Ráncba szedve. Negyven felett olyan a nő arca, amilyet megérdemel és amilyet meg tud fizetni?
Mikrodermabrázió. A fiam előbb tanulta meg az ABC-t, mint én ezt a különös kifejezést. A kíméletes szépítészeti eljárást – géppel végzett bőrradírozást – minden magára valamit adó harmincas-negyvenes nő kipróbálta már a környezetemben, és ódákat zengtek róla. Engedtem hát a nyomásnak, elballagtam a kozmetikushoz. Mindjárt komplex kezelést kértem: a mikrodermabrázió mellé egy kis oxigén arcpakolást, zárásként arcvasalást. Biztos vagyok abban, hogy sokan kenik-vágják a témát, én az elsőbálozók izgalmával feküdtem fel az ágyra. Az arcvasalás a mikrodermabráziónál is jobban felvillanyozott. Lelki szemeim előtt megjelent egy gőzölgő vasaló, láttam, ahogy végigsiklik rajtam, és az arcbőrömről eltűnik 41 év.
Azt mondják, negyven felett olyan a nő arca, amilyet megérdemel. (Ilyen alapon nyilván a férfié is.) Manapság leginkább olyan, amilyet meg tud fizetni.
Félünk megöregedni; keserűen méricskéljük az első szarkalábakat, mélyebb ráncokat, siratjuk a tovatűnt hamvasságot, rácsodálkozunk az érett vonásokra, nehéz elfogadni, hogy az idő múlik – időbe telik a megbékélés.
A külső ilyen-olyan beavatkozásokkal alakítható, a változás adhat elégedettséget, de teljesen mást jelent a szép öregség. Ahhoz nem kell kozmetika, csodaszer, plasztikai sebész. Görcsölünk a külsőségeken – mintha szarkalábakkal, ráncokkal nem lennénk értékesek, érdekesek, szerethetők. (És többek szemében talán így is van.) Fel kell tehát venni a harcot, küzdeni kell, nem szabad megöregedni. Igénytelenségre vall negyven, ötven felett annyinak kinézni, amennyit az évszám mutat. És látható, működik az agymosás, eredményes a nyomásgyakorlás – a leggyönyörűbb nők sem engedelmeskednek az időnek, igazán szomorú, hogy ők sem. A közelünkben működik egy plasztikai sebészet, jártamban-keltemben látom a pácienseket. Korrekt társadalmi korrajz. Öreg(edő) nőket ritkán látok bemenni, huszon-harmincasok adják egymásnak a kilincset…
***
Szóval, kipróbáltam a mikrodermabráziót. A kozmetikus gondos munkát végzett, az arcbőröm selymesebb, mint valaha. A ráncaim nem tűntek el. Az oxigén pakolás megpróbált – húsz percet töltöttem fólia alatt, miközben az arcomat csípős (paprikás) massza marta. Erre a férfiak a legritkább esetben vehetők rá, igaz, tőlük nem is várja el senki, sem a szépségipar, sem a média, sem a partnerük, sem önnön maguk. Az arcvasaló ugyan nem vasalt simára, de az érzés miatt nagyon megérte – minden nőnek járna jutalom arcvasalás az életben legalább egyszer. Miközben a kozmetikus a meleg fém ceruzával a fiatalító csodaszérumokat masszírozta az arcbőrömbe, a ráncaimra gondoltam. Mi lesz, ha eltűnnek? Furcsa lenne nélkülük – a helyükön vannak, a sorsvonalaim. Ezzel a mély női megnyugvással ültem át Edinához, és határozottan megkértem, hogy most az egyszer vágja rövidre a hajamat.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
