Egy szobában is testvériesen Otthon-pszichológia sorozat 4/6.
A gyermekkor hihetetlenül varázslatos világ. Szülőként újra és újra rácsodálkozhatunk, mennyit fejlődnek, ügyesednek, változnak gyermekeink, eme változásokkal pedig együtt jár környezetük átalakulása is. Nagy segítség gyermeknek és szülőnek egyaránt, ha a gyerekszoba megfelelően tud alkalmazkodni az új igényekhez, és meg tud maradni kedves, szerethető kuckónak. Erre a kuckóra akkor is vigyáznunk kell, ha várjuk a testvért, és „el kell osztani” a szobát.
Fotó: 123RF Lidiia Kolotailo
Bármekkora is gyermekünk, a tesót várni inkább (negatív) izgalom számára, mint (pozitív) lelkesedés. A pocaksimogatások, beszélgetések, közös ultrahang vizsgálatokra járás „öröme” mellett ott motoszkál az érzés: jön valaki, akivel osztozni kell anyán, apán és még a szobán is!
A legfontosabb, hogy gyermekünkkel együtt készüljön az új szoba, semmiképpen se küldjük a nagyihoz, amíg mi átrendezzük birodalmát! Ha részese lehet, beavatjuk, és még segíthet is nekünk, akkor érezni fogja, hogy az továbbra is az ő saját területe marad. A gyerekek szeretik az újdonságokat, a szoba átalakításánál alapozzunk erre! Hadd válasszon magának egy-két új dekorációt (párnát, képet, meselámpát), ez azért is fontos, hogy ne legyen irigy a kisbaba új bútoraira. Az is előfordulhat, hogy elsőszülöttünk bútoraiból, kiegészítőiből készül majd a tesó helye, de ha valamihez ragaszkodik (falvédő, komód), engedjük, hogy megtarthassa!
Azt hiszem, nagyon jó, hogy a csecsemők nem kezdenek el egyből helyfoglalósat játszani, hanem meghúzzák magukat a kiságyban, mert így a nagy testvér úgy érezheti, a számára fenntartott helyet nem veszélyezteti semmi és senki. Ez az időszak kell ahhoz, hogy megszokja új helyét, és kicsit megnyugodjon.
Kép: www.petagazine.com
A mászó, totyogó, és pakoló testvért már nehezebb „elviselni”, de erre is fel lehet készülni. Ha nagy gyermekünk rendszerető, biztosan nehezebben tűri majd a kistesó garázdálkodását, de kérjük meg őt, hogy legyen türelemmel! Tegyük zárható szekrénybe, vagy magas polcra azokat a holmikat, amiben kárt tehet a baba, hogy valamelyest elkerüljük a rongálásból eredő konfliktusokat. Nálunk is volt olyan összezörrenés, ami után nagylányom mindent fel akart költöztetni a galériára, de szerencsére ma már óvintézkedések nélkül, együtt játszva és használva birtokolják közös szobájukat.
Kép: www.rubybelle.com
Kép: Suburbsmama
Kép: IKEA
Kép: www.guatacrazynight.com
Kép: www.flowerpatchfarmgirl.com
Kép: www.girlsbedroomfurnitureinfo.com
Kép: life with daugs
Csokit, pizzát és tortát lehet felezni, de gyerekszobát nem.
A gyermekek különbözőek, más és más iránt érdeklődnek, ezért a szoba kialakításakor ne a négyzetmétereket számolgassuk, hanem az igényeket és személyiségüket vegyük figyelembe! Lehet, hogy egyiküknek elég egy alkotósarok, ahol elvan naphosszat, míg a másik annyit nyüzsög, hogy alig van a szobájában.
Nagyon hamar kiderül, hogy melyik testvér hogyan és mire használja a teret, ez segíthet bennünket a bútorok kiválasztásánál, illetve a saját és közös területek meghatározásánál is. Saját kuckóra mindenképpen szükségük van, ez általában az ágy és környéke, illetve az iskolások esetében az íróasztal. Nem muszáj térelválasztót, paravánt használnunk az elkülönítésükhöz (ez egyébként is sok helyet foglal el), színekkel, dekorációkkal jelezzük a határokat. A saját területeket még személyesebbé tehetjük névtábla elhelyezésével, ez pszichológiailag is erősíti az „enyém-érzést”.
Ahol a tesók együtt vannak, nemcsak a szobán osztoznak, hanem az élményeken is. Közös titkok, mesék, játékok, késő esti sugdolózások, vigasztalások, vagy épp takaró alá bújtatott kuncogások maradnak meg emlékként. A testvér társ, fogadjuk szeretettel!
Pszichológus, szakíró, a Tuti Szoba Facebook oldal szerkesztője
Jól lenni és érdeklődéssel jelen lenni – ezt tartom a hétköznapjaimban és a munkámban is a legfontosabbnak. Rengeteget olvasok, sokat tanulok, és szívesen írok. Kedvenc és kimeríthetetlen témám az otthon lélektana. A tartalmas, pozitív, minőségi otthonlét megteremtéséről szólnak cikkeim, videóim és könyvem, az Otthonkönyv is. Amikor nem az otthonélményekről írok, akkor – pedagógusi múltamhoz visszanyúlva, és személyes érintettségem miatt – fejlesztő feladatokat gyűjtök és tervezek autista gyermekek számára. Szeretek mindent, ami értéket képvisel, ami elgondolkodtat, megmozgat, lelkesít.
