Bárcsak…! A halál felől nézve az életed

Ha gyakran olvasol lélektannal foglalkozó rövid vagy hosszabb cikkeket, blogbejegyzéseket, bizonyára találkoztál már ezzel az 5 állítással. Mit változtatnának az életükön azok, akik a végesség felől néznek rá bejárt életútjukra?

1) „Bárcsak ne mások véleménye alapján éltem volna.”

2) „Bárcsak ne dolgoztam volna annyit.”

3) „Bárcsak többször kifejeztem volna a pozitív érzéseimet.”.

4) „Bárcsak jobban megőriztem volna a kapcsolatot a barátaimmal.”

5) „Bárcsak jobban megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.”

Lássuk el az egyes mondatokat néhány gyakorlati lábjegyzettel. Olyan keresztkérdések következnek, melyek célja a szembesítés: ha még nem életünk végén vagyunk és várhatóan vár ránk egy-két év vagy évtized, akkor miben lehetne változtatni napi működésünkön, hogy az életet ne csak leélhető idő, hanem megélhető valóság és érték is legyen.

1) „Bárcsak ne mások véleménye alapján éltem volna.”

Ki a domináns az életedben? Ki az a despota – a szó szoros vagy átvitt értelmében –, aki uralkodik feletted?

2) „Bárcsak ne dolgoztam volna annyit.”

Edison mondta: „Egy percet nem dolgoztam életemben, minden csak mulatság volt.” Számodra mit jelent a napi 8 órás munka, ami valójában 10-11-et is jelent sokunknál! Végeláthatatlan pörgésű mókuskerék, vagy minőségi, lényeges idő? Ha nyernél a lottón, felmondanál, vagy ugyanúgy, ugyanazt dolgoznád tovább?

3) „Bárcsak többször kifejeztem volna a pozitív érzéseimet.”

Sajnálatos módon meglehetősen gyakran hallható az a megközelítés, hogy „egyszer már az oltár előtt kimondtam (mármint, hogy „szeretlek”), és ez a visszavonásig érvényes.”
Ezzel taszítjuk a kút feneketlen mélységébe szeretteink és önmagunk érzelmi jóllétét. Teleportáljuk az érzéseket egy más dimenzióba.
Te mikor fejezted ki utoljára szeretteidnek, hogy szereted őket? Mit szólnál, ha azt a feladatot kapnád valakitől, hogy mához egy hónapra minden számodra fontos személynek ki kell fejezd érzelmeidet? (Válassz olyan módot, ami neked és nekik is megfelelő. Ne elégedj meg azzal, hogy azt úgyis tudják, érzik. Mondd ki, rajzold le, öleld át, puszild meg, tégy bármit, csak fejezd ki!)

4) „Bárcsak jobban megőriztem volna a kapcsolatot a barátaimmal.”

Kit vesztettél el az évek alatt? Vajon a mai barátaid, rokonaid közül kik azok, akikkel halálod pillanatáig jó lenne, ha tarthatnád az (érdemi!) kapcsolatot?

5) „Bárcsak jobban megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.”

Kitől várod a felmentést, a külső igazolást, hogy majd annak birtokában végre meg merd engedni magadnak a jókedvet, örömöt, szabadságot, pihenést vagy hasonló boldogságpillanatot? De ne is nevezzük boldogságnak? Mikor engeded meg, hogy végre elégedett legyél egy-egy nappal, egy időszak végével, egy kapcsolat alakulásával, vagy épp önmagaddal?

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenegy − 3 =

hirdetés