Az első év az óvodában

Az óvoda mérföldkő a gyermek és a szülő életében (főként, ha elsőszülöttről van szó), a családtagok izgatottan várják, hogy a gyermek hogyan veszi az akadályokat, könnyen megtalálja-e a helyét a közösségben, s egyáltalán, hogyan érzi magát ovisként, hogyan telnek a család napjai. Tavaly több oviba készülő gyermek édesanyja írt magazinunkra beszámolót az első ovis hét – a beszoktatás – izgalmairól, menetéről. Óvónőtől is kaptunk hasznos tanácsokat a beszoktatáshoz. Ezúttal egy teljes ovis év tapasztalatait összegezzük – szülői szemmel. Természetesen minden ovi, minden gyerek más, s mi magunk is, szülők, de van néhány általános jelenség, mellyel minden ovis és szülő találkozik, s az intézményi szabályok is több ponton egyeznek.

Fotó: Babicz Rita

A szülők rémálma, amikor a gyerkőc – a sajnos általánosnak mondható – reggeli kapkodásban rázendít: nem akarok oviba menni! Hálás vagyok a kisfiamnak, mert ezzel a nehézséggel nem kellett megküzdenünk. Érdekes módon már bejáratott ovisként – az utóbbi 1-2 hónapban – kezdett méltatlankodni, amikor a lesz ma ovi? kérdésére igennel feleltünk. A hétvégéket, szüneteket örömujjongással fogadta. Ennek ellenére kijelenthetem, szeret oviba járni.

Reggelente több gyereknél tapasztaltuk (nemcsak az elején, hanem egész évben), hogy nehéz számukra az elválás; némelyiküknél mintha elhagyhatatlan rítus lenne: kapaszkodnak az anyukájukba, apukájukba, sírnak a csoportszoba előtt, nem akarnak bemenni. Ez az első időszakban különösen megterhelő érzelmileg a szülőnek, hiába mondják az óvónők, hogy a csemete a 2. percben már vígan elvan (s ez valóban így is van), önfeledten játszik a többiekkel. Mit tegyünk ilyenkor? Az óvónők nem tartják helyesnek (általában), ha a szomorkodó gyermeket hosszan pátyolgatja az anya vagy az apa a folyosón, ezzel ugyanis partnerré válunk a játszmájában, ráadásul az érzelmileg felfokozott jelenet a többi gyerekre sincs jó hatással. Ha nehéz is, gyorsan el kell búcsúzni, támogató szavakkal: szeretlek, sietek érted uzsonna után stb.

Napirend. Nálunk reggel 7.30-tól fogadják a gyerekeket. A korán érkezők játszanak – hetente egyszer tornával kezdődik a napjuk, ezen nem kötelező részt venniük -, reggeliznek; 9.30-ig tart a reggeli, majd kezdődnek a foglalkozások (kreatívkodnak, mondókákat, dalokat tanulnak, ajándékokat készítenek stb.), 10.30-kor tízóraiznak. Nálunk csak gyümölcsöt kapnak tízóraira. A gyümölcsről a szülőknek kell gondoskodniuk forgó rendszerben, mindenki egy hétig felel a csoport gyümölcsadagjáért. A gyerekek 11-től 12 óráig az udvaron játszanak, amennyiben jó az idő, nem esik az eső vagy a hó. Ebéd után, kb. 13-től 15 óráig alszanak; majd uzsonnáznak; 15.30-tól lehet értük menni; 16.45-től az ügyeletes óvónők vigyáznak rájuk az ügyeletes csoportszobában.

Étkezés. A beszoktatás hetében kissé aggódva vettem tudomásul, hogy nagy étvágyú fiam csak kétszer repetázhat az oviban, ahogy mindenki más. A bölcsődében gyakran három tányérral kért az adott ételből. Jelentem, a gyermek nem maradt éhen. Nem csak azért, mert szinte mindig itthon reggelizik. Az ebédet általában szereti, az uzsonnát kevésbé (azért megeszi), ragaszkodik ahhoz, hogy én készítsem neki a reggelit. A teljes összegű – kedvezményekkel nem csökkentett – étkezési díj teljes hónapra számítva nálunk 9600 forint körül mozog. Ha a gyermek betegség vagy egyéb elfoglaltság miatt nem megy óvodába, nem kell az étkezést fizetni, ám ennek feltétele, hogy legkésőbb előző nap jelezzük a távolmaradást (ha aznap szólunk, az étkezési díjat felszámolják). Az óvodai menüről készített korábbi összeállításunk: Eszik rendesen a gyerek? Miből áll az óvodai menü? >>

Különórák. Hetente egyszer néptáncra, heti két alkalommal tornaórára járt ebben az évben – a foglalkozásokat az óvodában tartották, fizetősek. A néptánc óradíja 600 forint, a torna alkalmanként 750 forint. Mindkettőt szerette. Szeptembertől torna helyett úszásra jár majd heti két alkalommal, az óvoda szervezésében.

