Mindent megszereznek másoktól, és cserébe semmit sem adnak. Empaták és energiavámpírok romboló kapcsolata
– Soha nem jutott eszembe, hogy vannak olyanok, akik valójában ragadozók – akik mások kedvességére, bizalmára, jóakaratára, nyíltszívűségére és találékonyságára vadásznak. El sem tudtam képzelni, hogy vannak olyanok, akikből szinte teljesen hiányzik az együttérzés, törődés és a változásra való törekvés vagy akár képesség. Az energiavámpírok azonban pontosan ilyenek. Olyan kaméleonok ők, akik a manipuláció mesterei, akik mindent megszereznek másoktól, amit csak akarnak, és semmit sem adnak cserébe –
ezekkel a gondolatokkal vezeti fel könyvét Christiane Northrup. Energiavámpírok c. művének magyar adaptációja az Édesvíz Kiadó gondozásában jelent meg.
A szerző szülész-nőgyógyász; sokéves kórházi praxissal a háta mögött illendő komolyan venni, még akkor is, ha jó ideje nem hordja már a fehér köpenyt. Pályát módosított, sikeres író, termékfejlesztő, üzletasszony. Elsősorban a nőket szólítja meg életvezetési tanácsaival. Érdekes, hogy orvosként ezoterikus művet jegyez; hisz nem mondhatjuk, hogy az ezotéria és a tudomány kéz a kézben járnak. A tudomány világa zárt keretrendszerben működik, szakértelmen, mélyre ható kutatómunkán alapul; az ezotéria ezzel szemben a „megfoghatatlan” világot próbálja megismertetni, s ha belegondolunk, ez meglehetősen merész vállalkozás. Mondjuk ki: az ezotéria nem tényekkel és egzakt adatokkal dolgozik, hanem feltételezésekkel. Ezért aztán az Energiavámpírok c. könyv is teljesen másként nézne ki tudományos megközelítésben, bizonyára sokan éppen ezért nem fogják a kezükbe venni. Könnyen rásüthető a bélyeg: ezoterikus maszlag.
Éppen ezen az ítéleten tompíthat az a tény, hogy a szerző évtizedeket töltött szülész-nőgyógyászként hivatása élvonalában – a gyógyítás és az egészség tudományos szakterülete, rengeteg tapasztalatra tett szert orvosként, sebészként.
Northrup azt írja, hogy az energiavámpírokat nem ismerte fel, nem tudta diagnosztizálni sem a társadalom általában, sem pedig az orvosi és jogi rendszer. Ezért értik csak kevesen, mekkora problémát jelentenek.
Energiavámpír – lássuk be, meglehetősen lila ködös fogalomnak tűnik. Pszichológusoktól sokkal könnyebben elfogadjuk a definíciókat, mely szerint X és Y nárcisztikus személyiségzavarban szenved, netán pszichopata. Gazdag szakirodalma van ezen betegségeknek, és ha bele-beleolvasgatunk a leírásokba, arra a felismerésre juthatunk, hogy rengeteg a közös vonás az ún. energiavámpírok és például a nárcisztikusok között.
Az energiavámpírok a szerző szerint „a Sötétség mesterei”. Addig játszadoznak az áldozataikkal, amíg azok meg nem betegszenek, el nem veszítik a barátaikat, az állásukat, a bevételeiket, a termékeny éveiket, az önbecsülésüket, a méltóságukat. Ez a megfogalmazás a nárcisztikus, pszichopata emberek jellemzésében is teljesen megállná a helyét.
Az empaták az „új normálisok”
Amíg a pszichológia nagy hangsúlyt fektet – célzott terápiában – arra, hogy az áldozattá válásnak is megvan a (gyógyítást igénylő) lélektani eredője, addig Northrup ún. empatákról beszél, akiknek veleszületett képességük a fokozott érzékenység, amire az energiavámpírok kvázi „rácuppannak”. Northrup empataként jellemzi önmagát.
– Ha állandóan azt mondják neked, hogy „túlságosan érzékeny vagy”, akkor valószínűleg az empatáknak vagy rendkívül érzékeny lelkűeknek nevezett különleges csoportba tartozol. (…) Az empaták az „új normálisok”. Rendkívül érzékenyek a környezetükre és mások érzéseire. Ezek az emberek több száz – talán több ezer – életet is leéltek, és olyan magas szintű tulajdonságokkal születtek, mint találékonyság, önállóság, optimizmus és lojalitás. Minden empata rendkívül érzékeny az energiákra.
