Egyszerűen
Nagyapám minden este megfésülködött. Nyolcvanon felül is dús hófehér haja volt. Akkurátusan, percekig simogatta az apró, sűrű fogú fésűvel, a falra aggatott kis kézitükör előtt toporogva házilag nyírt, ápolt frizuráját. Nagyanyám az esti férfiszépítkezést ekképp kommentálta: a tök is este virágzik!
Gyerekként nem értettem, mit akar ez jelenteni, de éreztem, hogy nem bántás ez, hanem afféle huncut asszonyi incselkedés.
Nagyszüleim ilyen virágnyelven, vagy egyszerű tőmondatokban értekeztek, jellemzően gyakorlatias dolgokról – nem bonyolították túl az életet. Tették a dolgukat. Fel sem merült bennük, hogy nincs dolguk e világon. Egyszerű emberek voltak? Nem. Egyszerűen, csak emberek. Jóban-rosszban kitartottak egymás mellett.
Alapító-főszerkesztő
Több mint húsz évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre ezt a független felületet. Hét és fél év telt el magazin indulása óta. Kitartó munka, elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk. Hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállalnak benne.
Képesítéseim: szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet végzős MA-hallgatója vagyok, TDK kutatási területem az iskolai mentálhigiéné.
Gyönyörű ahogy írsz,lehet benne érezni,hogy a szív vezeti az ujjaidat nem pedig az elme.
Köszönöm :)