Életmentő tetoválás cukorbetegeknek, ingyen. Országos mozgalommá nőtte ki magát a magyar tetoválóművész kezdeményezése

A tetoválás kreatív önkifejezési forma, de életmentő is lehet! 

Zsoldos Péter képzőművészeti egyetemet és kisképzőt végzett karikaturista, tetoválóművész nemrég adta hírül, hogy ingyenes tetoválást vállal cukorbetegeknek. A Facebookon megosztott hírre rengetegen reagáltak. Megkeresésünkre azt írta: feldobtam egy kavicsot és egy Boeing zuhant vissza rám. Országos mozgalom lettünk 3 nap alatt: 36 kolléga csatlakozott vasárnap (2018. március 18.) reggelig az ország minden részéből.

Ételallergiások és más – váratlan rosszulléttel járó – betegségben szenvedők számára is hasznos lehet a betegséget jelző tetoválás, vagy akár a vércsoport jelölése is, de Péter és társai kifejezetten a diabéteszesekre fókuszálnak a kezdeményezésükkel.

Péter hangsúlyozza: nem ő az ötletgazda, csak Magyarországon ő indította útjára a jótékonysági akciót.

– Marton István Németországban élő tetováló kollégánk ötlete alapján indult el – mondja. – Célunk segíteni azoknak a betegeknek, akiket roham esetén gyakran ittasnak néznek. A tetoválást meglátva remélhetőleg előbb juthatnak szakszerű ellátáshoz, ami akár az életüket is megmentheti. Két olyan vendégem is volt, aki kómába esett amiatt, hogy félreértették az állapotukat a laikusok.

A diabéteszes állapotot jelző tetoválás egységes és kötött: az ábra alapja egy kék kör, melyben feltűnik a T1 vagy a T2 jelzés, attól függően, hogy a páciens 1-es vagy 2-es típusú diabéteszben szenved. Az ábra alatt a Diabetic felirat olvasható – vagyis a betegség megnevezése angol nyelven.

A tetoválás javasolt helye a csukló belső oldala. 

Az ingyenes tetoválás csak betegséget igazoló papírral vehető igénybe.

Így néz ki az országosan egységes tetoválás

Akit érdekel a lehetőség, a Facebookon érdeklődhet >>

A nyitóképen Michael Bierut tetoválóművész hasonló tetoválása látható – a lányának készítette. Forrás: Twitter

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.