Boldog vagy? Miért nem? Gondolatok a világnap apropóján
Boldogság. Keressük-kutatjuk, mintha ez lenne az életünk célja és értelme: boldognak lenni. Alighanem így is van…nem sok értelmét látjuk a boldogtalan életnek. Szeretnénk boldogok, de legalább elégedettek lenni. Min, kin múlik ez? Sok mindenen múlik, persze, de az ún. boldogságkellékeket jellemzően társadalmi elvárások alakítják, jó részük a látszat fenntartását szolgáló külsőség, amelyek instant fájdalomcsillapítóként hatnak a lélekre, a kedélyállapotra – hatásuk nem tartós.
A boldogság, boldogulás legfőképpen rajtunk múlik, a látásmódunkon, vagy ahogy a szakirodalom említi: a pszichológiai immunitáson. A boldogságra való képességen dolgozni kell. Vannak születetten derűlátó alkatok, mások idővel válnak azzá, hosszabb belső érési folyamat révén – gyakran épp a megélt nehézségek folytán. Megtanulják értékelni az életet. Magukat – az életüket. Sokan nem tudnak azonosulni azzal a nézettel, mely szerint
az élet önmagában elég ok a boldogságra. Minden nehézségével és fájdalmával együtt.
Nincs ember, aki születésétől a haláláig az abszolút boldogság állapotát éli. DE minden egyes nap van és lehet okunk a boldogságra – bármennyire is abszurd: még megpróbáló helyzetekben is. (Sötét időszakokban nehéz meglátni a fényt. A boldogságra való képesség a belső egyensúly állapotában tud virulni.)
Az alábbi ábra egy egy korábbi kutatás eredményét összegzi – pszichológiával foglalkozó kutatócsoport végezte a vizsgálatot, s bár az eredmények beszédesek, az alábbi lista alkalmas a sztereotípiaképzésre… A lista alapján kijelenthető, hogy a nők boldogabbak a férfiaknál, a gyermektelenek boldogtalanabbak, a családosok vagy az 50 évnél fiatalabbak boldogabbak… Minden tiszteletem a boldogsagprogram.hu kutatóinak, de ezt a listát szerintem felejtsük el! :)
A boldogság az én értelmezésemben nem túl bonyolult képlet.
A boldogság a nő mosolya, a férfi figyelme, a babaillat, gyermeked első szava, az ölelés, egy jó szó, a hajnali madárcsicsergés, a gőzölgő kávé reggel, a forró tea télen, a habfürdő este, a száradó ruhák illata, a gyertyafény, a kutyád hűsége, a kedvenc könyveid, a puha ágy, a frissítő zápor, az eső illata nyáron, a szivárvány az égen, a csillagok, az orrodra hulló hópihe, a Balaton, a kedvenc ételed, a csók, a szerelem, a szülői ház, az emlékek, az utazás, a félelmek leküzdése, a gyógyulás, az egészség, a jó szándék, minden igaz ember, az óceánok, a tengerek, a folyók, tavak, a naplemente, a hegyek, az erdő, a vers, a zene, a művészetek… Szinte minden, ami szinte ingyen van, s ezért természetes.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
