Életmentő lehetsz, maradj otthon!

Ne dőlj be az álhíreknek, ne vegyél részt a pánikkeltésben! Sokan kérik ezt azoktól, akik a koronavírus kapcsán megszólalnak. Vannak, akik lehülyézik, kinevetik azokat, akik „látványosabban” aggódnak, de olyannal is találkoztam, akiből a „téma” agressziót váltott ki… Láthatjuk, hogy a hetek óta tartó, mostanra csúcsra járatott bevásárlási láz kapcsán is milyen ítélkező, gúnyos vélemények láttak napvilágot a közösségi médiában. Szerintem semmi szükség egymást ilyen ítélkező posztokkal hergelni vagy „szórakoztatni”, azt igazolva, hogy bezzeg mi mennyire a helyzet magaslatán állunk, bezzeg mi nem vásároljuk fel a lisztet, a cukrot stb., tudjuk, hogyan kell kezet mosni, mert anyánk annak idején megtanított rá…

A felsőbbrendűség, a cinizmus nem vezet sehova. Ebben a helyzetben pláne nem.

Olyan helyzetbe kerültünk, ami egyénileg, társadalmilag és világszinten egyaránt hatalmas lecke, komolyan próbára tétetünk, sok minden más mellett emberségből is vizsgázunk. Ami az egyéni szintet illeti: most komoly tétje van annak, hogy hol állunk a személyiségfejlődésben, hogy mennyire vagyunk emberségesek, alkalmazkodóképesek, megértőek, fegyelmezettek. Önzésünknek, elővigyázatlanságunknak, nemtörődömségünknek komoly következményei lehetnek; ez a mások iránti felelősség nagyságát tekintve már-már felfoghatatlan.

Részlet egy tegnapi beszélgetésből. Egy pénztárostól kérdezem: van valamilyen védőfelszerelésed? A válasz: „Ó, nekem nem kell! Én soha nem kapok el semmit. Huszonöt éve egyszer sem voltam táppénzen.” Mintha nem értné, ez most nem (csupán) róla szól. Több száz emberrel érintkezik minden nap, vírushordozóvá válhat, fertőzhet, és a betegséget – bár sokan tünetmentesek – , nem mindenki éli túl. 

Nincs megfelelő viselkedési mintázatunk arra, hogyan kell ilyen vészhelyzetben viselkedni.

Senki sem számított arra a világ „szebbik” felén, hogy egy vírus ennyire keresztbe tehet, hogy korlátozza a személyes szabadságunkat, a javakhoz, lehetőségekhez való hozzáférést, hogy újrarendezi a terveinket, hogy egzisztenciális bizonytalanságot hozhat, és leginkább, olyan mentális satuba kényszerít, amit ember nem kívánhat…joggal féltjük idős, beteg szeretteinket.

Komoly tanulási folyamat ez. Sok mindent újrarendez. Mentálisan a túlélésre kell berendezkednünk, igényeinket alább adva, a sorsközösség érdekeit szem előtt tartva.

Alázatra, higgadtságra van szükség. Figyelemre és fegyelemre. Nehéz helyzet, de nem a világvége.

Összpontosítsunk arra, hogy a #maradjotthon és a #vigyazzunkegymasra szlogenek ne csak szépen csengő posztként terjedjenek a közösségi médiában, hanem valósan áthassák a gondolkodásunkat, a cselekedeteinket. Maradj otthon, ha teheted! Hozz döntést ennek érdekében, ha nehéz is! A vírus cseppfertőzéssel terjed. Ha közelmúltban sok emberrel találkoztál, ha „fertőzött” országokban jártál, vállald a kéthetes önkéntes karantént! Találkozz minél kevesebb emberrel! Ne használj tömegközlekedési eszközöket! Fokozottan ügyelj a higiéniára! Ha emberek közé mész, viselj maszkot (varrni is lehet!), fertőtleníts, gyakran moss kezet! Ha teheted, a feladataidat távmunkában végezd! Ha tüneteket észlelsz magadon, azonnal jelezd!

Ez a járvány közös „gödör”, összefogva gyorsabban, kevesebb veszteséggel mászhatunk ki belőle. Vigyázzunk egymásra! 

 

A Magyar Orvosi Kamara elnökségének javaslata a koronavírus okozta járvány megfékezésére

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + tizenkilenc =

hirdetés