Családi terápia. Szinkronizált francia vígjáték Christian Clavier főszereplésével
Fiatal felnőttkorom egyik megunhatatlan filmje volt a Jöttünk, láttunk, visszamennénk. Godefroy de Montmirail grófjaként ismertem meg Jean Reno-t, aki több későbbi filmjében is nagy hatást tett rám, ezek közül kiemelkedő a Nagy kékség c. filmdráma, vagy a Léon, a profi, de a Bíbor folyókban is szerettem, amiben Vincent Cassellel játszott. A hetvenes éveiben járó Christian Clavier több tucat francia filmben játszott, de az említett időutazós vígjáték tette világhírűvé, sokan a szívükbe zárták. Ő alakította Jacques-Foches-t, a gróf félnótás fegyverhordozóját és a fergeteges komédia forgatókönyvét is részben neki köszönhetjük.
Több mint harminc évvel a Jöttünk, láttunk, visszamennénk után most a Családi terápia c. francia vígjátékban láthatjuk, jól szituált pszichológusként, s nem mellékesen lányos apaként. Karakterén keresztül érzékelhető, milyen, amikor a szakmai szerep ráég a személyiségre. Béranger doktor nehezen tudja lefejteni a magánéletéről a hivatását, előszeretettel analizál szabadidejében is. Pechjére az egyik legnehezebb esete, akivel öt éve folytat terápiát, összejön a lányával, ráadásul a fiatalok kapcsolata kezd komolyra fordulni… S miután a lélekbúvár apósjelölt elég jól ismeri a leendő vej gyenge pontjait, kötelességének érzi, hogy belepiszkáljon a kapcsolatba, és megakadályozza a házasságot, fittyet hányva a szakmai etikára.
Egy vígjáték célja, hogy szórakoztasson, ebben a műfajban a túlkapásokat, a szürreális, elnagyolt helyzetkomikumokat is megbocsáthatjuk. A néző egyéni érzékenységén múlik, miként kezeli a húzósabb poénokat. Nem biztos, hogy sok embert zavar, ha egy film a lelki problémákból (siketség, fóbiák) űz gúnyt vagy a mozgáskorlátozottak (kerekesszékesek) állapotával viccelődik, de az is biztos, hogy nem mindenki találhatja ezt szórakoztatónak, ízlésesnek.
Béranger doktor szakmaiságát amúgy a szakmabeli haverjai erősen megkérdőjelezik, mondván, csak a pénzre hajt. Ezen felül minden arra vall (még ha nincs is nyíltan kimondva), hogy a lélekdoki felesége nem a hűség mintaképe. A nagymama zugivó, a család egyik közeli barátja züllött életmódot folytató nőcsábász, ezotériában utazó csaló… Röviden ők lennének a Családi terápia főbb karakterei.
Ízlések és pofonok…(sokkal) többet vártam a filmtől. És ha a három legutóbbi mozis filmélményemből (Futni mentem, Véletlenül írtam egy könyvet, Hogyan tudnék élni nélküled?) indulok ki, azt mondom, a francia vígjáték még a kanyarban sincs a jószándékú túlzásaival, és gyengécskének mondható gegjeivel. Mindhárom magyar film nagyobb hatást tett rám. Hozzáteszem: a nézők visszajelzése szerint a Családi terápia nem rossz film, sokan szeretik. Mellette szól, hogy minden korosztályt becsalogat a moziba, a gyerekektől az idősebbekig, nem ritka, hogy többgenerációs családok váltanak rá jegyet.
Részemről felejtős. Van ez így.
A hivatalos ismertető
Béranger doktor elismert pszichológus, akinek éppen sikerül leráznia legkellemetlenebb páciensét, a neurotikus Damient, azzal az indokkal, hogy a terápia folytatása előtt előbb találja meg az igaz szerelmet. A pszichológus élete és családja nem is lehetne tökéletesebb, ám amikor a 30. házassági évfordulóját ünnepelné meg családja körében, a lánya megjelenik álmai pasijával. A férfi pedig nem más, mint Damien. A megdöbbent Béranger elhatározza, hogy szétszakítja a szerelmespárt, és ennek érdekében szó szerint bármit képes megtenni.
A Családi terápia a legjobb francia vígjátéki hagyományokat követi. A főszerepben Christian Clavier látható, aki a kortárs francia vígjáték legnagyobb és legsikeresebb alakja. Olyan filmeket vitt sikerre, mint a Ki hitte volna?, a Bazi nagy francia lagzik-filmek, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk-sorozat, az Asterix és Obelix-filmek, vagy a Családi vakáció – Irány Ibiza! A film rendezője Arnaud Lemort, aki Clavier nagysikerű, Családi vakáció – Irány Ibiza! című filmjét is jegyezte.
A film magyar forgalmazója a Vertigo Media.
Fotók: Vertigo Media
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
