Egyszerűen
///
Nagyapám minden este megfésülködött. Nyolcvanon felül is dús hófehér haja volt. Akkurátusan, percekig simogatta az apró, sűrű fogú fésűvel, a falra aggatott kis kézitükör előtt toporogva házilag nyírt, ápolt frizuráját. Nagyanyám az esti férfiszépítkezést ekképp kommentálta: a tök is este virágzik!
Gyerekként nem értettem, mit akar ez jelenteni, de éreztem, hogy nem bántás ez, hanem afféle huncut asszonyi incselkedés.
Nagyszüleim ilyen virágnyelven, vagy egyszerű tőmondatokban értekeztek, jellemzően gyakorlatias dolgokról – nem bonyolították túl az életet. Tették a dolgukat. Fel sem merült bennük, hogy nincs dolguk e világon. Egyszerű emberek voltak? Nem. Egyszerűen, csak emberek. Jóban-rosszban kitartottak egymás mellett.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.
Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.
Gyönyörű ahogy írsz,lehet benne érezni,hogy a szív vezeti az ujjaidat nem pedig az elme.
Köszönöm :)