Betegségek. A komolyabb járványos megbetegedések szerencsére elkerültek minket. Néhány hétig skarlátveszély volt az oviban – egy másik csoportban fordult elő a betegség -, illetve tetűt is találtak valamelyik csoportban, ezért minden szülőt megkértek, hogy megelőzésként csepegtessenek a gyerek hajára teafaolajat. Ha a hiányzó napokat összeszámolom, az évben 2-3 hetet volt távol az oviból, jellemzően megfázásos, influenzaszerű tünetek miatt. Ritkán fordul elő, hogy a csoportban minden gyerek makkegészséges, értem ez alatt: nem folyik az orra, nem köhög. Lázas, bágyadt gyereket természetesen nem szabad oviba vinni, de orrfolyás miatt felesleges otthon tartani, s ezt sok szülő nem is tudja megoldani. 

Mi kell az oviba?

Az óvodába beszerzendő dolgok körét már ismertettük korábban. Saját tapasztalatok ezzel kapcsolatban.

Cipő. Legalább 3 cipőről gondoskodjunk! A benti cipő lehet egy kényelmes szandál, ezt télen-nyáron viselheti. Ha mozgásos különórákra jár, szerezzünk be egy kényelmes sportcipőt. Kell továbbá egy nyűhető udvari cipő, ami persze megegyezhet az utcai cipővel is, de célszerű erre a célra is külön rendszeresíteni lábbelit (ha az udvaron jól összesarazta, ne abban kelljen hazavinni). Ünnepségekre jó ha van alkalmi cipő (félévente kétszer, ha felveszi), s persze legyen otthoni cipellő, utcai lábbelije is az évszaknak megfelelően. Ez minimum hat cipőt jelent lábméretenként/évszakonként. Ebben a témában is jelent már meg összeállításunk: Milyen lábbelit vegyünk bölcsisnek, ovisnak? >>

Az óvodai ágyneműt nálunk kéthetente, péntekenként kell hazahozni mosásra – elegendő egy szett belőle, hétfőn kimosva, kivasalva vihetjük is vissza. Cikkünk a témában: Milyen legyen az ágytakaró? Mire szolgál a derékalj? Milyen a jó ovis zsák? >>

Az ovis zsák a gyermek váltóruháinak tárolására szolgál. Lehetőleg mindig legyen benne minden ruhaneműből 1-1 darab, beleértve az alsóneműt és a zoknit is. Mi klasszikus méretű ovis zsákot szereztünk be, nagy vállfára akaszthatóst – rosszul tettük, ugyanis a csoport 32 gyerkőcének olyan szűkös helyen kell osztozniuk, hogy minden centi számít. Érdemes tehát ovikezdés előtt felmérni a terepet, szemügyre venni a rendelkezésre álló helyet és beszélni az óvónővel; ha túl sok gyereknek kell osztoznia a szekrényen, egy kisebb hátizsák is rendszeresíthető ovis zsákként. A tornazsák értelemszerűen a tornaórán használatos ruhák és cipő tárolására szolgál. (Szegény óvónők nem győztek minket instruálni, melyik cipőt hova rakjuk…)

Ruházat. Az első szempont a kényelem! Olyan ruhát adjunk a kicsire, ami napközben nem gátolja a mozgásában, s nem izzad bele. A fiúknak a legjobb a gumis derekú melegítőnadrág. Mindig legyen az ovis zsákban melegebb felsőruházat! Murphy törvénye nálunk 100%-osan beigazolódott: ha új felsőt adtunk rá, biztosan ital- és ételfoltosan hoztuk haza. A szülők természetesen szeretik szép ruhában járatni a gyereküket , de az oviban célszerű használt ruhákat rendszeresíteni. Nálunk a nappali ruházatban alszanak az ovisok, ezért is lényeges, hogy puha és kényelmes legyen – fiúknál szóba sem jöhet például az ing vagy a farmernadrág. Az udvari játékhoz külön nadrágot kérnek, fontos, hogy ez is kényelmes legyen, hiszen szaladgálnak, kúsznak-másznak benne. Télen a legjobb az oviba rendszeresített kezeslábas!

