A gyereked egész életét befolyásolja az első ezer napja, és nemcsak a te életviteled, de még a szüleidet ért stressz is hat rá

Az élet első ezer napja, a fogantatástól számítva a várandósságon át (270 nap) az első két életév végéig (365 plusz 365), rendkívül meghatározó az egyén későbbi élete szempontjából.

Ekkor növekszünk a legintenzívebben, ekkor van a legnagyobb energiaigényünk (egy újszülöttnek kilogrammonként háromszor annyi energiára van szüksége, mint egy felnőttnek), szintén magas a vitamin- és ásványi anyag szükségletünk, miközben a szervezetet egyaránt jellemzi óriási rugalmasság és fokozott érzékenység. Így az igényektől eltérő táplálékbevitelt korlátozott mértékben vagyunk képesek kiegyensúlyozni, miközben a táplálkozásban meglévő különbségek programozni képesek a testünk jövőbeni fejlődését, anyagcseréjét, illetve egészségi állapotát.

Az epigenetika felfedezése, hogy a legfontosabb környezeti tényezők – leginkább a táplálkozás és a stressz – hosszú távon is hatnak: ugyan a DNS-ben a gének sorrendje – kisebb mutációktól eltekintve – nem változik az ember élete során, sőt, a módosulás generációkon átívelő folyamat, de a DNS által közvetített információk változhatnak egy ember életében azáltal, hogy mely gének aktívak és melyek inaktívak (mely génszakaszok íródnak át az RNS-be és onnan a fehérjékbe). Ezt hívják génkifejeződésnek. Előfordulhat, hogy bizonyos génjeink állandóan működnek, míg mások akár örökké inaktív állapotban maradnak. Számos gén eleve csak bizonyos sejttípusokban fejeződik ki, hiszen a szervezetünkben mintegy kétszázféle sejt van, mindegyiknek ugyanaz a DNS-e, de az egyikből mégis májsejt, a másikból izomsejt lesz – ebben az esetben ez a mintázat már soha többé nem változtatható meg, a májsejtből nem lesz izomsejt.

Tehát ez a mintázat öröklődik olyan értelemben is, hogy átadódik az osztódó sejtből az utódsejtekbe: osztódás zajlik a bőrszövetben, a csontvelőben, a hajban, a körömben, stb. De öröklődik a gyerekeinkbe is. A következő generációra történő átörökítés sokkal bonyolultabb folyamat, a hímivarsejtek és petesejtek nem mindig veszik át az epigenetikai megjelöltséget, a folyamat még nem teljesen tisztázott, nagyon nehéz feltárni a pontos háttér mechanizmusokat, de azért a szerzett tulajdonságaink, a minket ért környezeti hatások következményeinek egy része valóban átadódik a korai embriónak.

Ez a mintázat meghatározza élettani jellemzőinket és anyagcserénket, illetve erősen hat a korai fejlődés során, ilyenkor zajlik le az úgynevezett korai anyagcsere-programozás. A terhesség alatti étkezés összeköthető a későbbi elhízással, a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásával, az anyagcsere-szindrómával, a szív- és érrendszeri megbetegedések későbbi kockázatával, a várható élettartammal is. A II. világháború hollandiai éhínsége következményekkel járt azokra, akikkel az éhezés alatt volt várandós az édesanyjuk: kiugróan magas szív- és érrendszeri kockázat jellemzi őket.

Rengeteg pszichológiai és szociológiai elem is hatással van ezekre a kémiai folyamatokra: például a World Trade Center elleni támadást közvetlenül átélő terhes nők gyermekei kisebb súllyal születtek, mint a katasztrófában közvetlenül nem érintett anyáké, a poszttraumatikus stresszzavar pedig a magzat kortizol-szintjére is hatott.

Az epigenetika érinti azt a kérdést is, hogy miért jelentkezhetnek olyan embereknél a traumatizáltság jelei, akik maguk nem voltak kitéve a kedvezőtlen hatásnak, de a felmenőik igen. Az úgynevezett transzgenerációs traumát például a holokauszt-túlélők gyerekeinél mutatták ki, az utódgenerációk traumatizáltságra utaló tüneteket mutattak: depressziót, szorongást, alacsony önértékelést, öngyilkossági gondolatokat, szerhasználatot, a kommunikációs készség sérülését, hiperaktivitást és pszichoszomatikus tüneteket. Az alacsony kortizolszint – ami ismert tünete a poszttraumás stressz szindrómának – a második, sőt a harmadik generációban is megfigyelhető.

