem ismerik egymást, jobbára a gyerekek barátságai alapján kerülnek közelebbi kapcsolatba egymással, s az óvónőkkel is elég ritkán lehet a gyerkőcről hosszabban beszélgetni.

Nyitókép: www.brocku.ca

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.