Fogmosó poharat az intézmény ad. Két fogkefét kértek az óvodai évben és egy tubus fogkrémet. Havonta kell gondoskodni WC-papírról, papír zsebkendőről és jó minőségű szalvétáról – ezt az egyik szülőtársunk szerzi be, 500 forintot fizetünk ezért havonta.

Használjuk az óvodai jelet! Nemcsak a gyerekek tájékozódását segíti, hanem az óvónőkét, dadusokét és a szülőkét is. A legnagyobb körültekintés mellett is elvesznek időnként nadrágok, pulcsik, van, hogy adott csoportban 2-3 egyforma cipő van forgalomban, ezért ezeken is célszerű az ovis jelet feltüntetni (címkére, cipő belsejébe rajzolni tollal, alkoholos filccel, vagy hímezni).

Fejlődésvizsgálat. Tavasszal felmérték az óvónők a gyerekek képességeit, erről előzetesen szülői értekezleten számoltak be a szülőknek. Mindenki izgatottan várta a felmérés eredményét, melyet fogadóóra keretében szóban közöltek velünk, diszkréten, négyszemközt. Felmérték többek között a gyerekek szókincsét (a relációs szókincset is), logikai képességeit, készségeit, mozgásfejlettségét, a vizsgálatba rajzelemzés is tartozott. Arról is kaptunk információkat, hogy mik a gyermek erősségei (nálunk a beszéd, a zene), mik a gyengéi (nálunk az önállóság és az öltözködés), a gyermek hogyan viselkedik a csoportban – domináns, vagy inkább visszahúzódó-e, mennyire alkalmazkodó. Megtudtam, hogy a fiam erőszakosabb társai által manipulálható – új információ volt, s persze meglepő is. Valamivel jobban örültem annak hallatán, hogy együttműködő és nyugodt típus.

Milyennek látja az ovit?

Szereti az óvónőket, a dadát, nem tesz különbséget közöttük. A gyerekekkel kapcsolatos (érték)ítélete viszont meglepően karakteres. Elmondja, kit miért szeret, kit miért nem szeret. Ha nem szimpatikus neki például egy lány, a viselkedése alapján véleményezi: Anna hisztizik, Kata nem enged be a konyhába stb. Mivel a fiam rögtön középső csoportban kezdett, összeszokott közösség egyik újoncaként, aggódtam a beilleszkedési nehézségek miatt. A fiam az egyik legfiatalabb a csoportban a maga (jelenleg) 4,5 évével, a termete alapján viszont 2-3 évvel is idősebbnek nézik, ez néha generál fura helyzeteket. Ha nem is lett rögtön – s azóta sem – a csoport vezéregyénisége, megtalálta a helyét és jól érzi magát a többiek társaságában. Volt sok öröme, s persze néhány konfliktusa is, ezekről idehaza többnyire beszámolt. Akad a csoportban néhány elevenebb fiú és lány is, s ha komolyabb verekedésig nem is fajul egy-egy helyzet, az oviban már jelen van az agresszió, az erőfitogtatás. Az első ovis év az első ovis szerelmeket is elhozta. A fiam már a bölcsiben is szerelmes típus volt, ezt a formáját hozza az oviban is. Mindig kiszemel magának egy-két lányt, akikért rajong. A középső csoportban egy bájos, cserfes kislánnyal volt együtt sülve-főve hónapokig. Ovizárásra a nagy érzelmek mintha kissé kihűltek volna…kíváncsian várom, hogy szeptemberben, immár a nagycsoportban lesz-e folytatás.

Az ovi erősségei és a szülői hiányérzetek

Sok dalt, mondókát tanult a fiam az óvodában, a kreatív fejlesztéssel elégedett vagyok annak ellenére is, hogy a gyermek ez irányú érdeklődése/figyelme mintha csökkent volna. Az intézmény – vállaltan – a gyerekek zenei-, illetve mozogásfejlesztésére helyezi a fő hangsúlyt, a foglalkozások, a játékok, játszószerek ehhez adottak. Tisztában vagyok az óvónői munka nehézségeivel – emberpróbáló hivatás. Ami az elmúlt egy évben világossá vált: az óvónők szomjaznak a szülői együttműködésre és felettébb érzékenyek a szülők mulasztásaira. Budapest ovis szempontból is nagyüzem, a szülők általában nem ismerik egymást, jobbára a gyerekek barátságai alapján kerülnek közelebbi kapcsolatba egymással, s az óvónőkkel is elég ritkán lehet a gyerkőcről hosszabban beszélgetni.

Nyitókép: www.brocku.ca

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.