Ahogy Varga Katalin, az ELTE Affektív Pszichológiai Tanszékének vezetője írja egy tanulmányában: ez számos más trauma kapcsán is megmutatkozik, háborús veteránok, természeti katasztrófák és tömegmészárlások túlélői, szexuális abúzust elszenvedők utódjai esetében hasonló folyamatok zajlanak le. Ugyanakkor ennek a jelenségnek több magyarázata és összetevője is van az epigenetikai átvitel mellett, hiszen például lehet, hogy a szülő az őt ért hatások nyomán nem képes a szülői gondoskodó szerep megfelelő ellátására, titok van a családban, amiről nem beszélnek, és ez az utódokban a magány, az izoláltság érzését kelti, a gyerek kénytelen a fantáziájában magyarázatot keresni, így folyamatos traumatikus fantáziában él stb.

De már a várandósság előtt is hatással van az utódainkra az, hogy dohányzunk-e, mennyi alkoholt iszunk, mit eszünk, mennyit mozgunk és alszunk, mennyi stressz vagy napsütés ér minket, milyen higiéniai körülmények között élünk, családban élünk-e, vannak-e barátaink vagy magányosak vagyunk. Egy dohányzó kismama például három generációnak okozhat károsodást, ugyanis a dohányzó anyák gyermekeinél a nemdohányzókhoz képest másfélszeres gyakorisággal fordul elő az asztma, de a nagymama nikotinfüggősége is növeli az unokákban megjelenő légúti betegségek kockázatát. Ugyanígy a nagyszülők fiatalkori táplálkozása is hatással van az unokák egészségére.

Tehát érdemes – ha lehet – testi és lelki szempontból is egészségesen élni. Ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy a hatás, ha nehezen is, de visszafordítható, megváltoztatható. Az epigenetikai hatások értelme, hogy lehetővé teszik a változásokhoz való gyorsabb alkalmazkodást, szemben a DNS-sel, ami nagyon lassan és nehezen változik. Az epigenom (az epigenetikai módosulásokat is leíró géntérkép) egyfajta tükre az egyedet megelőző nemzedékek történetének, ugyanakkor nem jelent végzetes sorsszerűséget, az egyed élete során bizonyos módosulások feloldhatók, visszafordíthatóak, csak ez sem könnyű folyamat.

Ezenkívül az első ezer napban nagyon fontos az anyatejes táplálás is, az anyatej fehérjéi ugyanis hathatósan szabályozzák a csecsemő anyagcseréjét, a csecsemő legalább hat hónapos koráig tartó szoptatása erős védőfaktor. Befolyásolja az immunrendszer és az idegrendszer fejlődését és a bélflórára is kedvező hatást gyakorol. Amennyiben nem áll rendelkezésre anyatej, vagy annak mennyisége nem fedezi a gyermek szükségletét, akkor érdemes olyan tápszert választani, aminek összetétele mennyiségileg és minőségileg az anyatejhez hasonló fehérjeterhelést nyújtja: de számos olyan összetett molekula van még az anyatejben, amit nem tudunk egyelőre szintetizálni. Később is fontos a megfelelő táplálás, mert egy és három éves kor között fejlődik a legintenzívebben az immunrendszer.

Aggasztó tény, hogy a Magyar Primer Prevenciós Orvosi Egyesület két évvel ezelőtti felmérése szerint tízből négy kisgyerek vashiányos, ami vérszegénységhez vezethet, a felének magas a koleszterinszintje, tíz százalékukat az elhízás is fenyegeti, sok gyerek túl sok sót és cukrot kap. Egy éves kor felett minden második baba D-vitamin-hiányos, ami negatívan hat a csontok, az immunrendszer és az idegrendszer fejlődésére, de a cukorbetegség és az asztmás megbetegedések kockázatát is jelentősen növeli. Ugyanis minden második családban ugyanazt eszik a kisgyermekek, amit a szüleik, holott a szervezetüknek egészen más étrendre lenne szüksége, és ez számos felnőttkori népbetegség kialakulását befolyásolja.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tíz + tizenhárom =

hirdetés