Elfelejtve
Tegnap lett egy kis barátnőm, Gréti.
Gréti nyolc éves, melegbarna szemű, barna hosszú hajú, mosolygós kislány. Újdonsült kis barátnőmet ott felejtették az iskolában a szülei. Ugyanis Zsigát, a fiamat elvittem abba az általános iskolába edzésre, ahova annak idején én is jártam. Időutazás a javából…
És akkor ott volt Gréti.
Délután öt órakor.
Itt felejtették!
Két széket összetolva feküdt a portával szemben. Édi Gréti. Mert édes, kedves kislány volt különben.
Az üzenőfüzetében nem volt feltüntetve egyik szülőnek sem a telefonszáma, de a naplóból a portás és az utolsó délutános tanár – aki rohant volna a saját gyermekéért – megtudták az elérhetőségeket.
Az anyukája fel sem vette a telefont, az apukája pedig csak egy óra múlva jön érte. Ezért megkérdeztem Grétit, hogy lenne-e kedve megnézni a focimeccset velem. Közben elkezdtünk beszélgetni. Odaadtam neki a fél csokimat, és még narancslével is megkínáltam. És Gréti elkezdett mesélni. Az anyukája jósnő, az apukája számítógépguru, a legjobb barátnője Abuza, egy arab kislány.
Ők a legjobb tanulók az osztályban, de sajnos van két rosszcsont kisfiú is, akik mindig üvöltöznek és verekszenek egymással, és a tanító néni ilyenkor nehéz helyzetben van, és elmondta, hogy milyen jó ez az iskola, és azért szeret ide járni, és nem érti a szüleit, hogyan felejthették el. Különben nagyon szeret táncolni, rajzolni, és olvasni is.
Elkezdtem neki fejből elmesélni Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című művét. Elmondtam, hogy milyen a szomorúság, és hogy néha lehet bánatos az ember, mert utána mindig sokkal jobb lesz a kedve. Bemutattam neki Mikkamakkát, Vacskamatit, Lószerafint és a többieket. Nagyon tetszettek neki a figurák, sokat kacagott, és megígérte, hogy mindenképpen elolvassa majd a könyvet.
Remélem, Grétit soha többé nem felejtik ott az iskolában! Ha mégis, akkor lesz majd valaki, aki mesél neki egy kicsit, hogy gyorsabban teljék az idő…
Szerző: Buliczka Tünde
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