Ebből a részletből már egyértelműen kitűnik, hogy az Energiavámpírok c. kötet ezoterikus mű. Nem mindenki hisz abban – valószínűleg az emberek többsége ide tartozik -, hogy több száz, több ezer életünk van. (Kedves olvasó, ha van erre hiteles bizonyítékod, légy szíves jelezd kommentben!) Az empaták – az orvos szerző szerint – különleges képességeket birtokolnak, képesek akár más dimenziókba is belelátni (jó, nem mindegyikük). Angyalokat, lelki vezetőket vagy más képzeletbeli barátokat érzékelnek.
A tudomány vajon mit tud kezdeni egy ilyen állítással? Ezek után jön a kissé földhözragadtabb jellemzés róluk: az empaták gyakran túlmunkát vállalnak, hogy mások ne terheljék túl magukat. A környezetükben élők érdekében feláldozzák saját jóllétüket. „Sok empatában él egy meg nem gyógyított belső gyermek, aki egész élete során szolgálat és önfeláldozás révén próbál szeretetet kapni.” Vajon a pszichológia mit kezdene ezzel az állítással? Mégsem veleszületett képesség az empatáknál a fokozott érzékenység? Korai traumák is felszínre hozhatják az áldozati szerepet?
Még egy érdekes részlet: „az empaták a szívük legmélyén hiszik, hogy mindenki képes változni, ezért éveken át kitartanak a vámpírok mellett saját egészségük és magabiztosságuk rovására is.” Lássuk be, ez sem szokványos magyarázat a bántalmazó kapcsolatokra…
Energiavámpírok – kik ők valójában?
„Az energiavámpírok mások életenergiájából táplálkoznak. Eltérően azoktól a kapcsolatoktól, ahol a gondot az egymással nem kompatibilis személyiségjegyek okozzák, az energiavámpírral folytatott kapcsolatban jól kidolgozott manipulációról van szó.
Az energiavámpírok úgy nyernek folyamatosan energiát, hogy mesterien kihasználják a környezetükben lévők sérüléseit. (…) egy empata ember kitűnő célpont az energiavámpír számára, mert az életük alatt szerzett sebek olyan mélyek, hogy emiatt könnyebben manipulálhatók. (…)
Az energiavámpírok gyakran sármosak, vonzók, karizmatikusak és társaságkedvelők. (…) amikor az ember kezd feleszmélni, és számonkéri a vámpír viselkedését, a vámpír támadásba lendül, és az ember folyamatosan úgy érzi, hogy védekeznie kell. Ha bármely gyengeségükre vagy fejleszteni való tulajdonságukra felhívjuk a figyelmüket, az elzárkózást vagy haragot eredményez. (…) Nem hajlandók felelősséget vállalni a viselkedésükért. (…) Bűntudatkeltő játszmákba kezdenek, hogy a másik érezze rosszul magát.”
Nos, ez a leírás is tökéletesen illik a nárcisztikus személyiségzavarra…
Akinek ez a könyv a kezébe kerül, óhatatlanul elkezd gondolkodni azon, hogy van-e a környezetében energiavámpír. Szinte biztos, hogy mindenki fel tud mutatni legalább egy ilyen embert. Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy ez a könyv hozzásegít-e az önreflexióhoz? Felismerjük-e egy-egy esetleírás vagy jellemzés alapján, hogy esetleg bennünk is rejlenek romboló vámpír-vonások? Egy energiavámpír – a szerző szerint – nem képes egészséges önreflexióra. Ugyanez elmondható a nárcisztikus vagy pszichopata emberről is…
Az író a vámpírkapcsolat utáni felépüléshez igyekszik gyakorlati útmutatót is adni. Nem szokványos megoldásokat is kínál; megismerhetjük többek között az Isteni Szeretet meditációt, de más, klasszikusabb egészségjavító technikákat is: részletekbe menően felhívja a figyelmet például a pihentető alvás, a rendszeres testmozgás és megfelelő táplálkozás fontosságára is.
Christiane Northrup könyve hasznos, izgalmas olvasmány lehet azok számára, akik szeretnének elmerülni érintettségük okán a témában. Gyanítható, hogy inkább empaták, mint energiavámpírok fogják kézbe venni. Vagy olyan energiavámpírok, akik empatának gondolják magukat. Nehéz személyiségünk árnyoldalaira objektíven rálátni…nehéz belátni, ha a kapcsolataink saját viselkedési mintázatunk miatt nem működnek jól. A szerző a gyógyulás útjára próbálja ráterelni az energiavámpírok áldozatait, ami igazán nemes szándék. Nem kételkedhetünk abban, hogy ez a könyv sokaknak valóban segíteni tud. Az igazán nagy eredmény mégis az lenne, ha az ún. energiavámpírokra hatna. Ha ők gyógyulnának meg.
Olvass bele a könyvbe! >>
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
